„El kell érnünk, hogy a vízilabda újra a tanult emberek sportja legyen” – a sportág utánpótlás-konferenciáján jártunk

A magyar sportban ezerszer felhánytorgatott hiányosság az őszinteség, a tiszta beszéd, amikor még egy sikeres sportág szakemberei is képesek visszacsatolni, és a nyilvánosság előtt beismerni, miben vannak lemaradva versenyzőik. Január 27-én az MVM Dome-ban folytatódott a vízilabda szövetség szervezte, 2020-ban indult utánpótlás-konferencia, ahol az előadók a hazai pólóklubok szakemberei és újságírók előtt a kiemelkedő eredmények mellett nyíltan beszéltek arról, hogy milyen téren szükséges az élcsapatok után erednie a magyar válogatottaknak. Egy olyan év után, ahol a férfi és női utánpótlás-válogatottak szakajtónyi éremmel, köztük sok-sok arannyal tértek haza, a felnőtteknél a női válogatott vb-ezüstérmet, a férfi pedig Eb-ezüstöt szerzett. Előremutató és tanulságos volt mindezt hallgatni.

„A vízilabda sok hazai sportághoz képest alaposan lemaradt az utánpótlásfejlesztésben”

– ez például Madaras Norbert szájából hangzott el.

A Vári Attila lemondása után novemberben elnökké választott kétszeres olimpiai és világbajnok elárulta, az lesz az egyik első szakmai lépése, hogy a szövetség kiküld egy alapos kérdőívet a kluboknak, amelyektől visszajelzést vár arra nézve, mely területeken szükséges változtatni. Az egykori pólós hazahívta New Yorkból a külgazdasági attaséként dolgozó Gór-Nagy Miklóst, aki MVLSZ-alelnökként legfőbb támasza lesz a szakmai ügyekben.

Madaras Norbert, a vízilabda szövetség (MVLSZ) elnöke (balra), és Kemény Dénes, az MVLSZ volt elnöke (Fotó: MVLSZ Facebook)

Madaras úgy véli, a vízilabda oktatásában és képzésében megújulásra, videós adatbázisra, tankönyvre van szükség. Az egyik legnagyobb kihívás pedig az, hogyan szakítsák ki a gyerekeket a virtuális világból, amely a vízilabdára leselkedő legsúlyosabb veszély.

Székely Bulcsú, a szövetség utánpótlás-bizottságának elnöke is a telefonnal, konzoljátékokkal folytatott harcot emelte ki, de sekélyebb vizekre is evezett.

„El kell érnünk, hogy a vízilabda újra a tanult emberek sportja legyen, az utánpótlást nézve ugyanis jelenleg nem ez a legfőbb ütőkártyánk.”

Megszívlelendő gondolatok, ő is tudja, hogy az okos vízilabdás szóösszetétel nem maradhat toposz, tenni kell érte, hogy alapja legyen a pozitív imázsnak. Ahogy azért is, hogy ne szájhagyomány útján képezzék egymást az edzők.

„Jelenleg se friss, se aktuális tankönyvünk nincs, tehát össze kell állítani. A tananyaghoz kapcsolódva kell kidolgozni egy licencrendszert az edzőképzésben. Ezekről évek óta beszélünk, tudjuk, hogy óriási meló lesz, ezért mindig találtunk fontosabb feladatokat. Ám eljutottunk arra a pontra, hogy nem lehet tovább halogatni. A vízilabdaedzőknek nem lesz elegendő megszerezniük a papírt, évente pontokat is kell gyűjteniük a különböző képzéseken.”

Székely Bulcsú, a szövetség utánpótlás bizottságának elnöke (Fotó: MVLSZ Facebook)

Székely szintén tabudöntő megállapítást tett a modern póló alapját jelentő védekezésről.

„A sportág minden szereplőjével fontos lenne megértetni, hogy a stabil védekezés legalább olyan tiszteletre méltó, mint az eredményes támadás. Ebben nekünk magyaroknak fejlődnünk kell, mert más országokhoz képest mi nem becsüljük meg annyira a jó védekezést.”

Pozitívnak értékelte, hogy Keszthelyi Tibor vezetésével zajlik az alkatilag kiemelt csoport fejlesztése. Ezt az egyéni képzést a centerek számára indították, és rendkívül fontos szerepe van, hiszen a hatékony centerjáték a kapu az emberelőnyös játékhoz, mely a mai vízilabdában mérkőzéseket dönt el. Ugyancsak hangsúlyozta a sportág mérhetővé tételének fontosságát, melyről – a szót átvéve – a felnőtt férfiválogatott szövetségi kapitánya, Varga Zsolt is beszélt.

A mindent eldöntő transzferek

„A Párizs 2024 egy program, egy adatbázis, amelyben minden válogatott játékos adatlapját rögzítjük. A segítségével napra pontosan nyomon követhetjük fejlődésüket, vagy hogy miben van lemaradásuk. A statisztikák mellett ebben a programban az edzéstervet és edzésnaplót is lehet vezetni.”

Varga Zsolt először mágnestáblán, majd tengernyi videó révén mutatta be a ma alkalmazott támadási és védekező variációkat. A tréner láthatóan rengeteget foglalkozik a sportág innovációjával, a labdaszerzést követő felúszásra például megalkotta a transzfer kifejezést, amellyel szerinte egyáltalán nem foglalkozunk eleget, miközben ez dönti el, egy csapatnak mennyi ideje jut támadni. Egy mérkőzésen Varga szerint döntő fontosságúak a hat a hat elleni, és az emberfölényes, hat az öt elleni transzferek. Utóbbi helyzet akkor alakul ki, amikor a bekk időben le tud válni a centerről a védekezési fázis végén, és csapat néhány másodpercen keresztül emberfölényben támadhat.

„Egy meccsen 22-23 transzfertámadást lehet vezetni. Ha azonban nincs tudatos támadásépítésünk, nincs megbeszélve, hogy labdaszerzés után a medence melyik pontján, kit kell megjátszani első passzal, és a felúszók nem figyelnek hátrafelé, akkor az ellenfél sikeresen lassíthatja a támadást. A támadó csapatnak a felúszás után mindössze tíz másodperce marad, hogy járassa a labdát, majd lőjön. Ezért fontos gyerekkorban alaposan megtanítani a hatékony transzfert”

– hangzott el Varga előadásában.

Varga Zsolt, a magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya (Fotó: VLV Facebook)

Érdekes nemzetközi példákat is hozott: míg a spanyolok sokkal sűrűbben hozzák fel „rosszkéz” (jobb) oldalon a labdát, és szabadabban hagyják a bal oldalt, az olaszok inkább a kapásoldalon (bal oldal) úsznak fel, és a másik oldalt hagyják tisztán. A nyári Európa-bajnokságon gyűjtött tapasztalat, hogy a transzfereknél a horvátok sokszor váltottak olyan játékra, amiben két centert szerepeltettek, és így próbáltak akciót végrehajtani.

Varga sok egyéb mellett kitért a védekezési formákra is, elmagyarázta a taktikai szoros, és a vonalszoros védekezés lényegét. Utóbbit Japán-szorosnak is hívják, és arról szól, hogy a védekező csapatnak az oldalvonalak felé kell tolni az ellenfél támadóit. Beszélt az emberhátrányos középső védekezésről is, felidézve, hogy voltak szerb játékosai, akik gyerekkorukban olyan alaposan megtanulták ezt a típust, hogy tőle csak kiegészítő infókat kértek, mást nem. A magyar játékosoknál nem feltétlenül ez a helyzet.

„A védekezést az olaszok, a szerbek sokszor jobban csinálják, mint mi, érdemes tőlük tanulni. Az ő játékosaik képesek arra, hogy tíz másodpercen keresztül hasközépig kint legyenek a vízből, majd lövés esetén gatyáig kiugorjanak a vízből blokkolni. Ide kapcsolódik, hogy az adatok alapján a szerbeknek 25 százalékkal erősebb a statikus lábmunkájuk, mint a mieinké. Nagyon lényegesek ezek az adatok, mert a különbségeket észre kell venni, és beszélni kell róluk.”

Az univerzális játékos ideája is szóba került, az edző kijelentette, ő a tipikus szélsőkből is próbál centert képezni, mert bármelyik meccsen alakulhat úgy a helyzet, hogy be kell úszni középre a darálóba.

Az új tendenciák közül kiemelte a duplázott előnyt. Emberelőnyben két játékos egészen az alapvonalat jelző kötélzetig húzódik jobb és bal oldalon, és folyamatos keresztpasszokkal mozgatják a védelmet. Ezzel az egész támadás közelebb kerül a kapuhoz, és amikor a védők elsüllyednek, érkezhet a passz az egyik kapufához húzásra.

Bíró Attila, a női válogatott szövetségi kapitánya (Fotó: MVLSZ Facebook)

Bíró Attila, a női válogatott kapitánya a kapus és a centerjátékot elemezte, gyerekek edzésgyakorlatain, és a válogatott mozzanatain keresztül szemléltette egy-egy taktikai húzás fontosságát. Vargához csatlakozva hangsúlyozta, milyen méltatlanul elhanyagolt az utánpótlásban a hat az öt elleni támadások készségszintű begyakorlása. Jelezte, ő még a vb-döntős válogatott játékosainál is tapasztalt elemi hiányosságokat, aminek kizárólag az lehet az oka, hogy gyermekként elmaradt a szükséges oktatás.

Megúszós védekezés

Az előadások sorát Cseh Sándor, az utánpótlás válogatottak szakmai vezetője zárta, és ugyanoda tért vissza, mint Székely és Varga:

„Sokan mondják, hogy a magyar póló gyenge pontja a védekezés, illetve a faljáték. A magyar gyerek szemében ott van a félelem emberhátrányban. Egyetlen dologban reménykedik, hogy valahogy megússza a csapat a gólt. Ahogy Székely Csucsu elmondta, meg kell szerettetni a védekezést a gyerekekkel, másképp nem megy.”

Ehhez szerinte az ismétlésszám a kulcs, vagyis pofonegyszerű a helyzet: iszonyatosan sokszor kell gyakoroltatni a védekezési formákat és a faljátékot, vagyis az egyéni passzokat, lövéseket a lövőfalnál. A szoros emberfogásról úgy fogalmazott:

„aki tud szorosan fogni, az tud támadni, blokkolni, mindent tud. Kötelező napi legalább 20 percet ezt gyakorolni.”

Cseh Sándor, az férfi utánpótlás válogatottak szakmai igazgatója (Fotó: MVLSZ Facebook)

Az adatok gyűjtésének, adatbázisba rendezésének jelentőségét ő is hangoztatta, a martfűi edzőtáborban például sem úszás, sem kétkapuzás nem szerepelt a programban, kizárólag speciális támadási, védekezési gyakorlatokat végeztek a vízben, és közben mindent mértek.

Cseh kitért rá, van különbség a magyar és a nemzetközi vízilabdában bevett bemelegítés között, ami nem igazán jó. Ezért az utánpótlásban újabban a mell-lábtempós mozgásra épülő bemelegítésre helyezték a hangsúlyt. Mottónak is alkalmas mondattal köszönte meg a figyelmet:

„Azt szeretném, ha meglenne a magyar stílus, de érdemes tanulni másoktól.”

Kiemelt kép: MVLSZ Facebook