Mire mehet Quique Setién Barcelonában?
2020. jún. 12.
Bár a Barcelona menetrendszerűen megérte a nemzetközi tavaszt, és a spanyol bajnokságban is vezető helyen állt, 2020. január 13-án mégis edzőváltás történt a Barcelonánál: Ernesto Valverde utódja a sokak által dícsért Quique Setién lett. De miben áll Setién filozófiája, és mire mehet vele a katalán sztárcsapatnál? Merülés rovatunkban a La Liga újraindulása előtt ezt fogjuk elemezni!
2020. január 9-én a Barcelona 3-2-es vereséget szenvedett az Atlético Madrid ellen a négy csapatosra duzzasztott, arab földön megrendezett szuperkupa elődöntőjében. Bár a Barcelona ekkor vezette a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában pedig egy nehéz csoportot(a Dortmund, az Inter és a Slavia Praha előtt) veretlenül abszolválva várta a Napoli elleni nyolcaddöntőt, a klub mégis megköszönte a 2017 óta irányító Ernesto Valverde munkáját. Bár az időzítés meglepő volt és talán kevéssé is elegáns, azért mégsem lehetett indokolatlannak nevezni.
Ernesto Valverde 2017 nyarán vette át a Barcelona kispadját Luis Enriquétől. Neymar távozása után a katalán klub összesen több mint 200 millió eurót költött Philippe Coutinhóra és Ousmane Dembelére, így próbálva új csapatot építeni. Bár első bajnoki szezonját a Barcelona közel veretlenül nyerte meg(mindössze egy idény végi, Levante elleni 5-4-es vereség csúszott be), a Bajnokok Ligájában a Roma elleni negyeddöntőt 4-1-s előnyből, a visszavágón idegenben 3-0-ás vereséget szenvedve bukta el a csapat. Ez még inkább felerősítette azokat a hangokat, amelyek addig is kritizálták Valverdét: a korábban a Bilbaónál dolgozó baszk edző felfogása elődeihez képest sokkal óvatosabb volt, és a gránátvörös-kékeknél elvárt szórakoztató játék helyett sokszor bizony igen nyögvenyelősen sikerült behúzni a mérkőzéseket. A tavalyi szezonra a csapat játéka valamivel magabiztosabb lett, de a megnyert bajnokság mellett- ki ne emlékezne- a Liverpool elleni elődöntőben ismét három gólos előnyt sikerült elherdálniuk a visszavágón. Valverde így is megkezdhette harmadik szezonját a katalán városban, ám a csapat a jó eredmények ellenére nem tűnt sokkal többnek mint az egyének összessége, valamint a nyáron érkező két sztár, a holland fiatal Frenkie de Jong, és a francia világbajnok, Antoine Griezmann beépítése sem sikerült a vártnak megfelelően.
Valverde utódja, a 61 éves Quique Setién játékosként több száz spanyol bajnokin lépett pályára az Atlético Madrid és a Racing Santander színeiben, és háromszor még a spanyol nemzeti mezt is magára ölthette. A kétezres évek elején kezdte az edzősködést egykori klubjánál, a Racing Santandernél. 2009 és 2015 között hat évig dolgozott a CD Lugo csapatánál, feljuttatva őket a másodosztályba is. A spanyol futballban azonban csak ezután tette le igazán a névjegyét edzőként is: 2015 őszén, menet közben vette át a Las Palmas együttesét. A kilátástalan helyzetben lévő biztos kiesőnek tippelt Kanáriakat azonban az idény végén tizenegyedik helyezéssel simán bent tartotta az élvonalban, mi több, a Las Palmas időnként kifejezetten látványos futballt játszott, olykor nyomás alatt is bátran építkezve, a labda ellen pedig agresszívan letámadva. Bár a játék a keret minőségének okán sem volt tökéletes, a védekezés pedig bőven sebezhető volt, a következő, 2016-17-es szezonban is tizenegyedik helyen sikerült végezni, Setién azonban- a klub vezetésével való konfliktus miatt is- a Betishez távozott. A rákövetkező évadban a Las Palmas egyébként tükörsimán zúgott ki az első osztályból…
2017 nyarán Setién a Betis vezetőedzője lett. Labdabirtoklásra és letámadásra épülő játékelveit szinte dogmatikusan követte itt is, látványos játékával pedig a Betis egy csapásra kivívta a futballvilág elismerését. A Marc Bartrát, Fabian Ruízt, Antonio Sanabríát vagy éppen Cristian Tellót is soraikban tudó zöld fehérek ősszel inkább 4-3-3-as, később pedig a második év végéig leginkább 3-4-2-1-es felállásban játszottak. Nyomás alatt bátran építkező, rengeteg szélső kombinációval operáló támadójátékuk, és emberfogás-alapú letámadásuk pedig eredménnyel is párosult: a 2017-18-as szezonban a Setién-csapat a hatodik helyre futott be, és a következő szezonban az Európa Ligában indulhatott! Igaz, a védelmük már ebben az évben sem volt feddhetetlen: 61 gólt kaptak, akár a csontkieső Malaga. A következő idény tizedik helyezése már valamivel reálisabb képet festett az együttes teljesítményéről, az Európa Ligában azonban- a Milant is legyőzve- továbbjutottak a csoportból, a 32-es körben a Rennes állta útjukat. Setién szerződését azonban az idény végével felbontották, most pedig nézzük, mivel próbálkozik Barcelonában!
Quique Setién filozófiája tökéletesen illeszkedik a barcelonai hagyományokhoz: labda nélkül szereti agresszívan letámadni az ellenfelet, labdával pedig a pontosan megtervezett pozíciós játékban hisz. A játékosoknak így kevesebbet kell improvizálniuk és egymással összehangolva többet nyújthatnak csapatként, mint a játékosok egyéni képességeinek összessége. Setién gondolkodását egyébként nagyban befolyásolta sakkozói múltja is, 2002-ben például az orosz nagymesterrel, Vladimir Kramnyikkal is összemérte tudását. „A rendet szeretem. A futball hasonlít a sakkhoz: a figurák összekapcsolódnak úgy támadásban, mint védekezésben. A legfontosabb pedig, hogy a pálya közepét uraljuk”- mondta Setién egy korábbi nyilatkozatában.
Setién kinevezésével nagyjából egyidőben derült ki, hogy térdműtétje miatt Luis Suáreznek a teljes hátralévő szezont ki kell hagynia, így január 19-én, a Granada elleni bemutatkozása alkalmával Quique Setién rögtön variálni kényszerült az összeállításon. Az új tréner elképzelése azonban már az első mérkőzésen látszott: Sergi Roberto, Piqué és Umtiti labdabirtoklásban aszimmetrikus módon egy hármas láncot alakított ki, a balhátvéd Jordi Alba pedig magasan felfutott a vonal mellett, szélességet adva a csapatnak. Busquets mellett Rakitic és Vidal nyolcasként játszott, a jobboldalon a szemtelenül fiatal, jobblábas Ansu Fatit vonalszélsőként dobta a mélyvízbe Setién, a ballábas Griezmann nem is a félterületben, hanem sokkal inkább középen, második csatárként játszott a szintén középcsatár posztról induló, ám szokás szerint szabad szerepkört kapó Messi mellett. A felállást így nagyon sokan 3-1-4-2-nek titulálták, nem alaptalanul. A Barcelona Setién első mérkőzésén rögtön rekorddöntögető, 80 százalék körüli labdabirtoklást tudott felmutatni, bár a kapura való veszélyesség tekintetében hagyott kívánnivalót maga után a gránátvörös-kék alakulat. A Granada igen lassú és halovány letámadási kísérleteit könnyedén átpasszolta Setién csapata, ezután viszont a rohanás helyett türelmesen próbáltak helyzeteket kialakítani. Ez kevésbé sikerült, hiszen Rakitic és Vidal gyakran visszaléptek, nem helyezkedtek eleget az ellenfél védő- és középpályássora között, amire az ellenfél középpályásai emberfogással hátrapasszra tudták kényszeríteni őket. Griezmann ugyan próbálta alákerülő beindulásokkal segíteni Albát, ám ballábasként a Levante védelme képes volt a szélre szorítani, ráadásul a mélyen helyezkedő Rakitic sem tudta lendületből támogatni Őket. Messi ugyan sok labdát elosztott, vissza azonban már keveset kapott, gyakran középen, az ellenfél által legjobban őrzött területen próbált áttörni Setién csapata. Igaz, az egyik ilyen alkalommal Messi végül megszerezte a győztes gólt.
A hétközi nyögvenyelős kupatovábbjutás a harmadosztályú Ibiza ellen már kezdte felerősíteni az aggódó hangokat, ám a következő hétvégén a Valencia ellen idegenben már vereséget is szenvedett a Barca. Labdabirtoklásban az előző hetihez hasonló szerkezetet vettek fel a katalánok, ám a középpályán Rakitic és Vidal helyett ezúttal Frenkie de Jong és Arthur Melo játszott. Ez talán még gyengébben működött: az Ajaxban inkább védekező középpályást játszó holland tehetség, „nyolcasban”, ahogy már ősszel sem, úgy ezúttal sem érezte magát komfortosan: a túl sok visszalépés mellett gyakran fölöslegesen kimozgott a szélre is. Arthur sem jeleskedett a vonalak közé való felmozgásban, így a Barcelona labdabirtoklása rendkívül sterillé és kiszámíthatóvá vált.
Mivel a második félidő elején a Valencia egy távoli góllal vezetést is szerzett, így Setién is belátta, változtatnia kell: Arthur helyére Vidalt küldte pályára. A chilei középpályás a vártnál egyébként is sokkal jobban teljesít Barcelonában, s ezúttal is tudott javítani csapata játékán: többször helyezkedett jó érzékkel a vonalak közé, és mivel ugyanerre valószínűleg Frenkie de Jong figyelmét is felhívta a szünetben Setién, így a második félidőben a Barca pozíciós játéka némileg feljavult, igaz, újabb gólt csak a Valencia szerzett egy kontra végén. A mérkőzés után azonban nyilvánvalóvá vált: Setiénnek még bőven kell az idő, hogy elképzeléseit teljes mértékben átadhassa csapatának.
Időközben a Barca a Bilbaóban elszenvedett egygólos vereséggel a Spanyol Kupából is búcsúzni kényszerült a negyeddöntőben, bajnokságban azonban zsinórban négy győzelem következett. A csapat játéka is javulóban volt, az Eibart például 5-0 arányban sikerült legyőzni. A letámadásáról ismert baszk csapatot ráadásul viszonylag hatékonyan sikerült átjátszani a katalánoknak, és a másik agresszív kiscsapat, a Getafe presszingje ellen is volt ötlete Setiénnek.
A Napoli elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő volt a Setién-féle Barca első európai erőpróbája, amely nem sikerült túl jól: bár a katalánok jóval többet birtokolták a labdát, a korábban látott problémák ismét visszaköszöntek: a túl sok visszalépő játékos miatt hiányzott az ellenfél védvonalai közötti terület megfelelő elfoglalása, s a széleken sem tudtak megfelelően áttörni Messiék, a Rakitic-De Jong páros tehát nem igazán tudott befolyással lenni a játékra. Igaz, dolgukat Gattuso csapata sem könnyítette meg: 4-1-4-1-es, félpályán ülő védekező alakzatuk tankönyvbe illően tolódott és szűkítette a területet, zsebkendőnyi területet sem hagyva sem a csapatrészek, sem az egymás mellett játszók között.
Ezen a mérkőzésen arról is meggyőződhettünk, mire képes Setién csapata a labda ellen nemzetközi szinten. Bár a Napoli keveset birtokolta a labdát, alkalomadtán megpróbálták rövid passzokkal, sőt, a kapuskirúgás új szabályait kihasználva olykor ötletesen kihozni a labdát. Mint arról fentebb már szó volt, Setién csapatai már korábban sem éppen a stabil védekezésről voltak híresek, a bátor letámadás a Las Palmas és a Betis esetében is időnként szervezetlenségbe torkollott, így mindkét csapata szakmányban kapta a gólokat hátul. Ahogy a 61 éves szakembertől korábban is megszokhattuk, az általa irányított Barcelona letámadása is leginkább az emberezésre épül: a játékosok agresszívan, egy az egyben próbálják követni az ellenfél egy-egy játékosát, még akkor is, ha ez esetlegesen területet nyit a védelem és a középpálya között. Bizonyos szituációkban még a szélsőhátvédek, vagy akár Piqué is visszafelé követte emberét: nemzetközi szinten a labdával magabiztosabb csapatok ellen ez valószínűleg eléggé kockázatos vállalkozás lesz.
A Real Madrid elleni Clásicón elszenvedett 2-0-s vereség arra is rámutatott, milyen problémái vannak a Barcelonának az emberfogásra épülő védekezés ellen. Zidane Real Madridja 4-1-4-1-ben védekezett, ám a középpályán leginkább emberezéssel próbálták meg ellehetetleníteni Setién csapatának labdakihozatalait. A szűrő Casemiro előtt Kroos és Isco is gyakran a legközelebbi ellenfél helyezkedése alapján vette fel pozícióját, de időnként még Ramos is kilépett a védelemből a visszalépő Vidallal, a jobbszélen játszó Federico Valverde pedig gyakorta visszafelé követte Jordi Alba felfutásait. A Barcelonának nem sikerült ellentétes mozgásokkal vagy túltöltésekkel szétszedni a Királyiak emberfogását. Bár Piquének és Umtitinek volt helye felvinni a labdát, a vonalak közötti helyezkedés ezúttal sem volt megfelelő. A második félidőben pedig a mérkőzés adok-kapokba torkollott, ami a Real Madridnak kedvezett.
Bár a Barcelona filozófiájához illik Setién kinevezése, azért kockázat is van a dologban, hiszen a védekezés hiányosságai azért okozhatnak gondokat nemzetközi szinten. Ráadásul a bajnokságban is fej-fej mellett halad a két csapat- bár Setiént leginkább a Bajnokok Ligája fogja megmérni, a tabella első helyezésének elherdálása esetén nem biztos, hogy a hosszú távú jövőt is vele képzelné el a klub. Egy biztos: Valverde távozása után a szurkolók még reménykedhetnek abban, hogy a Camp Nouba végre valóban szép futball költözik.
2020. január 9-én a Barcelona 3-2-es vereséget szenvedett az Atlético Madrid ellen a négy csapatosra duzzasztott, arab földön megrendezett szuperkupa elődöntőjében. Bár a Barcelona ekkor vezette a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában pedig egy nehéz csoportot(a Dortmund, az Inter és a Slavia Praha előtt) veretlenül abszolválva várta a Napoli elleni nyolcaddöntőt, a klub mégis megköszönte a 2017 óta irányító Ernesto Valverde munkáját. Bár az időzítés meglepő volt és talán kevéssé is elegáns, azért mégsem lehetett indokolatlannak nevezni.
Ernesto Valverde 2017 nyarán vette át a Barcelona kispadját Luis Enriquétől. Neymar távozása után a katalán klub összesen több mint 200 millió eurót költött Philippe Coutinhóra és Ousmane Dembelére, így próbálva új csapatot építeni. Bár első bajnoki szezonját a Barcelona közel veretlenül nyerte meg(mindössze egy idény végi, Levante elleni 5-4-es vereség csúszott be), a Bajnokok Ligájában a Roma elleni negyeddöntőt 4-1-s előnyből, a visszavágón idegenben 3-0-ás vereséget szenvedve bukta el a csapat. Ez még inkább felerősítette azokat a hangokat, amelyek addig is kritizálták Valverdét: a korábban a Bilbaónál dolgozó baszk edző felfogása elődeihez képest sokkal óvatosabb volt, és a gránátvörös-kékeknél elvárt szórakoztató játék helyett sokszor bizony igen nyögvenyelősen sikerült behúzni a mérkőzéseket. A tavalyi szezonra a csapat játéka valamivel magabiztosabb lett, de a megnyert bajnokság mellett- ki ne emlékezne- a Liverpool elleni elődöntőben ismét három gólos előnyt sikerült elherdálniuk a visszavágón. Valverde így is megkezdhette harmadik szezonját a katalán városban, ám a csapat a jó eredmények ellenére nem tűnt sokkal többnek mint az egyének összessége, valamint a nyáron érkező két sztár, a holland fiatal Frenkie de Jong, és a francia világbajnok, Antoine Griezmann beépítése sem sikerült a vártnak megfelelően.
Valverde utódja, a 61 éves Quique Setién játékosként több száz spanyol bajnokin lépett pályára az Atlético Madrid és a Racing Santander színeiben, és háromszor még a spanyol nemzeti mezt is magára ölthette. A kétezres évek elején kezdte az edzősködést egykori klubjánál, a Racing Santandernél. 2009 és 2015 között hat évig dolgozott a CD Lugo csapatánál, feljuttatva őket a másodosztályba is. A spanyol futballban azonban csak ezután tette le igazán a névjegyét edzőként is: 2015 őszén, menet közben vette át a Las Palmas együttesét. A kilátástalan helyzetben lévő biztos kiesőnek tippelt Kanáriakat azonban az idény végén tizenegyedik helyezéssel simán bent tartotta az élvonalban, mi több, a Las Palmas időnként kifejezetten látványos futballt játszott, olykor nyomás alatt is bátran építkezve, a labda ellen pedig agresszívan letámadva. Bár a játék a keret minőségének okán sem volt tökéletes, a védekezés pedig bőven sebezhető volt, a következő, 2016-17-es szezonban is tizenegyedik helyen sikerült végezni, Setién azonban- a klub vezetésével való konfliktus miatt is- a Betishez távozott. A rákövetkező évadban a Las Palmas egyébként tükörsimán zúgott ki az első osztályból…
2017 nyarán Setién a Betis vezetőedzője lett. Labdabirtoklásra és letámadásra épülő játékelveit szinte dogmatikusan követte itt is, látványos játékával pedig a Betis egy csapásra kivívta a futballvilág elismerését. A Marc Bartrát, Fabian Ruízt, Antonio Sanabríát vagy éppen Cristian Tellót is soraikban tudó zöld fehérek ősszel inkább 4-3-3-as, később pedig a második év végéig leginkább 3-4-2-1-es felállásban játszottak. Nyomás alatt bátran építkező, rengeteg szélső kombinációval operáló támadójátékuk, és emberfogás-alapú letámadásuk pedig eredménnyel is párosult: a 2017-18-as szezonban a Setién-csapat a hatodik helyre futott be, és a következő szezonban az Európa Ligában indulhatott! Igaz, a védelmük már ebben az évben sem volt feddhetetlen: 61 gólt kaptak, akár a csontkieső Malaga. A következő idény tizedik helyezése már valamivel reálisabb képet festett az együttes teljesítményéről, az Európa Ligában azonban- a Milant is legyőzve- továbbjutottak a csoportból, a 32-es körben a Rennes állta útjukat. Setién szerződését azonban az idény végével felbontották, most pedig nézzük, mivel próbálkozik Barcelonában!
Quique Setién filozófiája tökéletesen illeszkedik a barcelonai hagyományokhoz: labda nélkül szereti agresszívan letámadni az ellenfelet, labdával pedig a pontosan megtervezett pozíciós játékban hisz. A játékosoknak így kevesebbet kell improvizálniuk és egymással összehangolva többet nyújthatnak csapatként, mint a játékosok egyéni képességeinek összessége. Setién gondolkodását egyébként nagyban befolyásolta sakkozói múltja is, 2002-ben például az orosz nagymesterrel, Vladimir Kramnyikkal is összemérte tudását. „A rendet szeretem. A futball hasonlít a sakkhoz: a figurák összekapcsolódnak úgy támadásban, mint védekezésben. A legfontosabb pedig, hogy a pálya közepét uraljuk”- mondta Setién egy korábbi nyilatkozatában.
Setién kinevezésével nagyjából egyidőben derült ki, hogy térdműtétje miatt Luis Suáreznek a teljes hátralévő szezont ki kell hagynia, így január 19-én, a Granada elleni bemutatkozása alkalmával Quique Setién rögtön variálni kényszerült az összeállításon. Az új tréner elképzelése azonban már az első mérkőzésen látszott: Sergi Roberto, Piqué és Umtiti labdabirtoklásban aszimmetrikus módon egy hármas láncot alakított ki, a balhátvéd Jordi Alba pedig magasan felfutott a vonal mellett, szélességet adva a csapatnak. Busquets mellett Rakitic és Vidal nyolcasként játszott, a jobboldalon a szemtelenül fiatal, jobblábas Ansu Fatit vonalszélsőként dobta a mélyvízbe Setién, a ballábas Griezmann nem is a félterületben, hanem sokkal inkább középen, második csatárként játszott a szintén középcsatár posztról induló, ám szokás szerint szabad szerepkört kapó Messi mellett. A felállást így nagyon sokan 3-1-4-2-nek titulálták, nem alaptalanul. A Barcelona Setién első mérkőzésén rögtön rekorddöntögető, 80 százalék körüli labdabirtoklást tudott felmutatni, bár a kapura való veszélyesség tekintetében hagyott kívánnivalót maga után a gránátvörös-kék alakulat. A Granada igen lassú és halovány letámadási kísérleteit könnyedén átpasszolta Setién csapata, ezután viszont a rohanás helyett türelmesen próbáltak helyzeteket kialakítani. Ez kevésbé sikerült, hiszen Rakitic és Vidal gyakran visszaléptek, nem helyezkedtek eleget az ellenfél védő- és középpályássora között, amire az ellenfél középpályásai emberfogással hátrapasszra tudták kényszeríteni őket. Griezmann ugyan próbálta alákerülő beindulásokkal segíteni Albát, ám ballábasként a Levante védelme képes volt a szélre szorítani, ráadásul a mélyen helyezkedő Rakitic sem tudta lendületből támogatni Őket. Messi ugyan sok labdát elosztott, vissza azonban már keveset kapott, gyakran középen, az ellenfél által legjobban őrzött területen próbált áttörni Setién csapata. Igaz, az egyik ilyen alkalommal Messi végül megszerezte a győztes gólt.
None
A hétközi nyögvenyelős kupatovábbjutás a harmadosztályú Ibiza ellen már kezdte felerősíteni az aggódó hangokat, ám a következő hétvégén a Valencia ellen idegenben már vereséget is szenvedett a Barca. Labdabirtoklásban az előző hetihez hasonló szerkezetet vettek fel a katalánok, ám a középpályán Rakitic és Vidal helyett ezúttal Frenkie de Jong és Arthur Melo játszott. Ez talán még gyengébben működött: az Ajaxban inkább védekező középpályást játszó holland tehetség, „nyolcasban”, ahogy már ősszel sem, úgy ezúttal sem érezte magát komfortosan: a túl sok visszalépés mellett gyakran fölöslegesen kimozgott a szélre is. Arthur sem jeleskedett a vonalak közé való felmozgásban, így a Barcelona labdabirtoklása rendkívül sterillé és kiszámíthatóvá vált.
None
Mivel a második félidő elején a Valencia egy távoli góllal vezetést is szerzett, így Setién is belátta, változtatnia kell: Arthur helyére Vidalt küldte pályára. A chilei középpályás a vártnál egyébként is sokkal jobban teljesít Barcelonában, s ezúttal is tudott javítani csapata játékán: többször helyezkedett jó érzékkel a vonalak közé, és mivel ugyanerre valószínűleg Frenkie de Jong figyelmét is felhívta a szünetben Setién, így a második félidőben a Barca pozíciós játéka némileg feljavult, igaz, újabb gólt csak a Valencia szerzett egy kontra végén. A mérkőzés után azonban nyilvánvalóvá vált: Setiénnek még bőven kell az idő, hogy elképzeléseit teljes mértékben átadhassa csapatának.
None
Időközben a Barca a Bilbaóban elszenvedett egygólos vereséggel a Spanyol Kupából is búcsúzni kényszerült a negyeddöntőben, bajnokságban azonban zsinórban négy győzelem következett. A csapat játéka is javulóban volt, az Eibart például 5-0 arányban sikerült legyőzni. A letámadásáról ismert baszk csapatot ráadásul viszonylag hatékonyan sikerült átjátszani a katalánoknak, és a másik agresszív kiscsapat, a Getafe presszingje ellen is volt ötlete Setiénnek.
None
None
A Napoli elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő volt a Setién-féle Barca első európai erőpróbája, amely nem sikerült túl jól: bár a katalánok jóval többet birtokolták a labdát, a korábban látott problémák ismét visszaköszöntek: a túl sok visszalépő játékos miatt hiányzott az ellenfél védvonalai közötti terület megfelelő elfoglalása, s a széleken sem tudtak megfelelően áttörni Messiék, a Rakitic-De Jong páros tehát nem igazán tudott befolyással lenni a játékra. Igaz, dolgukat Gattuso csapata sem könnyítette meg: 4-1-4-1-es, félpályán ülő védekező alakzatuk tankönyvbe illően tolódott és szűkítette a területet, zsebkendőnyi területet sem hagyva sem a csapatrészek, sem az egymás mellett játszók között.
None
Ezen a mérkőzésen arról is meggyőződhettünk, mire képes Setién csapata a labda ellen nemzetközi szinten. Bár a Napoli keveset birtokolta a labdát, alkalomadtán megpróbálták rövid passzokkal, sőt, a kapuskirúgás új szabályait kihasználva olykor ötletesen kihozni a labdát. Mint arról fentebb már szó volt, Setién csapatai már korábban sem éppen a stabil védekezésről voltak híresek, a bátor letámadás a Las Palmas és a Betis esetében is időnként szervezetlenségbe torkollott, így mindkét csapata szakmányban kapta a gólokat hátul. Ahogy a 61 éves szakembertől korábban is megszokhattuk, az általa irányított Barcelona letámadása is leginkább az emberezésre épül: a játékosok agresszívan, egy az egyben próbálják követni az ellenfél egy-egy játékosát, még akkor is, ha ez esetlegesen területet nyit a védelem és a középpálya között. Bizonyos szituációkban még a szélsőhátvédek, vagy akár Piqué is visszafelé követte emberét: nemzetközi szinten a labdával magabiztosabb csapatok ellen ez valószínűleg eléggé kockázatos vállalkozás lesz.
None
None
None
None
A Real Madrid elleni Clásicón elszenvedett 2-0-s vereség arra is rámutatott, milyen problémái vannak a Barcelonának az emberfogásra épülő védekezés ellen. Zidane Real Madridja 4-1-4-1-ben védekezett, ám a középpályán leginkább emberezéssel próbálták meg ellehetetleníteni Setién csapatának labdakihozatalait. A szűrő Casemiro előtt Kroos és Isco is gyakran a legközelebbi ellenfél helyezkedése alapján vette fel pozícióját, de időnként még Ramos is kilépett a védelemből a visszalépő Vidallal, a jobbszélen játszó Federico Valverde pedig gyakorta visszafelé követte Jordi Alba felfutásait. A Barcelonának nem sikerült ellentétes mozgásokkal vagy túltöltésekkel szétszedni a Királyiak emberfogását. Bár Piquének és Umtitinek volt helye felvinni a labdát, a vonalak közötti helyezkedés ezúttal sem volt megfelelő. A második félidőben pedig a mérkőzés adok-kapokba torkollott, ami a Real Madridnak kedvezett.
None
Bár a Barcelona filozófiájához illik Setién kinevezése, azért kockázat is van a dologban, hiszen a védekezés hiányosságai azért okozhatnak gondokat nemzetközi szinten. Ráadásul a bajnokságban is fej-fej mellett halad a két csapat- bár Setiént leginkább a Bajnokok Ligája fogja megmérni, a tabella első helyezésének elherdálása esetén nem biztos, hogy a hosszú távú jövőt is vele képzelné el a klub. Egy biztos: Valverde távozása után a szurkolók még reménykedhetnek abban, hogy a Camp Nouba végre valóban szép futball költözik.
Szerző
