Élet a pályán sárga-feketében

2012. A magyar futball és az MLSZ prominens személyei tartanak előadásokat az ifjú játékvezetőknek, olyanok is, akiket talán pár hónapja, éve még mi is szidtunk a lelátókon állva, a kedvenc csapatunknak szurkolva. Mert hát mindenkinek van kedvence, akiért él-hal, nincs ez másképpen a játékvezetők között sem. Ráadásul mind a magyar futball sikeréért szorítunk és dolgozunk, de a pályán két csapat van, és azt persze nehéz feldolgozni, amikor értékes pontok múlnak az ítéleteken. Szükség is van a szabálymagyarázatokra egyébként, hiszen sok olyan szegmense, bugyra van a labdarúgás reguláinak, amelyet kevesen, még a jól felkészült, lelkiismeretes kommentátorok sem tudnak.

A sikeres vizsgákat követően aztán hamar éles helyzetben találja magát az újonc sporttárs. A felnőtt megyei meccsek sem piskóták, de az utánpótlás-meccsek, na, azok alaposan megedzik az embert!

Néhány „gyakorló tesztmeccs” után, ahol még a tapasztalt kollégák egyengetik az útját a fiataloknak, próbálnak segíteni, már a mélyvízben találja magát az ember. Egyedül a pálya közepén, két csapat, kis gyerekek, akik igazából egymás lábát többször találják el, mint a labdát, a kapuról nem is beszélve, de lelkesek, ahogy sokszor a fiatal, de tapasztalatan edzők is, nem beszélve a szülőkről, akik az új Messit vagy Ronaldót, de legalábbis a magyar válogatott új megváltóját látják a saját fiaikban. Te is lelkes vagy, persze, mégiscsak megkaptad életed esélyét, futballmeccset vezethetsz, bár amikor elkezdi az ember, fogalma sincs arról, milyen is ez az egész. Keresed a helyed a pályán, de nem találod, mindig útban vagy, de hát sosem arra rúgják a labdát, amerre néznek vagy állnak, szóval nehéz kitalálni, mit is szeretnének.

Szépen elfütyörészget az ember a jó időben, les, fault, kirúgás, majd jön a fekete leves. Necces les, befújod, tíz év futballozással a háta mögött már csak érzi az ilyet az ember, nem? Nem! Edző, szülő, gyerek egyszerre kiabál, a madarak is inkább elrepülnek félelmükben, neked pedig ott kell állnod és hallgatnod, tűrnöd. Elgondoltad, milyen lehet, az édesanyádat, a családodat is felkészítetted, ahogy magadat is beleképzelted már egy-egy ilyen helyzetbe, de ez rosszabb minden rémálomnál. És semmit sem tehetsz. Te vagy a játékvezető, te képviseled a helyi szövetséget, az MLSZ-t, a magyar labdarúgást.

Nem szólhatsz vissza, pedig az életedet követelik. Csak tűr az ember, közben egyre idegesebb, hisz nem erre készült egész héten, eddig ilyen nem történt vele.

Fotó: NSO

A végét várod, hogy hazamehess és elfelejthesd, hogy mi történt, miért anyáztak neked, miközben igazad volt, csak ők máshogy látták. Igazad volt? Egyedül voltál, sose derül már ki, ők se látták jól, a kispadon ülő Balázs bácsi meg aztán pláne nem. Aztán ránézel az órádra, biztosan csak pár perc van már hátra – az első félidőből... Újra ideges leszel, hátra van még egy játékrész, ráadásul most már akármit csinálhatsz, senki nem hisz neked, senki nem fogadja el az ítéleteidet. Egyre több a hiba, egyre nagyobb a hangzavar, lassan az edzők is bent a pályán, a fröcsögő szájú, pocakos apukákat már csak a korlát és a futballhoz még kevésbé értő anyukák fogják vissza. Hiába van igazad, akkor is tizenegyes volt, a másik oldalt ez már nem érdekli. Az se, hogy te is emberből vagy, alig múltál el 17, mégis ezt hallgatod. A 10 éves lurkókkal együtt, akik csak focizni akartak egy jót, esetleg győzni, fejlődni – közben olyan cifrákat kiabálnak, hogy a tv-ben a 18-as karika sem lenne elég.

Vége, letelt az idő, izgalmas 0-0, mindenki pacsizik mindenkivel, az edzők is ezt kérik, akik az előbb még hangosak voltak, most mosolyogva kérnek elnézést, tudják, hogy te is kezdő vagy, meg a meccs heve s miegymás, de azért sok sikert kívánnak és mindenki megy a dolgára. Végre megnyugodhat az ember, mégsem húzzák karóra, pedig a neheze még hátra van. Bemenni a szülők között az öltözőbe.

Ők nem olyan rendesek vagy elnézőek, mint az edzők. Záporoznak a „mocskos csaló!, szégyelld magad!, tönkreteszlek!” és a hasonlóan kedves szavak, kifejezések feléd és megint semmit nem értesz az egészből. Mit csináltál rosszul, hogy ezt érdemled?

Bent vagy a meleg öltözőben végre, elvégzed a papírmunkát, mennél zuhanyozni, de meleg víz az nincs, sőt, hideg se, arra nem telt a klubnak, kicsi a költségvetés, mezre is alig futja, gyereket is alig találnak néha, hogy kiálljanak a hétvégi bajnokira. Hát elkezdesz öltözködni, megint, mint majdnem minden meccs után, koszosan, büdösen távozol, aztán kifelé menet még azért páran beszólnak, remélik, többet nem látnak. Te is reméled. Hazaérve aztán elszámolod a meccsedet, mert hát teljesen hülye azért nem vagy, hogy ingyen csináld ezt, de meglepődve látod, hogy amit kapsz érte, az a szombat esti bulira sem lenne elég. Bruttó 4500 forint. Csak gondolkodsz, és felteszed magadnak a kérdést: megérte?

Meg.

Kiemelt kép: soccerref