„Életem egyik legszebb élménye volt a kezdőrúgás” – 102 évesen elhunyt a legidősebb debreceni szurkoló

Az NB I-ben végül harmadik helyen végző DVSC április 30-án fontos lépést tett meg a dobogó felé vezető úton: hazai pályán 2–0-ra legyőzte a Fehérvár FC együttesét, ezzel pedig egy pontra megközelítette az akkor még bronzérmes pozícióban lévő Paksot.

A mérkőzés nemcsak az eredmény és a remek nézőtéri hangulat miatt maradt emlékezetes: a DVSC középpályása, Bárány Donát a kezdő sípszó előtt vehette át a Debreceni Egyetemen szerzett diplomáját; a csapat egy másik játékosát, Bódi Ádámot pedig a 300. piros-fehér színekben játszott bajnokija alkalmából köszöntötték. A kezdőrúgást pedig a 102. születésnapját ünneplő Csendes Sándor végezte el.

Az utolsó születésnapi ajándék

Sanyi bácsi – ahogy mindenki hívta – egy évszázadon keresztül szurkolt a Lokinak, az említett kezdőrúgást pedig ajándékba kapta. Az egykori vagongyári villanyszerelő – aki katonaként és fogolyként viszontagságos időket is megélt – a mérkőzés előtt elmondta, élete egyik legszebb élményeként tartja számon azokat a perceket, amikor Dzsudzsák Balázs kíséretében kisétált a Nagyerdei Stadion gyepére.

„Jól éreztem magam a mérkőzésen, csak a lépcsőn való mászkálás okozott nehézséget. Odajött hozzám Sós Bence és Varga Jóska, úgyhogy nem unatkoztam. Dzsudzsák is nagyon kedvesen fogadott, sőt meg is ölelt”

– mesélte Sanyi bácsi a mérkőzés után.

A szép kort megélt futballrajongónak nagyon tetszett az, amit kedvenceitől a pályán látott. „Megdicsértem a csapat hozzáállását, elégedett vagyok azzal, ahogy szerepelnek a bajnokságban” – hangsúlyozta.

Sanyi bácsi gyerek- és fiatal korában maga is futballozott, és gyakori vendég volt a vasutas csapat mérkőzésein. Az egyik legkedvesebb játékosa a debreceni együttest 1957 és 1970 között szolgáló csatár, Zilahi Zoltán volt, aki tragikus körülmények között – egy vonat gázolta halálra – hunyt el 34 évesen.

Szenvedélye volt a foci

Az ünnepelt szeretettel gondolt vissza a 2000-es évek sikereire is, amelyek során hét bajnoki címet nyert a Loki, és megmutatta magát az Európa-ligában, valamint a Bajnokok Ligájában is.

Az említett interjúban azt is elmondta, minek köszönhette a hosszú életét és a rá jellemző derűt. „Mindig meg voltam elégedve azzal, amim van, soha nem voltam telhetetlen. Amikor nyugdíjba mentem, meg is kérdezték, hogy nem keveslem-e a pénzem. Ekkor elmondtam, nem vágyom többre, amit tudtam és amire szükségem volt, azt mindig elő tudtam teremteni. Meg hát nem voltak nagy igényeim, a focin kívül nem is igazán vágytam más szórakozásra” – vallotta Sanyi bácsi.

Néhány héttel az emlékezetes kezdőrúgás után, június 8-án szomorú hírt kapott DVSC vezetősége: Sanyi bácsi elhunyt.

„Idősebb Csendes Sándor fia, ifjabb Csendes Sándor köszönetet mondott klubunknak azért, hogy boldog perceket szerzett idős édesapjának a kezdőrúgással, és azzal a szeretettel, ahogy fogadták imádott csapatánál. Dzsudzsák Balázs csapatkapitány azért hálás, hogy találkozhatott hűséges drukkerünkkel, és azért is, mert sok energiát adott a gárdának. Csendes Sándor temetése június 23-án 12.30-től lesz a Köztemető 1. ravatalozójából. Sanyi bácsit soha nem feledjük” – áll a klub közleményében.

Egy kis debreceni futballtörténet

A patinás debreceni klubot 1902-ben alapították Egyetértés Futball Club néven, majd 1912-ben lett belőle Debreceni Vasutas Sport Club (DVSC). A profizmus 1926-os bevezetésekor – azaz éppen akkor, amikor Csendes Sándor ötéves volt – a város legjobb játékosaiból megalakult a Bocskai FC, amely mögött a DVSC csak a második debreceni együttes volt. Miután 1940-ben az egyszeres kupagyőztes (1930) és bajnoki bronzérmes (1933-34) Bocskai feloszlott, újra a DVSC lett a város első számú labdarúgócsapata. A Loki az 1943-44-es szezonban szerepelhetett először az első osztályú magyar labdarúgó-bajnokságban.

Kiemelt fotó: haon.hu