Elbúcsúzott a Juventus utolsó mohikánja
Távozik a Juventustól, visszavonul a válogatottságtól a torinói egyesület és az olasz nemzeti csapat szellemi vezére. Giorgio Chiellini a Coppa Italia döntőjét követően közölte végleges döntését, melyet már hetek óta sejteni lehetett: a mostani az utolsó idénye a La Vecchia Signora (Öreg Hölgy) szolgálatában és a következő válogatott-mérkőzése lesz az utolsó fellépése a Squadra Azzurrában. A várakozások szerint nyártól az MLS-ben folytatja pályafutását.
null
(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!
„Átadom a helyemet a fiataloknak, jövőre már nem leszek itt. Hétfőn elbúcsúzom a stadiontól, és a Fiorentina elleni lesz az utolsó meccsem. Örömmel búcsúzom a csapattól, amelynek örökre én leszek a legnagyobb rajongója, mert a Juventus mindig velem marad”
– hangzott Giorgio Chiellini bejelentése a szerdai kupadöntő után, mellyel bizonyára nem csak klubcsapata és az olasz labdarúgás kedvelőinek szívét törte össze, hanem kicsit mindenkiét megérintette. A nyáron már a 38. születésnapját ünneplő hátvéd 2004 óta volt a Juventus és az olasz válogatott tagja. Chiellini minden sorozatot figyelembe véve eddig 559 mérkőzésen viselte az itáliai rekordbajnok szerelését. Mindemellett az elmúlt 18 év alatt 116 összecsapáson szerepelt a nemzeti csapatban.
Élet a Juventus előtt
Chiellini 1984. augusztus 14-én a festői szépségű Pisában látta meg a napvilágot, egy ikerpár tagjaként. Fivére, Claudio szülővárosuk csapata, a másodosztályú feljutásért küzdő Pisa sportigazgatójaként tevékenykedik. A család a környékbeli kikötővárosban, Livornóban élt. Giorgio eleinte a kosárlabdával próbálkozott, majd hatéves korától a helyi labdarúgóklub akadémiáján bontogatta a szárnyait. A beszámolók szerint először középpályás, majd szélső volt, mígnem balhátvédként találták meg véglegesnek szánt helyét. Ezen a poszton mutatkozott be a Gli Amaranto első csapatában a 2000–2001-es harmadosztályú idényben. Ugyan az AC Milan U17-es együttesénél is járt próbajátékon, nem véglegesítették. 2000-ben az AS Roma szerezte meg a játékjogát, de kölcsönben maradt továbbra is toszkán klub játékosa. Összesen négy idényt töltött nevelőegyesületénél, ahol sokáig csak epizódszereplő volt, ám az utolsó szezonjában 41 mérkőzésen játszott a másodosztályban. 2004 nyarán szerezte meg játékjogát a Juventus, de azonnal kölcsönadta a Fiorentinához, melynek alapembere volt a 2004–2005-ös bajnokságban, hogy aztán a következő idénytől kezdetét vegye a Bianconerivel való, egészen mostanáig íródó közös története.
Egy korszak meghatározó játékosa
Bemutatkozó idényében ugyan fiatalon még kevesebb lehetőséghez jutott, utána viszont egészen mostanáig nélkülözhetetlen tagja volt a Juventusnak. Chiellini tíz edző irányítása alatt szerepelt a klubnál: Massimiliano Allegri többszöri regnálása mellett például Fabio Capello, Didier Deschamps, Claudio Ranieri vagy Antonio Conte is kedvelte a játékát. Az évek során többször is változott a csapaton belüli koncepció, Chiellini a három- vagy négyvédős felállás esetén is kimozdíthatatlan volt a védelem tengelyéből, gond nélkül alkalmazkodott bármelyik rendszerhez, bármilyen edzői koncepcióhoz. Nem csak a Juventus és az olasz labdarúgás, de talán az egész világot tekintve is a topfutball egyik utolsó olyan régivágású szereplője, aki pályafutása jelentős részét egyazon csapatnál töltötte. Egy igazi keménykötésű hadvezér, aki a sallangmentes védőmunkája mellett képes hátulról irányítani az egész csapatot, letenni egy-egy aprólékosan felépített, sikeres támadás alapjait.
Torinói debütálása idején még Fabio Cannavarótól és Lilian Thuramtól tanulhatott, az elmúlt években pedig már ő vette át a mentor szerepét és mellette pallérozódtak a fiatalabb játékosok, mint például Leonardo Bonucci vagy Matthijs de Ligt.
„Két hónapot kellett várnom a bemutatkozásomra, a fiatal játékosoknak mindig ki kell érdemelniük a lehetőséget. Rendkívül izgatott voltam a klubhoz érkezésemkor. Profi körülmények közé kerültem, ahol az aranylabdás Pavel Nedved vagy éppen Alessandro Del Piero futballozott. Kellett egy kis idő, míg felfogtam, hogy hol vagyok egyáltalán” – emlékezett vissza 2005. október 15-i debütálására, amikor csereként lépett pályára a Messina elleni (1-0) bajnokin.
Csakhogy elképzeljük mennyire régen volt mindez: az említetteken kívül Zlatan Ibrahimovic, Robert Kovac, Gianluca Zambrotta vagy éppen David Trezeguet is a torinói csapat játékosa volt. Chiellini a 2006–2007-es Serie B-s szezonban vált a Juventus alapemberévé, 32 másodosztályú bajnoki alatt három gólt szerzett, abból kettőt a feljutás bebiztosítása alkalmával, az Arezzo ellen. Az élvonalba való visszatérés évében társai sorozatos sérülései miatt lett balhátvédből középső védő, amely poszton aztán pályafutása túlnyomórészét töltötte.
2005-től 2022-ig a Juventus játékosaként kilenc olasz bajnokságot, öt-öt Olasz Kupát és Szuperkupát nyert, két BL-döntőt vesztett el – és bár nem tartozik a legrangosabb sikerei közé, mindenképpen a hozzáállásáról ad tanúbizonyságot, hogy a másodosztályú bajnoki címből is kivette a részét.
Klubszinten a legnagyobb hiányérzete kétségtelenül az lehet, hogy – akárcsak Gianluigi Buffon – nem emelhette magasba a Bajnokok Ligája trófeáját, mivel a Juventus 1996 óta nem tudott diadalmaskodni a sorozatban. Chiellini az FC Barcelona elleni 2015-ös döntőben sérülése miatt nem szerepelt, a Real Madrid elleni, 2017-es elvesztett fináléban viszont a pályán volt.
„Semmi különös nem történt. Elfáradtunk. A döntők mindig túl későn jönnek nekünk az idényben. Már az első félidő után teljesen kimerültek voltunk, Mandzukic és Pjanic akkor már alig tudott járni. Mindkettőjüknek a térdét kezelték, amíg Allegri eligazítást tartott. Elfogyott a levegőnk. Fogadkoztunk, hogy összekapjuk magunkat, de aztán drámai véget ért a meccs” – jegyezte meg utóbbi kapcsán.
A Squadra Azzurra kapitánya
Chiellini tagja volt a 2003-ban U19-es Európa-bajnok válogatottnak, majd a 2004-es ötkarikás játékokon bronzérmes olasz csapatnak. Ezt követően 2004. november 17-én, egy Finnország elleni, 1-0-ra megnyert mérkőzésen debütált az Azzurriban még a Fiorentina játékosaként. Bemutatkozásakor a két évvel későbbi, 2006-os világbajnok csapat néhány tagján (Andrea Barzagli, Cristian Zaccardo, Marco Materazzi, Daniele De Rossi, Luca Toni, Simone Barone) kívül még olyan labdarúgók léptek pályára a válogatottban, mint a győztes gólt szerző Fabrizio Miccoli vagy Vincenzo Montella.
Fiatalon kevesebb lehetőséget kapott a válogatottban, így például Marcelo Lippi nem nevezte őt a 2006-os világbajnoki keretbe, így lemaradt élete legnagyobb sikeréről. A németországi tornát megnyerő csapat hátsó alakzatát olyan korszakos klasszisok alkották, mint az akkori aranylabdás Fabio Cannavaro, a mindenkori tanár Alessandro Nesta vagy a tornán ihletett formában játszó Materazzi. Továbbá szintén ott volt még Barzagli, Fabio Grosso vagy Massimo Oddo.
Chiellini két világbajnokságon szerepelt, de a 2010-es és a 2014-es tornán sem élte túl az Azzurri a csoportkört, a következő két vb-re pedig nem jutottak ki. A Juventus védője nélkülözhetetlen szereplője volt a 2012-ben Eb-ezüstérmes és a tavalyi Európa-bajnokságot megnyerő együttesnek egyaránt. Utóbbin csapatkapitányként ő emelhette fel a kontinensbajnoknak járó trófeát.
A 2014-es világbajnokság csoportkörében az uruguayi Luis Suárez megharapta őt. Bár sokan azt hiszik, hogy Chiellini emiatt neheztel rá, a 2019-ben kiadott Én, Giorgio Chiellini című könyvében a következőképpen emlékezett vissza a történtekre:
„A rosszindulat benne van a játékban, én ezt nem nevezném törvénytelennek. Ha le akarod győzni az ellenfeled, okosnak kell lenned. Csodálom a ravaszságát. Ha nem lenne az, csupán egy átlagos csatár volna. Edinson Cavanit őriztem a mérkőzésen, egyszer csak azonban jött Suárez. Azt vettem észre, hogy valaki a vállamba harapott. Csak úgy megtörtént. Ilyen volt az ő stratégiája a közelharcnál, s ha őszinte akarok lenni, az enyém is ilyen. Hasonlítunk egymásra és én szeretek ilyen típusú csatárok ellen játszani.”
Chiellini 2004-től 116 mérkőzésen viselte az olasz válogatott mezét. Ha minden igaz, a júniusi Argentína elleni összecsapáson búcsúzik el a nemzeti színektől, a 117. fellépésével a válogatottsági örökrangsor negyedik helyén beérheti a világbajnok De Rossit. Végül csak Gianluigi Buffon (176), Fabio Cannavaro (136) és Paolo Maldini (126) lesz előrébb nála a visszavonulása pillanatában – a még aktív Bonucci 115 szerepléssel közeledik.
Magánélete, pályán kívül
A Juventus búcsúzó hátvédje 2017-ben a torinói egyetemen szerzett diplomát gazdasági és kereskedelmi szakon, később pedig ugyanebben az intézményben üzleti adminisztráció területén mesterfokozatot végzett. Chiellini 2014-ben házasodott össze Carolina Bonistallival egy livornói katolikus templomban, két lányuk született, Nina 2015-ben, Olivia 2019-ben jött a világra.
„Minden alkalommal megmutattad, mit jelent a Juventus mezét viselni, amikor csak pályára léptél. 17 hosszú éven keresztül. Láttalak, ahogy fiúként jöttél, alázattal és kemény munkával mindent megnyertél. Példakép vagy mindenkinek, aki erről a pályafutásról álmodik. Juventus-szurkolóként és csapattársként a Serie B-től a Scudettóig. Köszönöm, Giorgio! Élvezd ki az utolsó meccsedet, biztosan különleges élmény lesz” – köszönt el korábbi csapattársától a Juventus klublegendája, Alessandro Del Piero.
Alighanem Chiellini elköszönésével és küszöbön álló visszavonulásával egy újabb legendás játékossal erősödött az egykori legendák csapata, akik példaként szolgálhatnak a feltörekvő generáció képviselői számára.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Melyik nemzet lesz 2022 világbajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Kiemelt kép: Getty Images