Élcsapatból küzdötte le magát az alsóházba a MOL Fehérvár
A MOL Fehérvár FC az elmúlt hétvégén 2-1-re legyőzte az újonc Vasast. A három pont azt jelentette a székesfehérváriak számára, hogy a ligautolsó ellenfelüket valamennyire le tudták szakítani magukról, és immár három csapatot előznek meg a tabellán. A néhány éve még a bajnoki címért és a nemzetközi kupaküzdelmek csoportköréért hajtó együttes Marko Nikolics 2019-es távozása óta gyengén teljesít, sőt a klubra helyeződő nyomás miatt szezonról-szezonra egyre lejjebb sodródott a bajnoki tabellán.
2018-ban az akkor MOL Vidi nevet viselő klub bajnokként a Bajnokok Ligája-playoffig jutott, ahonnan az AEK Athén elleni párharcvesztést követően az Európa-liga csoportkörébe került. A második számú európai kupasorozatban nem is vallott szégyent, a görög PAOK Szalonikit oda-vissza legyőzte, az utolsó fordulóban pedig a későbbi győztes Chelsea is csak 2-2-es döntetlenre tudta menteni a mérkőzést a hajrában. A kettős terhelést azonban nem viselte jól a csapat, Nikolics második idényében már nem tudott bajnoki címet nyerni a Vidivel. Ekkor azonban még mindig élcsapatnak számítottak a fehérváriak, sőt talán még ők voltak a bajnoki cím első számú favoritjai is.
A kimondott gondolat, ami átokként szállt vissza a klubra
Nikolics harmadik szezonjának úgy futott neki, hogy visszaszerzi csapatával az első helyet, ám a liechtensteini FC Vaduz elleni kupabúcsú, a Puskás Akadémia elleni csörtét lezáró tömegjelenetek, valamint a bajnokságban sorjázó váratlan vereségek következtében végül menesztették a szerb szakembert. A hanyatlás szinte kódolva is volt a fehérváriaknál, miután a főszponzort képviselő Hernádi Zsolt meggondolatlan kijelentést tett még 2018 őszén. A MOL elnöke egy évvel korábban egy reggeli műsorban azzal indokolta az eredményesség visszaesését, hogy a Vidi számára már nem jelent kihívást a bajnokság, a klub kinőtte a magyar bajnokságot. Mindezt úgy, hogy a MOL Vidi messze nem volt akkora fölényben az OTP Bank Ligában, mint amit az utóbbi években a Ferencvárostól láthatunk. A nyilatkozat szinte ráégett a csapatra, az eredmények elmaradásával pedig egyre kényelmetlenebbé és megalázóbbá vált a szituáció az egyesületnél dolgozók számára.
Hernádi Zsolt (Forrás: Portfolio.hu)Beindul a vetésforgó a kispadon
Az ambiciózus klubnál a korábban már Paulo Sousa mellett és vezetőedzőként is sikereket elért Joan Carrillóban látták azt a szakembert, aki visszavezetheti őket a csúcsra, a látványos győzelmi sorozat azonban elmaradt, az idény végén pedig megköszönték a spanyol szakember munkáját. Carrillo helyét a Zalaegerszeget sikeresen benntartó Márton Gábor vette át, akivel a Fehérvár nem is szerepelt eleinte rosszul, ám végül ő is a magas elvárások áldozatává vált.
Az ő menesztésének az időszaka volt az a pont, amikor először érezni lehetett kívülállóként is, hogy nincs minden rendben a klubnál. Mártont Szabics Imre követte átmenetileg javuló formával, de az egykori válogatott csatár sem váltotta meg a világot, akárcsak a helyére kinevezett Michael Boris vagy a most irányító Huszti Szabolcs sem. Az edzőváltások így nem hozták meg a kívánt javulást, sorrendben második, harmadik, majd negyedik helyen zárta az aktuális bajnokságokat a csapat, és ez a hanyatló tendencia valószínűleg a mostani kiírás végére sem fog megváltozni.
Jók voltak az edzőváltások?
Nikolics a Partizan Beogradtól bajnokként érkezett Székesfehérvárra, megvolt a tapasztalata és sikeres múlt állt mögötte, utódai esetében viszont már nem beszélhetünk ilyen jó referenciákról Carrillo kivételével. Mártonnak voltak ugyan sikerei, de nem ilyen szintű kluboknál és az első osztályban sem volt elég rutinja, Szabicsnak ez volt az első vezetőedzői megbízása, Boris korábbi utánpótlás edzőként még mindig csak tanulta a felnőtt szintű futballt, míg Husztinak még a poszthoz szükséges végzettsége sincs meg.
Thomas Doll és Peter Stöger Bundesliga-múlttal rendelkeztek, Szerhij Rebrov a Dinamo Kijevvel volt bajnok Ukrajnában, míg Sztanyiszlav Csercseszov a Legia Warszawával volt aranyérmes Lengyelországban, majd az orosz válogatottat vezette a világbajnokságon a legjobb nyolcig. Az eredményeket látva talán ebben találhatunk némi indokot arra, hogy a Fehérvár miért maradt le a Fradi mögött, ám a többi együttessel szembeni visszaesésre ez nem ad magyarázatot.
A keret még mindig erős
Ha nem az edzőkkel van a baj, akkor adja magát, hogy a játékosokban keressük a hibát. Illetve csak keresnénk, hiszen itt komoly minőséget találunk. Vannak ugyan hiányposztok a csapatnál, ám azt nem mondhatjuk, hogy a kilencedik pozíció reális egy ilyen játékosállománnyal.
A sokat kritizált Kovács Dániel semmivel sem rosszabb kapus, mint a bajnoki táblázat második helyén álló Kecskemét két hálóőre, Varga Bence és Varga Ádám. A védelemben Loic Nego és Fiola Attila a Nemzetek Ligájában remeklő magyar válogatott keretének oszlopos tagjai, Nikola Szerafimov Zalaegerszegen vívott ki elismerést magának, de Kasper Larsen is komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Ha ehhez hozzávesszük Stopirát és az Újpesttől megszerzett Csongvai Áront, a Ferencvárosban a korábbi idényekben Eldar Civic vetélytársának számító Marcel Heistert vagy a szintén magyar válogatott Hangya Szilvesztert, akkor egy egész erős védelmet kaphatnánk.
Papíron a támadósor is bivalyerős hazai szinten. A LaLiga-múlttal rendelkező Kenan Kodro az OTP Bank Liga egyik, ha nem a legképzettebb középcsatára, Schön Szabolcs és Dárdai Palkó személyében két válogatott támadó segíti őt a gólszerzésben, de itt szerepeltethető Katona Mátyás, Lirim Kastrati, a mellőzött Claudiu Bumba, vagy a KTE-től visszarendelt, az ősszel a tehetségét bizonyító Szabó Levente is. Nem lehet azt mondani, hogy ez a keret gyengébb lenne, mint a jóval előrébb álló Kisvárda, a Debrecen vagy a Kecskemét állománya.
Kenan Kodro az NB I legjobb csatárai közé tartozik (Forrás: MOL Fehérvár FC)Valaminek lennie kell
Ha nem az edzők és nem a labdarúgók képességei okozzák a visszaesést, akkor mégis micsoda. A szurkolók körében gyakori érv erre, hogy a játékosoknak nem számít a klub, csak a fizetésükre várnak, ugyanakkor ez a vélekedés nem állja meg a helyét. Bár lehetnek olyanok, akik elkényelmesednek, az eléggé valószínűtlen, hogy számukra közömbös lenne, mit érnek el a pályán. Ha maradunk ennél a gyakran hangoztatott megközelítésnél, akkor egy pénzéhes futballistának hajtania kellene, hiszen a prémiumok révén így tehet szert nagyobb bevételre, ráadásul, ha jól játszik, akkor kérhet nagyobb bért, vagy igazolhat erősebb klubhoz. Sokkal valószínűbb, hogy a gyenge szereplést egyfajta mentális gát okozza.
Sokszor beszélünk arról, hogy mennyire fontos egy támadónak, hogy bízzanak benne, hogy sikerüljön az első megoldása, hogy legyen önbizalma. Ugyanez vonatkozik a pályára lévők mindegyikére is. Amikor hiszel magadban, meg mered csinálni a cselt, akkor az eredmények is könnyebben jönnek, ami csak tovább gerjeszti ezt a folyamatot. Ez történik a magyar válogatottnál is, hiszen nem lettünk hirtelen ennyivel jobbak, mint az angolok, de már elhisszük azt, hogy képesek vagyunk föléjük kerekedni. A Fehérvárnál ez visszafelé játszódik le. A játékosok már azt is elrontják, amit egyébként álmukból felébredve is tudnak. Budu Zivzivadze Mezőkövesden és Újpesten is rövid idő alatt húzóemberré vált, miközben Székesfehérváron szinte a labdában is hasra esett. A korábban itt szereplő Viszar Muszliu és Adrian Rus a válogatottjuk alapemberei voltak, miközben a Videotonban hibát-hibára halmoztak.
Mi lehet a megoldás?
Akár a mentális gátlások, akár más okozza a vártnál gyengébb szereplést, az biztos, hogy újra kell gondolni az elvégzett munkát, és más megközelítést kell alkalmazni, hogy kikerüljön a Fehérvár a kátyúból. Ehhez elsősorban türelemre és nyugalomra lenne szükség. Bármit is találnak ki a szakemberek az együttesnél, az biztos nem használ a csapatnak, ha egy gyengébb eredmény után sörrel öntik le a futballistákat vagy az edzőjük a mérkőzés végi nyilatkozatában kritizálja a hozzáállásukat.
Az nem reális – még egy ilyen kerettel sem –, hogy az alsóházból egyenesen a dobogóra ugorjanak, vagy kihívóként lépjenek fel a Ferencvárossal szemben. Ebben az idényben a céljuk az lehetne, hogy maradjanak benn, alakuljon ki egy markáns játékuk és egy erős mag, amire hosszabb távon is építhetnek. A következő szezon már a felsőházba kerülésé lehetne, s ha ez sikerül, akkor a harmadik kiírásban már célba vehetnék a dobogót is. Persze ennél haladhatnak gyorsabban is – a lehetőségeik adottak erre –, de nincs értelme annak, hogy egyből a legfelső szintre ugorjanak. A rövid távú céljaikat vissza kell fogniuk ahhoz, hogy hosszú távon sikeresek legyenek.
Kiemelt fotó: MOL Fehérvár FC