Élesedik a Warriors–Celtics, 2:2-vel fordulnak rá a célegyenesre

Brown és Tatum sem túl kiegyensúlyozott

A Warriors a tapasztaltabb csapat, ezt senki nem vitatja. Ennek ellenére abban a szakértők többsége egyetért, hogy a párharcot a Celtics alakítja inkább, ami viszont ha igaz is, nem jelent majd feltétlenül bajnoki címet. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy védekezésben a Celtics stabilan hozza magát, és a mérkőzéseik végkimenetelét az dönti el, hogy a támadó oldalon az adott estén milyen teljesítményt nyújtanak. Ez nem jelenti azt, hogy erre a Warriors nincs ráhatással, de a Celtics támadásbeli hullámzása mégis elsősorban ki nem kényszerített, belülről jövő jelenség. Főleg a gyűrű közeli befejezések terén mutatnak be hihetetlen hullámzást a kelták, és egyébként ez nemcsak a döntőben, de a teljes rájátszás alatt jellemző (volt) rájuk. A csapat ezért kezdte a szezont is gyengén, és igazán onnantól kezdve vált elit csapattá, hogy a támadójáték (és Jayson Tatum) feljavult.

Jaylen Browntól is többet várna a fináléban a Celtics. (Fotó: AP Photo/Michael Dwyer)

Ha már Tatum, a kiscsatár a döntő eddigi meccsein 27%-kal dobja a kétpontosokat, ami gyakorlatilag a dobásokat alig vállaló centerektől is kevés lenne, nemhogy a liga egyik legjobb támadófegyverétől. Andrew Wiggins egyelőre hihetetlenül jó munkát végez rajta, de itt is arról kell beszélnünk, hogy ezeknek a dobásoknak egy jó részét meg kellene tudni oldania. A négy meccsen Tatum 22,3 pontot átlagol, mindössze 34%-os mezőnyszázalékkal. A harmadik meccset 26 ponttal zárta, de ott is csak 39%-kal dobott a mezőnyből, és 33%-kal triplázott (3/9). Egy újabb átlag alatti este, de azzal tudta kompenzálni, hogy az első meccs után újra remekül osztogatott, kilenc gólpasszal zárta a mérkőzést.

Jaylen Brown sokkal jobban tüzel a mezőnyből, mint Tatum, de ő is elsősorban tempódobóként funkcionál, aki nem támadja eleget a gyűrűt. Ebben persze a Warriors taktikája is benne van, mert lezárják a festéket, de az egyszerűen nem elég, hogy kétszer tévedjen oda a vonalra, ahogy az történt az első és a negyedik meccsen. Ha a Celtics nem tud büntetőket dobni egy olyan estén, ahol a középtávolik sem esnek be, tényleg extra színvonalon kell védekezniük, és 95 pont környékén tartani a Warriorst, ami szinte lehetetlen feladat (eddig egyszer tudták 100 ponton tartani a harcosokat, egyébként 108, 107, majd újra 107 pontot ért el a Warriors).

A Warriors Curry-központúbb, mint valaha

Steph Curry eddig messze a döntő legjobb játékosa, ráadásul olyan különbséggel, ami annak a lehetőségét is felveti, hogy Jerry West után 53 évvel akkor is elnyerje pályafutása első döntő MVP-címét, ha a Warriors végül alulmaradna a sorozatban. Ez sokak számára furcsa gondolat, de az igazság az, hogy a Boston jelenleg védekezéssel nyeri a meccseit, és nehéz lenne Tatumnak vagy Brownnak odaadni ezt a díjat. Curry ezzel szemben domináns, 42%-os mezőnymutatót hozott az eddigi leggyengébb meccsén, és 49%-kal triplázik a döntő során, ami még tőle is félelmetes mutató, teszi mindezt ráadásul teljesen őrült, meccsenkénti majdnem 13 kísérlettel.

Ha mindez nem lenne elég, csapatának egyik legjobb lepattanózója is, és a Warriors kissé meglepő, hihetetlenül magas szintű rájátszásbeli lepattanózásában kulcsszerepet játszik Kevon Looney és Draymond Green mellett. Az ok, amiért ilyen teljesítmény mellett is kiélezett a párharc, és 2:2-re állunk a negyedik meccs után, természetesen a csapattársakban keresendő. Curry mindent megtesz, a játékszervezésben is remek, de egyelőre nem igazán nőttek fel mellé a többiek, és ha a Warriors itt hat mérkőzésen befejezné ezt a párharcot, az vélhetően azt jelentené, hogy a két fő segéderő végre összeszedte magát.

Stephen Curry a hátán viszi a Golden State Warriorst a döntőben. (Forrás: Sporting News)

Klay Thompson és Draymond Green imitátorok

Ha beszéltünk Tatum hullámzó formájáról, ki kell emelni Curry eddig nem nevesített, de megszólított két fő szárnysegédjét, Klay Thompsont és Draymond Greent. Utóbbi annyira nem találja magát támadásban, hogy saját édesanyja is kicikizte egy meccs közbeni tweetben, míg Klay Thompson gyakorlatilag a pálya mindkét oldalán betli. A védekezést még meg is értjük, hiszen térdszalag- és Achilles-ín-szakadásból tért vissza, de, hogy utóbbi támadásban sem találja magát a döntőben üres dobóhelyzeteket is kihagyva, az főleg a Dallas elleni párharc után érthetetlen, ahol remekül ment neki a dobás. Green egyébként azzal, hogy Brownon védekezik, nem tudja a szokásos besegítő védekezését hozni, Steve Kerr főedző itt esetleg változtathat majd a felálláson, főleg, ha hozzá hasonlóan Udoka is kitalál valamit az ötödik meccsre.

Mit várhatunk innen

Igazából a Celtics irányította a harmadik és a negyedik mérkőzést is, a párharc ennek ellenére 2:2-re áll, szinte kizárólag Curry zsenialitásának köszönhetően. A negyedik meccset, ahol talán Andrew Wiggins tudott még valamennyire felnőni mellé, tényleg csak így nyerhette meg a Warriors, ezzel a Curryvel. Ez nem tűnik tartható faktornak, de az is tény, hogy egy meccsre akár Thompson, akár Green, vagy akár Jordan Poole is feljavulhat, ami, ha a Celtics megint úgy dobja a ketteseket, ahogy tették azt a negyedik meccsen, akár elengedőnek is bizonyulhat majd. Hiába jobb ugyanis a védekezése stabilan egy csapatnak, ha támadásban olyan hullámvölgyekre képesek, mint a Celtics.

Összességében ki kell lassan jelentenünk, hogy ez egy átlagos színvonalú döntő lesz, amiben a fáradtság és a csapatok általánosan közepes sportegészségügyi állapota is szerepet játszik. Rendkívül izgalmasra azonban még sikeredhet, és a semleges szurkolók bíznak is abban, hogy ez így történik majd, és jövő vasárnapról hétfőre virradóra megajándékoznak minket a csapatok egy hetedik mérkőzéssel.

De először jöjjön az ötödik meccs majd – magyar idő szerint kedden, hajnali hat órakor.

Curry legfőbb szárnysegédei adósak megbízható teljesítménnyel. (Fotó: Gregory Shamus/Getty Images)

Kiemelt fotó: ESPN