Egyenlő erők küzdelmét követően Spanyolország ünnepelheti az Eb-döntőbe jutást

Sajnos az idei kontinensbajnokságon is a kockázatkerülő, az események minimalizálására törekvő játékfelfogás jellemző. Ennek egyik jeles és igencsak sikeres képviselője Didier Deschamps és a Les Bleus, amely az elődöntőt megelőzően nem szerzett egyetlen akciógólt sem. Francia játékos lábáról is csak akkor vándorolt az ellenfél kapujába a labda, amikor Kylian Mbappé tizenegyesből megzörgette a lengyelek hálóját. Ezzel szemben a spanyolok az egyik legattraktívabb támadófutballt produkálták a teljes Eb-mezőnyben. Ez a kettősség adta az elődöntőt megelőző várakozás, esélylatolgatás alaphangulatát.

Megkerülhetetlen felvetés volt, hogy a spanyolok vajon képesek lesznek-e feltörni az ellenfél mélyen meghúzott védelmi vonalát, valamint mennyire lesznek rezisztensek a franciák kontratámadásaival szemben. Ehhez képest Luis de la Fuente válogatottja már a kilencedik percben hátrányba került, ráadásul nem is egy rettegett francia kontratámadás miatt. Épp ellenkezőleg, egy szabadrúgás miatt a spanyolok visszahúzódtak térfelükre, rendezettek voltak, és ezt sikerült feltörniük Kylian Mbappééknak.

Fabián Ruiz követte Adrien Rabiot-t egészen az oldalvonalig, ezzel Ousmane Dembélé számára megnyitotta a félterületet, akinek a visszalépését a spanyolok nem tudták kezelni, mivel Jules Koundé magasan helyezkedett, így „rögzítette” Marc Cucurellát. Eközben Randal Kolo Muani keresztmozgást végzett, Nachót magával húzta, így hatalmas tér tátongott a Real Madridtól távozó bekk és Jesús Navas között, aki egyedül maradt Mbappéval.

Mivel Jesús Navasnak nem volt segítsége, nem léphetett ki agresszíven Mbappéra, hátrált, emiatt egyre jobb beadási pozícióba jutott a csatár, aki oda is varázsolta a hosszún érkező Kolo Muani fejére a labdát.

A franciák részéről a széleken való bontás nem volt egyedi próbálkozás. Nagyban alapoztak Mbappé és Dembélé cselezőkészségére, azonban sokszor nem sikerült egy az egy elleni szituációkat kialakítaniuk, ami csökkentette a beadások sikerességét, csakúgy, mint az a jelenség, hogy nem sikerült megfelelő létszámban belépniük a 16-oson belülre, és természetesen azt is ki kell emelni, hogy Mbappé az orrsérülése miatt nem volt valós célpontnak tekinthető a beíveléseknél.

A spanyolok annak ellenére, hogy gyorsan hátrányba kerültek, folytatták az addig is mutatott játékukat, nem zökkentette ki őket Kolo Muani találata. Rájuk jellemző módon hátulról építkezve, kiváló vonalak közötti mozgásokkal, inkább a középső területekben próbáltak meg előre törni.

Az egyenlítő gól előtt mind Fabián, mind Dani Olmo a középpályássor közötti lyukakban helyezkedett. Nacho nyomás nélkül passzolhatta fel a labdát, ezúttal az RB Leipzig irányítójára, akinek volt helye és ideje Mike Maignan kapuja felé fordulni. Ugyan a kiugratása nem volt sikeres, de Lamine Yamal begyűjtötte a labdát, majd közel 25 méterről a kapuba tekert.

Ismét Olmót kell kiemelni, aki ezúttal is kifejezetten veszélyes területet töltött fel: Aurélien Tchouaméni vak oldalára helyezkedett, így ismét remek pozícióban fordulhatott kapura. Ezúttal a szélre passzolt, ahol Navas előtt ígéretes beadási lehetőség kínálkozott. A veterán játékos középre is kanyarított, a kisebb kavarodást követően pedig Olmo maga lőtte ki a hosszú alsót.

A spanyolok olyan kihívás elé állították a francia védelmet, amilyennel ezen a tornán még nem szembesült. Yamal és Nico Williams befelé húzódásaival, Álvaro Morata visszalépésivel, Olmo mozgásaival folyamatosan létszámfölényt tudtak kialakítani a félterületekben vagy a centrumban.

Mindezek ellenére bizony balszerencséjük is volt a franciáknak, mert óriási helyzetek nem adódtak a spanyolok előtt sem, de ezúttal Luis de la Fuente tanítványai éltek jobban a lehetőségeikkel, ami történelmük ötödik Eb-döntőjét eredményezte.

Kiemelt fotó: EPA Photo