Elek Gábor vezetésével máris megvan az Esztergom első nagy győzelme

Tóth Bálint, az M4 Sport kommentátora azzal fejezte be a mérkőzés közvetítését, hogy ahogy tavaly a Győri Audi ETO mosonmagyaróvári veresége jelentősen átírta az erőviszonyokat, úgy most is történt szeptemberben egy olyan esemény a magyar női kézilabda-bajnokságban, amely után majdhogynem sutba lehet dobni a szezon előtti esélylatolgatásokat. Ám nagyon fontos mondatok hangzottak el Elek Gábortól a meccset követően: esztergomi szempontból bármekkora győzelemről is van szó, egyetlen mérkőzésből nem szabad egész szezonra vonatkozó következtetéseket levonni.

Esztergomi jövőkép

A magyar kézilabda elmúlt évtizedének legmegdöbbentőbb pillanatai között kétségtelenül helyet követel magának a pillanat, amikor Elek Gábor épp azután jelentette be, távozik a Ferencvárostól, hogy csapatával először bejutott a BL Final Fourjába. Sokan találgatták, hogy ezt követően hol láthatjuk majd a zöld-fehérek korszakos edzőjét, akinek a választása végül az akkor NB I/B-s Esztergomra esett, ahol ambiciózus projekt indult el a szakmai iránymutatásai mentén. A feljutás rögtön az első szezonban összejött, az NB I-re pedig a klub markáns célokat fogalmazott meg, és olyan játékosok csatlakoztak a kerethez, mint a Vácról érkező Ballai Anna és Ballai Borbála, a korábbi ferencvárosi Kisfaludy Anett és Kovács Anett, a NEKA nagy tehetsége, Faragó Lea, illetve az óriási NB I-es rutinnal bíró korábbi dunaújvárosi veterán, Nick Viktória.

Két irányvonal nagyon jól látszik ezekből a nevekből. Elek Gábor több interjúban ki is emelte azt, hogy ameddig csak lehet, a klub szeretne a magyar játékosokra építeni, másrészt pedig megpróbálják megtalálni a fiatal és a rutinos játékosok megfelelő arányát. 

Ez rendkívül fontos, hiszen a vezetőedző azt is kiemelte a debreceni mérkőzés előtt, hogy egy fiatal csapatban mindig ott a veszély, épp ezért szükség van azokra a (már) nem feltétlenül válogatott szintű, de igencsak tapasztalt játékosokra, mint amilyen Nick vagy Kisfaludy (bár a jelenlegi válogatott beállók formáját látva utóbbi neve akár a nemzeti csapat keretében is szóba jöhetne).

Egyébként Elek kommunikációja egészen kiemelkedő az esztergomi projekt kapcsán. Rendkívül okosan veszi le a terhet a játékosokról, és jelzi folyamatosan, hogy türelemre van szükség. A nagy győzelmet követően pedig azt is kiemelte, hogy a szerencse ezúttal mellettük állt, jó csillagzat alatt született meg ez az eredmény, a cél pedig az, hogy meg tudják tartani ezt a teljesítményt. Ezzel együtt most már nehéz lesz elhessegetni azokat a hangokat, amelyek szerint ennek a csapatnak a legjobb hat között lesz a helye, és akár a nemzetközi kupaindulásra is esélye lehet.

A DVSC elleni mérkőzés szakmai szempontból azért is volt rendkívül érdekes, mert az eddigiek alapján a korábbi Elek-csapatok több visszatérő problémáját sikerült orvosolni az Esztergomnál. Rendkívül jó volt a feljutó beállójátéka (Kisfaludy Anett négy gólt szerzett, illetve ő és a poszttársai számtalan akcióban remekül zártak a többieknek), védekezésben pedig a hármasvédők remekül oldották meg a feladatukat. Sallangmentes, korszerű játékot játszott az Esztergom, amelyen egyértelműen látszik a körültekintő szakmai munka.

A mérkőzés embere: Faragó Lea

Félig viccesen azt is mondhatnánk, hogy ha valakit nem Henny Reistadnak hívnak, ritkán szerez 13 gólt egy női kézilabda-mérkőzésen, és bár az összehasonlítás egyelőre természetesen nagyon túlzó, az egészen biztos, hogy az is megjegyezte szombat este Faragó Lea nevét, aki korábban nem hallott az egyébként az utánpótlás-válogatottakban is remeklő tehetségről.

A szerzett góljai mellett ezen a mérkőzésen az is fontos volt, hogy a hibái után nagyon szépen építette fel magát az átlövő, és olyan megalkuvás nélküli játékot mutatott, amit mindig várunk egy fiatal játékostól. Ráadásul Faragó több belső poszton is bevethető, ami szintén rendkívül fontos a mai kézilabdában.

Ám arra is figyelni kell, hogy szépen fokozatosan kapja a terhelést. Sehova sem kell sietnie, és ilyen szempontból nagyon jó helyen van Esztergomban. Van lehetősége hibázni, nincs rajta óriási nyomás, és egy olyan edzővel dolgozhat, akinek nagy rutinja van a fiatal játékosok beépítésében.

Na de mi a helyzet a Debrecennel?

Az egészen biztos, hogy a Debrecennek ez óriási pofon volt. Szilágyi Zoltán együttese több poszton is válogatott játékosokkal erősített (gondolok itt például a svéd Kristin Thorleifsdóttirra és a francia Océane Sercien-Ugolinre), a szezon előtt az Európa-liga végjátékát és a bajnoki dobogót vette célba, utóbbi azonban ezzel a vereséggel egyértelműen veszélybe került, még akkor is, ha a legfőbb rivális Mosonmagyaróvár sem kezdte jól a szezont (igaz, ők a Győrtől és a Ferencvárostól kaptak ki, ám a játékuk visszaesést mutatott az előző évadban látottakhoz képest).

Az Esztergom elleni találkozón is bizonyossá vált, hogy a szintén frissen érkezett svéd Jessica Ryde fontos erősítés lehet a Debrecen számára, hiszen kapusposzton már az előző szezonban is hiányzott a stabil teljesítmény a Lokinál, ezen a mérkőzésen pedig feltűnően sok védhető esztergomi lövés talált utat a kapuba.

Ám kár lenne a kapusokra, Gabrijela Bartulovicra és Catherine Gabrielre fogni a vereséget, az egész csapat nagyon furcsa mentális állapotban volt (legalábbis így láttuk), az egyébként korrekt kezdés után mintha rágörcsölt volna a találkozóra a hajdúsági gárda, pedig erre semmilyen konkrét oka nem volt. 

Ebből nagyon sok hiba adódott, a DVSC lövőszázaléka 12 százalékkal rosszabb volt, mint a riválisé, a korábban említett átlövőpáros 15 lövésből mindössze 6 gólt szerzett.

Az mindenesetre biztos, hogy a Debrecennek össze kell állnia, hiszen novemberben jön a (minden bizonnyal) Valcea elleni Európa-liga-selejtező, amely Szilágyi Zoltánék egész szezonját döntően befolyásolhatja.

Kiemelt fotó: Esztergomi Kézilabda Sport Kft.