Éledezik a svájci címvédő

Amikor 2021 nyarán a 125. évfordulójára készülő zürichi klub kinevezte André Breitenreitert, senki sem gondolta volna, hogy a német edző fogja a bajnoki címig vezetni az együttest. Miközben az elmúlt évek topcsapata, a BSC Young Boys mélyrepülésbe kezdett, az FC Basel nem tudott megfelelő vezért találni a projektje élére, addig az „oroszlánok” hihetetlen menetelésbe kezdtek. A kiemelkedő teljesítmény alapján gyorsan kirajzolódott, hogy nem lesz ellenfelük saját magukon kívül, de a vezetőedző remekül kézben tartotta végig a gyeplőt, nem engedte lazítani a játékosokat, és ennek örömére megünnepelhették a nyáron a 13. bajnoki címüket.

A siker azonban nem tartott sokáig, a lejáró szerződésű játékosok többsége nagy lehetőséget látott abban, hogy ingyen írhat alá egy erősebb bajnokságba, vagy épp több fizetést kínáló együtteshez, miközben a legnagyobb értékükért is volt jelentkező, s az anyagi lehetőségeik nem engedték meg. hogy nemet mondjanak egy többmilliós ajánlatra.

A sort Breitenreiterrel kell kezdeni, akinek bejött a terve a svájci munkavállalással, ahogy remélte, mert a bajnoki cím után örömmel elfogadta a TSG Hoffenheim ajánlatát. Az már egy másik történet, hogy február elején menesztették, mert a német élvonalban már nem tudott megfelelni.

A nyár folyamán az olasz válogatottban bemutatkozott Wilfried Gnonto a Premier League-ben szereplő Leeds Unitednél kötött ki, az érte kapott 4,5 millió euró azonnali segítség volt a klubnak, hogy az akadémia fejlesztését megvalósítsa. A szerződése lejártával Assan Ceesay Olaszország felé vette az irányt és a feljutó US Leccéhez írt alá, Ousmane Doumbia ligán belül, az FC Luganónál kapott kedvezőbb ajánlatot, míg Blaz Kramer a Legia Warszawához szegődött. A négy kulcsember mellett még néhány rotációs játékos is távozott, Moritz Leitner, Akaki Gogia vagy épp Karol Mets, akik igencsak hiányoztak a továbbiakban.

A klubnál úgy gondolták, hogy az osztrák válogatottól a pocsék teljesítmény miatt menesztett Franco Foda lehet az ideális edző, aki három hónap pihenő után minőségi szintet hozva tud fejest ugrani a klubfutballba. A német vonal azonban másodszorra nem jött be, mert bár a BL-selejtező kudarca után az Európa-liga szereplést kivívta a csapat, ám közben a bajnokságban sorra bukta el a meccseket.

Ugyanis a keret látványosan meggyengült, az érkezők nem tudták felvenni a ritmust, valamint az új edző elképzelései is nagyon kevés segítséget nyújtottak a pályán a játékosoknak. Hogy támadósorba miért csak egy 33 éves a Közel-Keletet maga mögött hagyott csatár jött, az nehezen magyarázható döntés, de a középpályára szerződtetett Cheick Conde – Ole Selnaes duó is nehezen találta a helyét Foda irányítása alatt, akárcsak a szélre igazolt Jonathan Okita. Egyedül a védelem erősítésére kinézett Nikola Katic tudott azonnali hatást gyakorolni a játékra.

A nyolc bajnoki forduló alatt gyűjtött kettő pont szégyenletes teljesítmény volt a bajnoktól, így a vezetőségnek is gyorsan be kellett látni, hogy hatalmasat hibáztak a német szakember kinevezésével. Újabb baklövés nem fért bele, így jól meggondolt utód kellett, akinek kinevezéséig Genesio Colatrella vette át az irányítást, majd október közepén megjelent a színen Bo Henriksen. A dán szakembert kissé meggondolatlanul menesztette az FC Midtjylland, hiszen való igaz, hogy nem kezdtek álomszerűen, de a nemzetköz porondon végül elérték a csoportkör és a távozása óta sem javult a helyzet a klubnál.

Ez persze aligha zavart valakit is Zürichben, ők köszönték szépen az esélyt és lecsaptak a vezetőedzőre. A sűrű menetrend nem kedvezett Henriksennek, de a Európa-liga kis túlzással kimondható „feladása” jó volt arra, hogy élesben gyakorolják a teljesen átszabott dolgokat. Elengedte a négyvédős felállást, sokkal inkább a védekezésre és az átmenetekre helyezte a hangsúlyt, hogy a világbajnokság jelentette leállás előtt némi pozitív impulzust tudjon kiváltani.

Noha az első két bajnokit vele sem tudta megnyerni a csapat, majd a városi rangadót is elbukta, de ezután jött egy siker az Európa-ligában, majd a 14. fordulóban az első győzelem a hazai pontvadászatban. Az év utolsó fordulója előtt volt először egy teljes hete a felkészülésre Henriksennek és a csapatnak, ennek okán az őszt egy újabb győzelemmel zárták.

A világbajnokság jelentette leállás megadta az esélyt a vezetőedző és Marinko Jurendic sportigazgató számára is, hogy a nyáron elkövetett hibákat valamelyest kijavítsák. A dán szakember a hírek szerint igen komoly biztosítékot kapott az átigazolásokra, majd jöttek a pletykák, végül pedig a bejelentések. Roko Simic személyében érkezett kölcsönbe egy vérbeli befejezőcsatár, Daniel Afriyie a szélsők körében reménykedhet játékidőre, míg Ifeanyi Mathew Norvégiából tette át a székhelyét, hogy a középpályát erősítse.

Noha látszatra nem tűnik komoly névsornak, de svájci szinten igencsak sokat lehetett várni tőlük az immár kimondott cél, a bennmaradás elérése érdekében. A felkészülési időszak remek eredménysorral zárult és a szurkolók nagy lelkesedéssel várták a január végi folytatást. Már a barátságos összecsapásokon látszódott, hogy a nyáron érkezett Conde helyét megtalálta Henriksen a védelem előtt, s hatékonnyá is tudta őt tenni, s mutatkozott jele annak is, hogy a korábban szélsőként szerepelt Okita a kétcsatáros szisztémában is igencsak otthonosan mozog.

A luzerni tavasznyitány nem indult valami fényesen, mert a második játékrészben kétgólos hátrányba kerültek, de a csereként beálló Simic duplája pontot ért. Az első 2023-as hazai meccsen az FC St. Gallen ellen nyerni is tudtak, majd Sionból is három ponttal tértek haza. Az újonc FC Winterthur ellen végül be kellett érjék egy ponttal, de ezután jött a Grasshopper elleni városi derbi, amit hátrányból fordítva nyertek meg, s mostanra arról beszélhetünk, hogy csupán hat pontra van a dobogó a bajnoki címvédő számára.

Kiemelt kép: FC Zürich