Életben tartotta a bajnoki reményeit a Ferencváros
Persze halványan pislákol a reménysugár, de pislákol, és ez a legfontosabb Elek Gábor csapata számára. Érdekes és parázs összecsapást hozott a női bajnokság idei második örökrangadója.
A matematika kedvelőinek kedvez a női kézilabda NB I jelenlegi lebonyolítása, hiszen azzal, hogy nincs bajnoki döntő, több forgatókönyv is lehetségesnek látszott a csütörtöki mérkőzés előtt. Ha a Győr nyert volna, övék a bajnoki cím, ha minimum hatgólos Fradi-siker született volna, akkor ők kerülnek lépéselőnybe, de végül az az eshetőség valósult meg, ami miatt a két csapat hátralévő mérkőzései döntenek majd a bajnoki cím sorsáról. A Fradi 29–24-re nyerte meg a találkozót, a két együttes első meccse pedig 25–20-as győri győzelemmel zárult (ebben a kiírásban az idegenben lőtt gól nem számít), így tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a felek azonos rajtkőről indulnak. Ám ez nem teljesen igaz, hiszen az összgólkülönbség rangsorol majd a bajnokság végén, de a versenykiírás értelmében csak azon meccsek tekintetében, amelyeket mindkét együttes ténylegesen lejátszott, ugyanazon ellenfelekkel szemben, azonos pályaválasztással (a szabályalkotók így próbálták feloldani a Covid miatt odaítélt 10–0-ás győzelmek anomáliáját). A Győrnek tehát jelenleg ezen számítás szerint +250-es, a Fradinak +170-es a gólkülönbsége.
De miért is alakult így mindez? Egyrészt most már ki kell mondani:
A Fradi évről évre a Győr elleni hazai meccsen játszik a legjobban.
Ezeken a találkozókon van egyfajta olyan hangulat, ami nagyon jót tesz a csapatnak, ráadásul a felkészülés, a formaidőzítés is rendre jól sikerül. Nyilván a tavalyi kilencgólos sikert irreális volt elvárni, de ismét sikerült egy kifejezetten jó mérkőzést hozni. Persze kérdés, hogy ez hosszú távon mennyire tesz jót a csapatnak, hiszen ez megint egy jó ürügy lehet a problémák elfedésére.
Ettől függetlenül azonban a csapatnak és a szurkolóknak is bőven van oka az örömre, hiszen a csütörtök esti teljesítmény egészen remek volt. Elsőként ismét meg kell emlékeznünk Béatrice Edwige-ről, aki kis túlzással átalakítja azt, amit a kézilabdáról gondoltunk. Olyat ugyanis nem igazán láttunk még, hogy egyetlen játékos ennyit tud javítani egy csapat hátsó alakzatán. Amit az első negyedórában tőle láttunk, az a létező legmagasabb szintű védekezés. A Győr egyik legnagyobb fegyvere a beállójáték, ami ráadásul korrelál azzal, hogy a Fradi rendre a középső védekezésben marad alul. Edwige vezetésével azonban ezen sikerült javítani, ennek nyomán pedig nem voltak olyan egyértelmű győri helyzetek, hiába érkeztek a bejátszások, azokat sikerült sokszor sikerült elhalászniuk a fővárosiaknak, illetve megakadályozniuk, hogy ziccerek alakuljanak ki. Edwige szerepét azonban nem is ez, hanem a második félidő közepének néhány perces periódusa mutatta meg, amikor pihentetés céljából lehozták őt, és rögtön meg is nyíltak középen a területek.
A két szakvezető közül ezúttal Elek Gábor meccselt jobban. Időben visszahozta a korábban méltatott francia beállót, ahogy Klujber Katrint is, utóbbi azért is volt fontos, mert az ő posztján a német Alicia Stolle támadásban továbbra sem képes jó teljesítményre. Ezzel szemben Ambros Martín több hibát is elkövetett a mérkőzés során. Erre talán a legjobb példa a koreai Rju Eun Hi, akit az első félidő végén hozott be, és rögtön góllal is nyitott (amellett, hogy a tőle megszokott módon nagyon stabil volt kettesként), de a második félidőben még akkor is pályán volt, mikor már sorra jöttek tőle a hibák. De ugyanígy felvethető az is, hogy a meccs bizonyos szakaszaiban akár egy kapuscsere is segíthetett volna, illetve talán Stine Oftedal is később kapta meg a maga pihenőjét, mint amikor optimális lett volna.
A Fradi a szokásoktól eltérően viszonylag keveset használta a széleket, főként közepén vezették az akcióikat. Különösen akkor működtek jól, mikor egy lassabb labdajáratás után hirtelen váltottak tempót a húzásban. Kifejezetten jó volt Klujber és Bölk lövőformája – előbbi szereplése pedig ismét csak egy fontos kérdést világít meg: mit érdemes feláldozni és minek az oltárán? A Fradi nemrégiben kísérletezett azzal, hogy legalább a mérkőzések elején tudjanak csere nélkül játszani, ebben a formációban pedig Klujber (lévén, hogy kettesként még mindig rengeteget kellene fejlődnie) általában csereként, nagyjából 15 perc után érkezett. Ez pedig érezhetően nem feküdt neki, és úgy tűnik, a csapat többet nyer azzal, ha ő komfortosan érzi magát, az elmúlt meccseken ugyanis ismét kitűnő formában lő.
A meccs egyéb körülményeinek (a játékvezetők ténykedése, a két vezetőedző közötti, majdnem tettlegességig fajuló csetepaté) értékelése nem feladata ennek a cikknek, azt viszont kijelenthetjük, hogy a pszichésen jobb állapotban lévő, jobban játszó csapat nyerte meg az örökrangadót.
Ettől függetlenül persze láttuk a gólkülönbségeket, míg mindig a Győr bajnoki címére van nagyobb esély, de a Fradi megint ízelítőt adott abból, hogy mire lehetnének képesek, ha állandósítani tudnák ezt a teljesítményt.
A Győrnek ezzel szemben javulnia kell, így ugyanis kemény meccsek várhatnak majd rájuk a Brest Bretagne ellen a BL negyeddöntőjében.
Szerző
