„Egyes játékosok felé talán nem a legmegfelelőbb elvárást támasztják a klubjukban” – interjú Marco Rossival

– Amikor 2018 nyarán belépett a válogatott öltözőjébe, mi volt az első számú nehézség, amit kezelnie kellett?

– Az első kihívás azelőtt akadt az utamba, mielőtt az öltözőbe léptem. Emlékszem a telki központ egyik termében ülő játékosok arcára. Letörtek voltak a néhány héttel korábbi eredmények miatt, igen rossz volt az atmoszféra. Kétkedést éreztem a futballistákban. Azt, hogy nem igazán hisznek magukban, nincs önbizalmuk. Ráadásul azt sem tudták, hogy mire számíthatnak egy olyan edzőtől, aki eddig leginkább Magyarországon és Szlovákiában dolgozott. Aztán lépésről lépésre megváltozott a hangulat és kiépült a bizalom is, ami természetesen kölcsönös.

– Felteszem, találkozott a pályája során hasonló kihívással, és képes volt kezelni.

– Ezen a szinten még nem dolgoztam korábban, ezért ez egy újfajta kihívás volt.

– A kinevezése utáni első interjújában azt mondta, az lesz a legnagyobb feladata, hogy a finnek elleni szeptemberi Nemzetek Ligája-mérkőzésig megtalálják a stábbal a csapat identitását. Mikorra sikerült megtalálni, és hogyan jellemezné ezt az identitást?

– Lépésről lépésre haladtunk, felhasználva azt az időszakot is, amikor épp nem együtt készült a csapat. Külön is beszélgettünk a játékosokkal, a mérkőzésektől függetlenül, és nem kizárólag a labdarúgást érintő dolgokról. Ez a mai napig így van. Annak ellenére, hogy a klubedzők folyamatosan panaszkodnak a sűrű versenynaptár miatt, az UEFA rendkívül kevés időt, többnyire nagyjából tíz napot hagy a válogatottak összetartására. Ennyi idő alatt nincs érdemi lehetőség az erőnléti, legfeljebb a taktikai és a pszichológiai felkészülésre. Azt hiszem, hogy a mostani identitásunk 2019 novembere után kezdett körvonalazódni, amikor változtattunk a válogatási elveken, s a taktikai elemeket tekintve is. 2020 szeptemberére pedig már látható volt, hogy milyen felfogásban szeretnénk játszani.

(X) Nyerj 8 millió forintot az ingyenes Bajnokok-Ligája Tippjátékkal vagy fogadj kockázatmentesen 3.000 Ft-ig a Fradi összes Európa-liga-meccsére! Kattints ide a regisztrációhoz!

– Azt mondja, 2019 novemberében jött el a fordulópont. Ekkor kaptunk ki Walesben. A mérkőzés után keményen kritizált, azt mondta, hogy „fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányosságok vannak.” Dzsudzsák Balázs és Baráth Botond végleg kikerült a válogatottból, Pátkai Máté kapott még két mérkőzést a kispadon. Milyen hiányosságokat látott?

– A stábbal változtatnunk kellett, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a válogatási elvekben a fizikai követelményekre, hogy a játékosaink megfeleljenek a nemzetközi szintnek. Kimagasló technikai képességek híján a Manchester Cityben edződő ellenféllel csak akkor tudod felvenni a versenyt, ha a játékosok fizikailag bírják a tempót. Nekünk ilyen játékosokat kellett találnunk. Gyors, jelentős állóképességgel és robbanékonysággal bíró labdarúgókat, akik arra is képesek, hogy nap mint nap a klubjaikban is dolgozzanak a hibáik kiküszöbölésén.

Dzsudzsák Balázs, Baráth Botond és Pátkai Máté azért nem kapott meghívót vagy került be a kezdőbe 2019 novembere után, mert olyan döntéseket hoztak, ami nem szolgálta a válogatott érdekeit.

Máté a másodosztályba igazolt, Balázs később egy ideig klub nélkül maradt. Hozzáteszem, minden tiszteletem a magyar bajnokságé, de onnan valóban csak a legjobbak kerülhetnek be a válogatottba, mert a nemzetközi szint egészen más, jóval magasabb a mérce.

– Az említett első interjúban a pszichológiai aspektus fontosságát is említette, tavaly pedig arról beszélt, hogy még mindig dolgoznak a válogatottnál a játékosok egészséges magabiztosságának kialakításán, mert valakinek túlzott, másnak csekélyebb önbizalma van. Hogy áll ez a folyamat?

– Az elmúlt időszak és a jelen egyik nagy kérdése volt ez, nagyot léptünk előre az önbizalomépítésben. Akkor is dolgoztunk rajta, amikor a csapat nem volt együtt, külön szakember is foglalkozik a játékosokkal. Ma már azt látjuk, hogy akár jól játszunk, akár rosszul, a futballisták egyáltalán nem félnek az ellenféltől.

– Akkor ezzel a kérdéssel már nem is kell foglalkoznia a stábnak?

– Dehogynem! A játékosok hisznek magukban, de dolgozni kell azon, hogy ez így is maradjon. Az önbizalom abból táplálkozik, hogy az ember mennyi erőfeszítést tesz a munkába. Ha a játékos egyre jobb és jobb akar lenni, akkor fejlődni fog, és ezt érezve egyre magabiztosabb lesz. A stábbal arra biztatjuk a játékosokat, hogy lássák tisztán a gyenge pontjaikat, és fizikai, pszichológiai téren is próbáljanak javítani ezeken. Viszont minden játékosnál máshogy lehet ezt elérni.

Egyiküknek a tökéletes összpontosításhoz szükséges gyakorlatot kell végeznie a mérkőzés előtt, a másiknak relaxációs feladatra van szüksége, a harmadiknak rengeteg alvásra.

Amikor nem vagyunk együtt a játékosokkal, csak javasolni tudjuk nekik, hogy végezzék el a munkát, nem tudjuk ellenőrizni, elvégzik-e, ez már az ő felelősségük. Ugyanakkor azt, hogy ezeket elvégzik-e, a teljesítményükből egyértelműen látjuk, ami persze azt is jelenti, hogy ez csak az összetartások alkalmával derül ki.

Marco Rossi (balra) és pályaedzője, Cosimo Inguscio (jobbra) 2012-ben a Honvédnál kezdtek el együtt dolgozni (Fotó: MLSZ.hu)

– 2018-tól alkalmazta a válogatott a 3-5-2-es felállást, de 2019-ben 4-2-3-1-ben játszottunk, 2020 óta újra 3-5-2-ben. Miért utóbbi mellett döntött hosszú távon?

– Az első közös mérkőzésünkön, Finnországban négy védővel álltunk fel, de már a második félidőben a háromvédős rendszerre váltottunk. Váltogattuk a felállást, és a szlovákok elleni első 2019-es Eb-selejtezőn három hátvéddel léptünk pályára, a horvátok ellen 3-5-2 volt a felállás. Folyamatosan néztük, hogy a játékosok milyen magabiztossággal játszanak a különböző rendszerekben. Ha a játékost igazítjuk a taktikához, és nem fordítva, nagyobb problémát okozhatunk, mint amit meg akartunk oldani a változtatással.

Már 2018-ban módosítottunk a felálláson, de állandóan néztük a játékosok statisztikai adatait, és meghallgattuk a véleményüket arról, hogyan érzik magukat az adott rendszerben.

Azt vettük észre, hogy amikor három belső védővel játszunk, sokkal dinamikusabb volt a csapat, több veszélyes támadásunk és kapura lövésünk volt. Emiatt 2020 szeptemberétől, októberétől közel egy évig 3-5-2-ben játszottunk, és ebből váltottunk 2021 őszén 3-4-2-1-re.

– A Nemzetek Ligája B divíziójában már ebben a felállásban játszottunk a szerbek elleni hazai mérkőzésen.

– Szűkíteni szerettük volna a távolságokat, és azt akartuk, hogy többet legyen a labda a középpályásoknál és a csatároknál. Amikor a játékosok hazajönnek az edzőtáborba, valami újdonsággal mindig szeretnénk arra ösztökélni őket, hogy fejlesszék magukat, a magyarok jó hírét vigyék a nagyvilágba. Ha a mostani szereplésünket nézzük, azt látjuk, hogy a magyar focinak 40-50 éve nem vitték ilyen jó hírét. Sokan mondják, hogy sosem volt ilyen könnyű sorsolásunk, mint most az Eb-selejtezőnél. Ők azonban elfelejtik, hogy ezt nem ajándékba kaptuk, hanem azért, mert a Nemzetek Ligájában jól szerepeltünk és az első kalapból sorsoltak minket, ebben pedig rengeteg munkája van a játékosoknak és az egész stábnak is. Nem lesznek így sem egyszerű meccseink, de a célunk a további szintek megugrása.

– A cesenai és az olaszok elleni hazai mérkőzés után többször is a taktikáról nyilatkozott: „nem követtük a taktikai tervet”, „taktikailag nem olvastuk jól a játékot”. Kívülről az látszik, hogy a magyar válogatott játékosainak nincs nagy szabadságuk a pályán, szigorú taktikai sémák alapján mozognak? Megerősíti ezt?

– Nézze, a játékosokkal nem lehet katonaként bánni, akik parancsokat hajtanak végre. Stratégiára és taktikai elgondolásra van szükség, amelyet a játékosok csapatként visznek véghez. Négy fázisról beszélünk: labdás játékról és labda elleni játékról, illetve támadásból védekezésbe és védekezésből támadásba való átmenetről. A játékosainknak ezekben a fázisokban betöltött szerepeikkel és feladataikkal kell tisztában lenniük, és tisztában is vannak vele. Ez az alap. Ha ez megvan, akkor válik érdekessé a tehetség, hogy egy-egy játékos milyen megoldással viszi előre a csapat játékát. A négy fázist tekintve egyetértek Carlo Ancelottival. Hogy is ne érthetnék egyet a világ legsikeresebb edzőjével?

Ő azt mondja: a védekező fázisnak teljesen automatikusan kell működnie. Ez azt jelenti, hogy a játékosnak bizonyos helyzetekben gondolkodás nélkül kell végrehajtania a begyakorolt taktikát.

Amikor megszerezzük a labdát, jön a labdás játék fázisa. Ebben a fázisban minden csapatnak van egy alapelve, viszont a támadóharmadban a futballisták már szabadon, kreatívan játszhatnak, és önállóan döntenek. Na, itt már a tehetség számít.

– És a játékosok közötti kapcsolat, nem igaz?

– Természetesen az is elengedhetetlenül fontos.

– A szavaiból az következik, hogy Carlo Ancelotti fontos inspirációs forrás önnek. Kiket vehetünk még ide?

– Mircea Lucescu volt az első olyan edző az életemben, akinek az edzéseit látva megfogant bennem a gondolat, hogy ki kellene próbálni ezt a szakmát. A Bresciában futballoztam a vezetése alatt, addig még nem volt hozzá hasonló edzőm. Szerencsés voltam, mert később Marcelo Bielsával is dolgozhattam együtt.

– A mexikói Club Américánál?

– Így van. Bár nem tartozik a legsikeresebb trénerek közé, én a legjobb négy edző közé sorolom a világon. Mircea és Marcelo is végtelenül inspiráló volt számomra, főként az, ahogy a futballról gondolkoztak. Soha nem láttam korábban, hogy edzők ilyen mértékben a futballért éltek-haltak volna. Mircea 76 vagy 77 éves, és a Dinamo Kijev edzője. Remélem, hogy sokat tudtam tanulni tőlük.

Szoboszlai Dominik (balra) Marco Rossi kapitánysága alatt vált a válogatott egyik vezérévé (Fotó: MLSZ.hu)

– Hogyan képezi magát? Olvas szakanyagokat, jár tanulmányútra Serie A-s klubokhoz vagy más topcsapatokhoz?

– Ha sikerül megállapodnunk az ottani szakmai stábbal, akkor hamarosan utazom például az Atalantához. Még nem találtuk meg a megfelelő időpontot az útra, hiszen egy egész hetet szeretnék náluk tölteni. Ez viszont nem egyszerű, ugyanis a stábbal minden itthon játszó magyar futballistát élőben szeretnénk látni minden hétvégén. A külföldi topklubokban szereplők esete egyszerűbb, ha ők jó formában vannak, pályára lépnek, nem valószínű, hogy kimaradnak a válogatottból. A meghívóra esélyes hazai élvonalbeli futballistákat viszont minden héten szeretnénk látni.

– Ez hat mérkőzés hetente. Két asszisztensével, Cosimo Inguscióval és Laczkó Zsolttal járják végig ezeket a meccseket minden héten?

– Velük és Beregi Istvánnal, a videoelemzőnkkel.

– Akkor innen az interjúról most indulnak a Mezőkövesd–Újpestre? (Az interjú október 24-én készült – a szerk.)

– Így van, onnan pedig a Debrecen–Kisvárda mérkőzésre.

– Mi volt a legnehezebb emberi vagy szakmai kompromisszum, amióta a magyar válogatottnál dolgozik?

– Őszinte leszek, nem szembesültem ilyen döntéssel. Talán meglepő, de amióta Magyarországon vagyok, soha nem származott problémám abból, hogy magamat adjam. Több mint tíz éve élek itt, de az első naptól elkezdve ugyanaz a személyiség vagyok, nem kellett megváltoztatnom a gondolkodásomat, vagy azt, hogyan alakítsam ki a kapcsolataimat, kivel, hogyan viselkedjek. A magyarok többsége, akikkel találkozom, dolgozom, elfogadja a személyiségemet, a szakmai módszereimet, mindent, ami én vagyok. Olaszországban játékosként és edzőként is voltak problémáim azzal, hogy elfogadjanak, de itt soha. Magyarországon önmegtartóztatás nélkül beszélhetek a gondolataimról, az érzéseimről és ezért nagyon hálás vagyok a magyaroknak.

– Újságírók és elemzők gyakran illetik a defenzív, reaktív jelzőkkel a magyar válogatott játékát. Egyetért ezekkel a címkékkel?

– Mivel a futball viszonylag egyszerű csapatjáték, nagyon sokan úgy gondolják, hogy jól értik, értenek hozzá. Ha megnézzük a válogatott statisztikai adatait, azt látjuk, hogy a mérkőzések első szakaszában nagyjából 50 százalékban birtokoljuk a labdát.

Ezután az ellenfelek erősségétől függően ez a labdabirtoklási arány csökkenhet, hiszen muszáj elfogadni, hogy a németek, az angolok, a franciák vagy a portugálok ellen úgy lehet kontrollálni a mérkőzést, ha átadunk területet.

Szervezetten kell védekezni, és erőteljesen támadni akkor, amikor lehetőség nyílik rá. Ezt a taktikát egyre sikeresebben alkalmaztuk. Az olaszok ellen ugyan 2-0-ra kikaptunk itthon, de többet lőttünk kapura, és nagyjából 50 százalékban nálunk volt a labda. Vétettünk hibákat, de ki-ki mérkőzést tudtunk játszani ellenük. Komoly feladatunk, hogy a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben hasznos labdabirtoklási fölényt tudjunk kialakítani.

– Az előttünk álló Eb-selejtezőkre tekintve teljesen aktuális, amit említ: a litvánok, a bolgárok, a montenegróiak ebbe a kalapba tartoznak.

– Azt tudjuk tenni, hogy rengeteget gyakorlunk, és beszélgetünk arról a játékelvről, aminek a segítségével fel tudjuk törni ezeknek a csapatoknak a védelmét. Ha már szóba kerültek a litvánok: ők például nem védekeznek túl mélyen, agresszíven próbálnak játszani, és várnak a pillanatra, a gyors kontra lehetőségére. Ellenük is azt várják tőlünk, hogy többet birtokoljuk a labdát, ám ahogy ők, a bolgárok és Montenegró is fel fogja vállalni a bátor támadójátékot.

Ezért most is olyan játékosokat kell meghívnom, akik a játék összes fázisában magas szinten képesek teljesíteni.

Ahhoz, hogy a támadóharmadban is még erősebbek legyünk, új, fiatal, tehetséges játékosokra van szükségünk. A centerposztra is keresünk játékost, ez most a legfontosabb feladat, hiszen innen hiányzik egy ember.

– Szalai Ádám visszavonulásával van esély arra, hogy az egycsatáros játékról átállunk a két támadó szerepeltetésére?

– Nézze, két lehetőség közül választhatunk: játszhatunk klasszikus középcsatárral és hamis kilencessel. Persze lehet három vagy négy csatárral is játszani, a lényeg a szervezettség és a stabilitás, a megfelelő távolságok a csapatrészek között. Egyes csapatok időnként öt-hat támadóval játszanak, és nem tudnak helyzetet kialakítani, más csapat csatár nélkül is képes gólhelyezeteket teremteni.

Egy korszak véget ért: a válogatott csapatkapitánya, Szalai Ádám (balra) szeptemberben visszavonult a válogatottól (Fotó: MLSZ.hu)

– Október elején azt nyilatkozta a molcsapat.hu-nak, hogy nagyon kedveli Ádám Martint, de nem tud kezdőként számolni vele. Taktikai vagy erőnléti oka van a döntésnek?

– A Martinnal kapcsolatos kérdések március óta jönnek, amióta bekerült a válogatottba. Hagyjuk a Paksban játszott meccseit, hiszen ott nem nemzetközi szinten kellett bizonyítania, nézzük inkább a nemzetközi mérkőzéseit.

Ha egy pillantást vetünk a statisztikáira, akkor azt látjuk, hogy sokkal hatékonyabb volt, amikor csereként szállt be, mint amikor kezdett.

Vessünk egy pillantást arra a nagyjából hat mérkőzésre, amit szeptember eleje óta játszott a dél-koreai csapatában. Mikor rúgta a góljai jelentős részét, vagy adta a gólpasszokat? A találkozók vége felé. Lehet, hogy az edzője hallgat rám? Csak viccelek. Mindennek ellenére Luxemburg ellen valószínűleg kezdeni fog, de ezt még meglátjuk.

– Az egyik legizgalmasabb kérdés a válogatott háza táján a játékosok teljesítményének legális fokozása. Nagy Zsolt, Nego Loic, Fiola Attila a Paks, az Újpest, a Mezőkövesd ellen edződik hétről hétre. Hogy éri el, hogy a magyar bajnokikon szerzett erőnlét, a teljesítmény elegendő legyen az angol, német, francia élcsapatokban szereplő játékosok ellen a válogatottban? Ellenfélként egy napon sem említhetőek az NB I-es és a Premier League-es ellenfelek, akik szembejönnek.

– Az első és legfontosabb dolog, hogy a válogatottban totálisan más a környezet. Más játékostársak, más stábtagok veszik körül őket. Ez a háttér azt eredményezi, hogy a válogatottban másképp, remélhetően jobban érzik magukat, boldogabbak, és sokkal jobban tudnak összpontosítani. Loic és Attila esetében muszáj megjegyezni, hogy az eredmények és így a hangulat legalább egy éve nem ideális a klubjuknál, ennek ellenére a válogatottban többnyire jól futballoznak.

– A mentalitásuk miatt?

– Természetesen nagyszerű mentalitásuk van, és azt is el tudom képzelni, hogy mások az elvárások a klubban és mások a válogatottnál. Biztos vagyok benne, hogy a Fehérvárnál teljesen tisztán közlik a követelményeket, de látok rá esélyt, hogy egy-egy játékos felé nem a számukra legmegfelelőbb elvárást támasztják. Mi felmérjük a játékosok képességeit, állapotát, és ehhez képest lőjük be a maximális szintet, amit teljesíteniük kell. Soha nem fogom például azt kérni Loictól, hogy abban a szellemiségben védekezzen, mint Attila, vagy Attilától, hogy úgy támadjon, mint Szoboszlai Dominik. Annak ellenére, hogy tudom, képes kulcspasszt, gólpasszt adni vagy gólt rúgni, volt is erre példa.

– Magyarul nem hágja át a játékosok korlátait.

– Nem. Nem biztos, hogy minden edzőtársam odafigyel erre, de az első dolog, amit egy játékos esetében szem előtt kell tartani, hogy ő nem gép, hanem ember. Néha úgy játszanak, mintha gépek lennének, de egyáltalán nem azok. Ezért mindenekelőtt empatikusnak kell lennünk velük, őszintén kell beszélnünk a gondokról, elvárásokról, és elérni, hogy ők is így tegyenek. Fontos, hogy őszinték legyünk velük és ők is azok lehessenek velünk!

– Hogyan látja, a Nemzetek Ligájában mutatott játéknál van feljebb a válogatott számára?

– Ha minden szempontból megvizsgáljuk a Nemzetek Ligájában mutatott teljesítményünket, akkor azt gondolom, hogy innen már nehéz továbblépni. Arra viszont törekednünk kell, hogy az ilyen erősségű ellenfelek ellen tartani tudjuk ezt a szintet. A következő nagy kihívásunk az, hogyan szerepeljünk jól azokon a mérkőzéseken, ahol mi vagyunk az esélyesek. Ahogy érintettük, más típusú nyomással, játékstílussal találkozunk majd az Eb-selejtezőkön.

– A végére a magyar gyökerű játékosokról egy kérdés. Ezek közül a futballisták közül valaki benne van a látószögében: Patrick Farkas (TSV Hartberg), Richard Magyar (Hammarby IF) és Dusan Lalatovics (AO Ayia Napa)?

– Folyamatosan egyeztetünk az MLSZ-ben azokkal a munkatársakkal, akik figyelik a magyar származású játékosokat. Lépésről lépésre haladunk. Vannak, akik jogi értelemben lehetnének magyar válogatottak, de elemeznünk kell a játékukat, hogy érdemesek-e a kiválasztásra. Volt például egy Izraelben játszó futballista, akit követtünk, hívtunk, de nem lett magyar válogatott (Omri Altmanról van szó, aki idén szeptemberben mutatkozott be az izraeli válogatottban – a szerk.). Vannak, hogy úgy mondjam, trükkös esetek, vegyünk egy példát.

Volt egy Szerbiában élő szerb futballista, akinek van magyar felmenője, mi pedig megkerestük, hogy érdekli-e a magyar válogatott. Érdekelte, ezért egyeztetésbe kezdtünk a szerb szövetséggel, ott viszont egy ügynök kikotyogta a megkeresést a sajtónak, és ugrott a dolog, mert a szerb szövetség meghívta a válogatottba.

Hozzá hasonlóan volt egy romániai játékos, aki nyitottnak tűnt a magyar válogatottra, majd egyszer csak mégis inkább a románokat választotta. Őszinte leszek, nem szeretnék részese lenni ilyen típusú játszmáknak.

Marco Rossi olvasói kérdésekre adott válaszait ide kattintva olvashatod el!

Kiemelt fotó: MLSZ.hu