Egykor zsúfolt sporttelepként szolgált a budapesti Széll Kálmán tér

Ahogy állunk a ráncfelvarrott, kultikus óra alatt a „Moszkván”, vagyis a budapesti Széll Kálmán téren, és pár percig figyeljük a végállomásra bekanyargó 4-6-os villamosokból, illetve a 2-es metró aluljárójából hömpölygő tömeget, eszünkbe sem jutna, hogy ezen a területen valaha nem közlekedési csomópont, hanem sportközpont működött. Igen, bő 100 évvel ezelőtt télen a korcsolyázók, nyáron a teniszezők vették birtokba a Gödröt – így becézték régen a teret eredeti ipari funkciója miatt.

A pecsetestegla.hu anyagából kiderül, Buda török uralom alóli felszabadítását követően néhány évvel, az 1690-es évek végén a mai Széll Kálmán tér nyugati oldalán megnyílt a környék első téglaégetője. Nem sokra rá a térhez közel, a mai Vérmező út és Várfok utca sarkán indították be a következő üzemet, majd sorra a többit. Az 1780-as évekre már hat téglaégető működött a tér környékén és Óbudán: Pasaréten a mai Vasas-pálya helyén, illetve a mai Mechwart térnél is.

Forrás: Hungaricana/mapire.eu

A Széll Kálmán téri égető feltételezések szerint valamikor a 19. század első éveiben öröklés útján a Christen család kezébe került, így Christen-teleknek nevezték a környékbeliek. 1882-ben mindkét téglaégetőt bezárták a téren, utánuk nyolc-tíz méter mély gödör maradt, innen a Gödör elnevezés.

A magyarok, akik sűrűn megfordultak Bécsben, megismerkedtek a korcsolyázás örömével, hazahozták a szeretetét, és a Budai Polgár visszatekintése alapján az 1860-as években elkezdtek megalakulni az első korcsolyázó egyletek. Pesten 1870-ben átadták a mai Városligeti Műjégpályát, és kellően hideg időben Budán is rengeteg városlakó kereste a jeges felületeket.

Ahogy a pestbuda.hu átfogó cikkéből kiderül, a Gödör környékén lakók alig várták, hogy a téglavető helyén keletkezett „kráter” megteljen vízzel, és megfagyjon, már csatolták is fel a kezdetleges korcsolyát. A mélyebben fekvő terület különösen szerették a fekvése miatt, hiszen ide nem fújt be annyira a szél.

Miután az 1880-as években elkezdték megépíteni a budai körutat, a városvezetés úgy döntött, hogy betemeti a Gödröt, és civilizált körülményeket teremt a korcsolyázáshoz. 1895-ben megszületett a hivatalos határozat, a terület használati jogát a Budapesti Korcsolyázó Egyletnek adták, amely akkor mintegy 7000 tagot számlált.

Miután betömték a téglavető helyén árválkodó lyukat, hatalmas kiterjedésű egybefüggő jégfelület jött létre: ahol ma villamossínek, metrókijáró, pékség, kültéri pihenők, megállók húzódnak, mindenhol siklottak az emberek a korcsolyán, kis túlzással ameddig a szem ellát. Micsoda idők lehettek!

Forrás: Vasárnapi Újság, 1914. január 18.

Sörkóstolóból klubház

A klubélet is hamar megjelent: 1897-ben felhúzták a Budapesti Budai Torna Egylet első, fából készült klubházát a jégpálya mellett, a 61-es, 56-os, 59-es villamosok jelenlegi megállójának a helyén. Valójában az építményt nem kellett összerakni, hiszen a Városligetben korábban sörkóstoló pavilonként szolgált, onnan hozták át, és innentől melegedőként, társalkodóként, öltözőépületként működött. Orvosi szoba, irodahelyiség és zenekari terem is helyet kapott itt. A csarnok előtt hatalmas korcsolyakötő teraszt alakítottak ki.

A jégpálya ezáltal modern szórakozóhellyé vált, a korabeli lapok, például a Vasárnapi Újság beszámolói szerint időnként a volt pénzügyminiszter, később miniszterelnökké választott Széll Kálmán is meg-megfordult a BBTE klubházában, és a jégen. A politikusnak az épülettől néhány méterre áll ma a szobra.

Forrás: Építő Ipar – Építő Művészet, 1914. július 5.

A jégpálya és környéke a népszerűsége miatt néhány éven belül megérett a felújításra: a BBTE és a főváros 1911-ben megállapodott, hogy új székházat kell építeni, amely egyben zárt korcsolyacsarnokként is szolgál, a kültéri jégpályát pedig ki kell szélesíteni. Ez a beruházás ágyazott meg annak, hogy a terület Buda talán legnagyobb sporttelepévé váljon. A pálya alatt csőrendszerrel és vízvezeték-hálózattal biztosították a jó minőségű jeget. A meleg hónapokra más sportágakat költöztettek be: tíz teniszpálya kialakítása szerepelt a tervekben különböző atlétikai pályák megépítése mellett. A terveket Sándy Gyula készítette, aki később a Széll Kálmán tér fölötti Postapalota (ma Pénzmúzeum) épületét tervezte.

Forrás: Fortepan

A BBTE korcsolyacsarnokként is szolgáló új klubházát 1913-ban adták át, és innentől a Széll Kálmán tér multifunkciós sportteleppé vált, télen korcsolyával, tavasztól teniszütővel lepték el az emberek. Ottlik Géza így ír róla Buda című regényében: „Az évek folyamán otthonosak lettünk a budai pályákon, leginkább a Széna téri BBTE tágas fa klubházában, a piszokul éles kétszázas kanyarjával.” A hazai jégkorong egyik legnagyobb alakja, a tavaly elhunyt Pásztor György néhány évvel ezelőtt lelkesen mesélt nekem, hogy ő a sporttelep utolsó éveiben csúszkált a jégpályán.

A teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek, 1951-ig így hívták, és 2011 óta újra ez a hivatalos neve.

Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A székesfőváros a tömegközlekedés fejlesztése érdekében a téren szerette volna kialakítani a villamos végállomását, amelynek 1938-ban elkezdték a kiépítését. Emiatt a BBTE-pálya megszűnt, Óbudára költöztették. 1941 óta a tömegközlekedés uralja a teret, eleinte csak a villamosok keringtek itt, később megérkezett a piros metró is, és számos budai buszjáratnak itt helyezték el a végállomását.