Beharangozó: hogyan működik a Hansi “flicki-flacka” és mire mehet vele a Bayern?

Szombattól az egész futballvilág szeme Németországra szegeződik: az európai topbajnokságok közül a Bundesliga indul újra elsőként. Ennek megfelelően a Büntető is méltóképpen szeretne felkészülni a rajtra, és a játékosok után ezúttal a csapatok bemutatására térünk rá. Elsőként az éllovas Bayern Münchent vesszük szemügyre: mi változott a bajoroknál mióta Hansi Flick átvette a stafétabotot és merre tarthat a jövőben a német rekordbajnok?

Folytatódik a Bayern kitűnő sorozata? Fogadj rá most!

Messzemenő jóslásokat persze egyik csapat esetében sem szerencsés tenni, hiszen ilyen jellegű leállást eddig még nemigen tapasztalt a futballvilág; a március közepén meglévő erőviszonyok természetesen akár azonnal megváltozhatnak. A Bayern Münchent például különösen rosszul érinthette a kényszerszünet, hiszen a bőrnadrágosok éppen magabiztos előnyt szereztek a Chelsea elleni BL-párharc odavágóján, hazai porondon pedig 11 meccses veretlenségi sorozatuknak köszönhetően négypontosra növelték előnyüket a tabellán.  A Chelsea idegenbeli, magabiztos, 3-0 arányú legyőzése után némelyek már a Bajnokok Ligája végső győzelmére is esélyesnek tartották a német bajnokot. Bár a jelenlegi helyzetben nem tudjuk, mit hoz a jövő, mindenképpen érdemes megvizsgálni, mi áll a Bayern teljesítményének javulása mögött.

2019 novemberében a Frankfurt elleni 5-1-es vereséget követően a Bayern vezetősége menesztette Niko Kovacot. A tavalyi szezon végén a Dortmund összeomlásával megszerzett bajnoki cím még megmentette, a második év azonban halálossá vált számára. Bár a horvát trénernek bő egyéves regnálása alatt akadtak jó mérkőzései és bevált meccstervei, csapata mégsem tudott egységesen szervezett játékot és konzisztensen jó teljesítményt nyújtani, végül pedig az öltözőt is teljesen elveszítette. Utódja a szezon kezdetén érkezett segédedző, Hans-Dieter „Hansi” Flick lett. Kezdetben – ahogy a bajor klubnál az elmúlt években többször – ez is átmeneti megoldásnak ígérkezett, ám a korábban Joachim Löw mellett a német válogatottnál is dolgozó Flick messze felülmúlta a várakozásokat. Hamar bizonyította elődjénél magasabb szintű taktikai felkészültségét, s idén áprilisban a klub végül hosszú távú, 2023-ig szóló szerződést kötött vele.

Hansi Flick a korábban gyakrabban alkalmazott 4-3-3 helyett inkább a 4-2-3-1-re esküszik, és ami még fontosabb: a korábban strukturálisan némileg összeszedetlen csapatot hamarjában világos alapokra helyezte. Támadásban az Alaba-Boateng belső védőpáros mellé a Kimmich-Thiago szűrőpáros egyik tagja (általában Kimmich) is visszalép, legtöbbször a bal oldali félterületbe. Thiago inkább a „hatos” eredeti pozíciójában marad, kettejük nagyszerű együttműködése pedig gyakran sikeresen megbontja az ellenfelek középpályás védekezését, ez a Chelsea elleni mérkőzésen is fényesen bebizonyosodott, csakúgy, mint a német bajnokikon. Ami a két szélsőhátvédet illeti, a baloldalt játszó fiatal Alphonso Davies többet csatlakozik a támadásokhoz, mint a jobbszélen Benjamin Pavard. Ennek megfelelően a jobbszélen általában a szélső az oldalvonal mellett játszik: leggyakrabban Coman húzza szét a védelmet, de időnként a kitűnő teljesítményt nyújtó Serge Gnabry is játszott jobboldalt, és sokszor Thomas Müller is.  A balszélen Davies gyakori felfutása miatt Coutinho vagy Gnabry értelemszerűen befelé játszik, Thomas Müller pedig a tőle megszokott módon a tízes pozíciójából afféle „területvadászként” segíti az eddig egész szezonban kitűnően teljesítő Lewandowski gólgyártását.

Az egész mezőnyben talán a Bayern épít a legtöbbet a labdabirtoklásra, a saját térfelükön akciónként átlagosan 19,11 passzt tudnak teljesíteni, ami messze a legmagasabb a mezőnyben. Ami az xGChain mutatót (azon helyzetek kumulált xG értéke, melyek előkészítésében a játékos gólok és kulcspasszok nélkül vesz részt) illeti, a bajnokság tíz legjobb mutatót produkáló játékosa közül az első hat helyet egyaránt Bayern-játékosok (Kimmich, Davies, Thiago, Pavard, Alaba, Müller) foglalják el! Ez is jól mutatja: a bajorok minden más csapatnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a támadások pontos előkészítésére.

A jobban megszervezett struktúrának köszönhetően a Bayern sokkal könnyebben alakít ki helyzeteket. 72,44-es xG-mutatójuk messze kiemelkedik a mezőnyből: a második legjobb értékkel(57,66) rendelkező Lipcse is közel 15 „várható góllal” van lemaradva mögöttük. A játékosok közül természetesen az egész Bundesligában Robert Lewandowski rendelkezik a legmagasabb xG mutatóval, 25 góljával a lengyel csatár nem is lövi sokkal túl helyzeteinek minőségét.

Labda nélkül is komoly fejlődésen ment keresztül Flick csapata, olyannyira, hogy konkrétan Európa legagresszívabban védekező csapatát faragta a müncheniekből! Victor Renaud ábráján jól látszik, hogy a Bayern az öt másodpercen belüli labdaszerzések, és a támadóharmadban történő letámadás tekintetében is jobb százalékos teljesítményt nyújt az összes európai topcsapatnál! Ráadásul akciónként átlagosan mindössze 7,29 passzt engednek ellenfelüknek a Bundesligában – mondanom sem kell, ebben az összevetésben is vezetik a hazai bajnokságot.

Flick csapata egyébként védekezésben is 4-2-3-1-et formál. A letámadást általában Lewandowski indítja a labdát kapó védő vegzálásával, a vele kitűnően együttműködő hármassal összehangoltan csapdába csalva az ellenfelet. A két védekező középpályás gyakran emberfogással követi közvetlen ellenfelét, sőt, gyakran Pavard és Davies is fellép a saját oldalán játszó szélsővel. Ez valamivel több területet nyit az utolsó vonal mögött, ám a nagy nyomás miatt az ellenfelek ritkán tudják odajuttatni a labdát.

Bár a Chelsea ellen megsérült Lewandowski mára már egészséges, Corentin Tolisso és Philippe Coutinho egyaránt bokaműtéten esett át, így ők biztosan nem állhatnak Flick rendelkezésére. A játékosok jelenlegi formáját nyilván nem tudhatjuk biztosra. Vasárnapi ellenfelük, az Union Berlin egyébként idén újoncként a vártnál sokkal jobban teljesít: a feljutott fővárosiak a tabella tizenegyedik helyén állnak és svájci mesterük, Urs Fischer vezetésével meglehetősen stabil játékot játszanak, általában három belső védővel. Mellettük a szélen a dinamikus Christopherek, a gólpasszokat adó Trimmel és a jól cselező Lenz futnak rengeteget fel és keresik beadásaikkal a Bundesliga fejelőgépét, Sebastian Anderssont. Középen a liga egyik legkeményebb duplahatosát tisztelhetjük a veterán Christian Gentnerben és a Heidenheimből egymillió euróért elhozott Robert Andrichban, aki minden védőstatisztikában (és a szabálytalanságokban) is a top 5-ben található. Előttük a kizárólag nagy gólokat lövő Marius Bülter és a jól cselező Marcus Ingvartsen készít elő. A nyáron távozó, és a West Ham-et már visszautasító Rafal Gikiewicz kapusnak is jár a dicséret: a tavalyi 14 clean sheetje után idén is jól teljesít az elsőosztályban. Ha kell, ha nem, nála többet senki nem íveli előre a labdát, így a 207 légicsatát nyerő Andersson ellen bőven lehet dolga Boatengéknek.

Összességében tehát a Bayern München játéka hatalmas fejlődésen ment keresztül. Bár lehetséges, hogy a kényszerszünet keresztbe tett kitűnő formájuknak, a mutatott produkciójuk alapján mindenképpen bajnokesélyesként kell számolni velük – nemcsak otthon, de lehet, hogy majd nemzetközi porondon is…

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x