Tényleg jó ez a Real Madrid?

A Real Madrid kevéssel van lemaradva a listavezető Barcelona mögött a spanyol pontvadászatban, a félbeszakadt Bajnokok Ligájában pedig egygólos hátrányból várja a Manchester City elleni nyolcaddöntő visszavágóját. De merre tart és mennyit ér a Real játéka Zidane visszatérése óta? Merülés rovatunkban ma ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni.

Regisztrálj az Unibeten, és fogadj a Real Madrid mérkőzéseire is!

A dicsőséges sikereket és három Bajnokok Ligája-győzelmet hozó két és fél éves időszak után Zinédine Zidane úgy érezte: a csúcson kell abbahagyni. A 2017-18-as szezon végeztével lemondott posztjáról, ám nem sokáig pihenhetett: a tavalyi, 2018-19-es idény párját ritkítóan gyengére sikeredett a királyiak számára. Zidane utódja az a Julen Lopetegui lett, akit éppen madridi kinevezése kapcsán rúgtak ki a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, méghozzá két nappal a világbajnokság startja előtt – ez aztán meg is látszott a nemzeti csapat teljesítményén… A válogatottnál végzett jó munkáját Lopetegui nem tudta megismételni a Real Madridnál: a korrekt kezdés után szeptember végétől a csapat borzalmas formában teljesített. Ez a CSZKA Moszkvától elszenvedett kínos vereség mellett egy ötmeccses bajnoki nyeretlenségben és legvégül a Barcelona elleni, gyalázatos 5-1-es vereségben csúcsosodott ki, amely után Florentino Perez klubelnök villámgyorsan útilaput kötött Lopetegui talpára. Utódja a Real B csapatánál dolgozó, argentin Santiago Solari lett. Bár a csapat a naptári év végére feljött a bajnokság harmadik helyére, azért egy-két kínos vereség továbbra is becsúszott a csapatnak. Februárban aztán a Barcelona elleni párharcot elveszítve a spanyol kupából is kiesett a Real, az Ajax elleni BL-nyolcaddöntőben pedig az első felvonás idegenbeli győzelme után a visszavágón az amszterdami csapat Dusan Tadic vezérletével álomfutballal, 4-1-re lépte le őket. A helyzet tarthatatlanná vált, a beugró edzőt még a rákövetkező hétvégén újabb beugróra cserélték: visszatért Zinédine Zidane.

Zidane-nak a tavalyi idény végére tűzoltóként sikerült megtartania a spanyol bajnokság táblázatán elfoglalt harmadik helyet, de egyértelmű volt: az idei szezon méri majd meg igazán. Mivel Cristiano Ronaldo még 2018 nyarán, Zidane-nal nagyjából egy időben, kilenc év után a Juventushoz távozott, a francia klublegendának új recept után kellett néznie. Ebben látszólag a transzferablak is a kezére játszott: 2019 nyarán a Real Madrid 100 millióért igazolt le a Chelsea-től az angol bajnokság talán legnagyobb egyéniségét, Eden Hazard-t, de például James Rodriguez is visszatért müncheni kölcsönkalandjából. Azonban másik Ronaldo természetesen nem érkezett a klubhoz, így világossá vált, hogy a beadásokra épülő két középcsatáros játék helyett Zidane-nak valami mást kell kitalálnia.

Hazard azonban még a bajnokság kezdete előtt megsérült, és csak szeptemberben tudott bemutatkozni. Novemberben pedig újabb sérülés sújtotta, ilyenkor a helyén általában a brazil Vinícius játszott. A jobbszélre pedig elsőszámú opcióként az utóbbi időben kegyvesztetté vált Gareth Bale került be, bár sokszor még most is csak csereként. Federico Valverde 2018-as leigazolásával Casemiro, Kroos, Modric és Isco mellett egy ötödik középső középpályással is gazdagodott a Real Madrid kerete, így Zidane nyugodtan megtarthatta a pálya közepének uralására épülő alapelképzelését, és a szélsők sérülése, vagy mellőzése esetén(mint ahogy most tavasszal is sokszor) Valverde vagy Isco indult a jobbszélről. A rendszer tehát tulajdonképpen ilyenkor csak annyiban különbözött a 2016-18 közötti rekordhalmozó csapattól, hogy Benzema mellett most nem egy másik középcsatár, hanem egy valódi balszélső kapott helyet. Támadásban az új rendszer- a hazai pontvadászatot tekintve- nem volt olyan veszélyes a kapura, mint az előző Zidane-korszakban: az idei szezonban 27 mérkőzésen a Real Madrid 53,48-as xG-mutatót hozott össze. Ha ezt összevetjük a két teljes Zidane-szezon spanyol bajnoki teljesítményével, akkor egyértelműen meglátszik Ronaldo hiánya: ugyanígy 27 forduló után 2017-18-ban a Real xG-mutatója 67,25, 2016-17-ben pedig 61,48 volt- a különbség nagyon látványos.

Most pedig nézzük meg részletesebben, játékfázisokra lebontva, miként néz ki a Real Madrid!

Amint fentebb már szó volt róla, Zidane alapvetően megtartotta a domináns, labdabirtoklásban a pálya közepét uraló koncepciót. Casemiro, Toni Kroos és Luka Modric is általában mélyen visszalépnek, hogy még az ellenfél középpályássora előtt elkérhessék a labdát, igaz, tavasszal Zidane gyakran játszatta Valverdét egyikük helyett. A két szélsőhátvéd, jobboldalt Carvajal, baloldalt pedig Marcelo(vagy a nyári igazolás, a francia Ferland Mendy) ennek megfelelően messze felfut a támadásokkal, szélességet adva a csapatnak. Isco pedig, ahogy a BL-döntős csapatban is, úgy most is szabad szerepkörben játszik. Bár papíron gyakran a szélről indul, gyakorlatban inkább negyedik középső középpályásként funkcionál: ha kell, visszalép és osztogat, ha kell, a szélre mozog ki, ha pedig kell, az ellenfél tizenhatosára is befut Benzema mellé, beadásra várva.

Ahogy ez korábban is jellemző volt, Zidane alatt a Real viszonylag magabiztosan hozza ki a labdát nyomás alatt is. Bár a mozgások nem tökéletesek, és időnként hajlamos kettészakadni a csapat, a visszalépő Casemiro-Modric kettős kitűnően megoldja a feladatot a négy hátvéddel karöltve. A játékosok jól alkalmazkodnak a hirtelen nyomáshoz: Modric és a két szélsőhátvéd szélességben is bátran mozognak a pályán, időnként Carvajal lép be a pálya közepére, Modric pedig a szélen is hajlamos elkérni a labdát, igaz, ilyenkor azért könnyebb a Realt csapdába csalni, hiszen a horvát Aranylabdás a szélen leginkább csak a kapunak háttal tud labdát kapni. Valverde valamivel kevesebbet segít vissza a letámadás kipasszolásába, a csatárhármas pedig általában (néha túlságosan is) elöl marad, megnyújtva az ellenfelek védekező alakzatát.

Labdakihozatal nyomás alatt: Modric egészen a szélre lép vissza, kihúzva ezzel Bernardo Silvát. Carvajal ezt észlelve befelé mozog és a visszalépő Benzemához passzol. A Real kilences a szabad szerepben játszó Iscónak készíti le a labdát, aki a felfutó Mendyhez forgatja a játékot a bal oldal irányába.

A csapat játéka- ahogy korábban is- inkább felállt fal ellen bizonytalanabb. A három mélyen játszó középső középpályást a szabad szerepben játszó Isco nem mindig tudja ellensúlyozni. Ez már a Benzema-Ronaldo csatárpáros idején is elő-előforduló probléma volt: Isco egyedül nem mindig tudott középen elegendő jelenlétet biztosítani az ellenfél védő-és középpályássora között, azonban a két kitűnő érzékkel helyzetbe kerülő támadót a szélekről gyakran megtalálták Marcelo és Carvajal beadásai. A mai rendszer leginkább a bal oldalon tér el, ahol tavasszal Vinícius(ősszel inkább Hazard) jobblábasként, tükörszélsőt játszik, Ronaldo távozása óta tehát eggyel kevesebb ember várja a labdákat középen. Ez egyébként alkalmat adna a Realnak a bal félterület hatékonyabb kihasználására, ám ez tavasszal eléggé hiányzik a madridiak játékából: bár Vinícius ígéretes játékos, a Mendyvel való összműködése nem zökkenőmentes, és a befejezések terén is fejlődnie kell még. Bár a Real gyakran próbálja túltölteni a pálya baloldalát, a játékosok sokszor túl közel helyezkednek egymáshoz, ami odahúzza az ellenfél védekezését is, ezáltal kevesebb terület jut a szélső kombinációkhoz. Hozzá kell tenni, hogy az idei szezonban a korábban zseniálisan osztogató Isco sem tudja hozni korábbi teljesítményét: bár idén kevesebbet játszott, mint a 2016-2018 közötti időszakban, a 90 percre vetített xA(várható gólpassz, azon passzok kumulált mutatója, amelyek lövést, ezáltal xG-értéket eredményeznek) 0,14-re esett vissza a korábbi 0,31 és 0,28-hoz képest. Ez azért is szembetűnő, mert kevesebb játékidő esetén ennek a mutatónak inkább felfelé kellene torzítania-mégis csökkenő tendenciát mutat a korábbihoz képest.

Labdabirtoklás 4-3-3-ban: A Betis 4-2-3-1/4-4-2-t védekezik, a jobbszélső Joaquín emberfogással követi Marcelót. A brazil balhátvéd visszafelé mozog, Vinícius pedig beljebb helyezkedik, ezáltal a bal oldalon hiányzik a szélső dinamika. Bár Modric felfut a támadók vonalába, mindenki az ellenfél védővonalába helyezkedik, a vonalak közötti terület szinte egyáltalán nincs elfoglalva. Kroos is visszalép a védővonalba, így a Betis középső sorát is nehezebb kicsalogatni.

Labdabirtoklás négy középpályással: a szabad szerepben játszó Isco most a tizenhatoson belülre, beadásra mozog, ám a bal oldalon a széljáték nem jön ki megfelelően: Vinícius rossz ütemben mozog a rossz irányba, ráadásul Valverde is túlságosan kimozog, a három bal oldali játékos egymást blokkolja. Egyetlen opció marad: a beívelés Benzema fejére.

Zidane már az első időszakában is egyik legfőbb feladatának tartotta, hogy védekezésben is stabilizálja a Real játékát, ami azért korábban nem mindig volt az erőssége a sztárok tömkelegét felvonultató óriásklubnak. Védekezésben nem is mindig presszingeli szét az ellenfelet a Real: 8,75-ös PPDA-mutatójukkal a spanyol bajnokság középmezőnyében vannak, és az összehasonlítás alapjául említett két szezonban is hasonló volt a tendencia. Ez a mutató(azzal együtt, hogy a mérések nem mindig száz százalékosan megbízhatóak) inkább a Real védekezésének intenzitásával, semmint a magasságával magyarázható. Zidane gyakran tolja fel magasra csapata védelmi vonalát, letámadása pedig leginkább az emberfogásra épül: A 4-1-4-1-es alapfelállás jobbszélén általában Valverde vagy Isco kap helyet (emlékszünk még Isco labda nélkül is szabad szerepére az első Zidane-érában?), a játékosok pedig leginkább az ellenfél egy-egy játékosához igazodva veszik fel pozíciójukat. Benzema mellé általában Modric vagy Valverde felváltva lépnek fel második csatárnak, feladatuk a labdát birtokló középhátvédek egy az egyben való abajgatása. Szituációtól függően Casemiro is fellép az emberével, de időnként még a középhátvéd Ramos is követi az ellenfél csatárát, amennyiben az visszalép a középpályára. A szélsők mozgását is szereti az ellenfél függvényében variálni Zidane, a Barcelona elleni márciusi rangadón például a jobbszélen védekező Valverde visszafelé követte a felfutó Jordi Albát, ezzel mintegy ötödik védővé avanzsálva. Ennek a rendszernek természetesen megvan az a hátránya, hogy egyéni párharcok összességére bontja a védekezést, ráadásul bizonyos emberfogások a pálya fentebbi zónáiban is nagy területet nyithatnak az ellenfél számára. Ám Spanyolországban egyelőre működik ez a szisztéma, sőt a BL-nyolcaddöntő odavágóján még Guardiola csapatának labdakihozatalait is elég jól ellehetetlenítette.

Letámadás a City ellen: Benzema Edersont és Laportét is megtámadhatja. Valverde Otamendit tartja szemmel, miközben Gündogant is lezárja a fedezőárnyékával. Casemiro Gündogant, Modric pedig rodrit fogja egy az egyben. Vinícius hátrébb helyezkedik, Isco pedig a pálya közepét zárja le.

Védekezés a Barcelona ellen. Zidane csapata 4-1-4-1-ben, ember-orientáltan védekezik. Isco és Kroos kilépésével a formáció leginkább 4-3-2-1-re hasonlít. Ramos követi a visszalépő Vidalt, míg Federico Valverde a felfutó Jordi Albával nyargal visszafelé.

Bizonyos mérkőzéseken a Real nem támadott le nagyon agresszívan, volt, hogy passzívabban várták ellenfelüket és csak az esetleges hátrapasszokra léptek ki. A háromszoros BL-győztes csapatban Ronaldo általában felmentést kapott a saját térfélen való védekezés alól, így nélküle a Real elvben plusz embert nyert a védekezéshez. A Királyiak ilyen helyzetekben is többnyire stabilan játszanak a labda ellen, ám az ilyen szituációk ritkasága miatt a kompakt együttmozgás nem tökéletes.

Védekezés a saját térfélen a Betis ellen: a csapat 4-1-4-1-et formál, Kroos kilép, ám viszonylag nagy terület marad Vinícius és Casemiro között, így Guardado szabadon megkaphatja a labdát.

Összességében a Real Madrid Zidane második időszakában is hasonló elvek mentén próbál futballozni, mint a 2016 és 2018 közötti, rendkívül sikeres időszakban. Ronaldo távozásával azonban a rendszert részben át kell alakítani, ez pedig még nem sikerült tökéletesen a franciának. elképzelhető, hogy strukturálisan már nem tudnak előrelépni, és játékukban megmaradnak azok a kisebb hiányosságok, amelyek azért a háromszoros BL-győztes csapatban is elő-előfordultak. Elvitathatatlan ugyanakkor, hogy a Real Madrid öltözőjében az egyéniségek menedzselése a legfontosabb, erre pedig a komoly játékosmúlttal és kitűnő vezetői képességekkel rendelkező Zidane-nál jelenleg nemigen van alkalmasabb jelölt. Kérdés, hogy hosszútávon meddig maradhat a csapat mellett.