Elfeledett juniorbajnokok, akik megálltak a Formula–1 kapujában

Nem egy olyan fiatal versenyző veszett el a Formula–2/GP2 mezőnyében, akiben akár meg is lehetett volna az F1-es potenciál, a sors azonban közbeszólt, és soha, vagy csak rövid időre szerepelt az autósport csúcskategóriájában.

A Formula–3000 utódjaként létrejött GP2 2005-ös, első szezonja óta, amit – a 2016-ban már a Formula–1-ben is világbajnoki címet szerzett – Nico Rosberg nyert meg, két olyan bajnoka volt a sorozatnak, akik sosem tudtak egy teljes szezonra szóló szerződést kiharcolni az F1-be. Az első közülük az olasz Davide Valsecchi volt, aki karrierje kezdetén nem nyújtott emlékezetes teljesítményt, noha több patinás kategóriában is elindult. 2008-ban csatlakozott a GP2 mezőnyéhez, első szezonja pedig rögtön eseménydúsra sikeredett – nem a legjobb értelemben. A második, isztambuli forduló időmérőjén 280 kilométer per órás sebességgel vágódott a pályaszéli gumifalba. Súlyos sérülések nélkül megúszta az esetet, de kisebb agyrázkódással és gerincsérüléssel azonban kórházba kellett szállítani, a következő két futamot ki is hagyta. A nagy balesetek sora ezzel nem ért véget a szezonban, Spában újra durva balesetet szenvedett, amelynek szintén kórházi ápolás volt a következménye. Az idényt legalább egy pozitívummal zárta Valsecchi, Monzában megszerezte első futamgyőzelmét.

A következő három évben sem sikerült maradandót alkotnia, ezen idő alatt mindössze további két első helyet könyvelhetett el magának. 2012-ben ötödik szezonját kezdte meg a versenysorozatban, amely a juniorkategóriákat tekintve már rendkívül soknak számít, a legtöbb pilótára, akiben a nagycsapatok meglátják a potenciált, egy-két, de maximum három éven belül le is csapnak. Valsecchi ideje azonban csak ekkor jött el: négy futamgyőzelemmel és további hat dobogós helyezéssel bajnok lett. Noha az olasz pilóta részt vehetett a Renault juniorprogramjában, valamint a Lotus tesztpilótájaként egy Formula–1-es szabadedzésen is pályára gurult, futamon való részvételig azonban sosem jutott el. 2016-ban felhagyott az autóversenyzéssel, televíziós szakértőként folytatta, de a Sky Italia idén tavasszal felfüggesztette szexista megnyilvánulásai miatt.

(Forrás: Wikipedia)

Valsecchi 2012-es győzelme után 2013-ban sem hozott szerencsét a GP2 megnyerése az akkori bajnoknak, Fabio Leimernek. Olasz elődjével ellentétben a svájci pilóta nem szerepelt rosszul együléses karrierjének kezdetén, így kisebb meglepetésként hatott, amikor a versenysorozatban töltött első két évében rendre a sor végén kullogott. Leimer egy-egy futamgyőzelmétől eltekintve a két év során nem igazán hívta fel magára a figyelmet, harmadik szezonjában azonban hirtelen javulásnak indult teljesítménye, hat dobogós eredményt szerzett.

2013-ban aztán – ha nem is lehengerlő dominanciával – megnyerte a GP2 bajnoki címét, Leimer viszont ugyanazzal a problémával nézett szembe, mint Valsecchi. Az, hogy negyedik évében elhódította a trófeát, nem nyűgözte le különösebben az F1-es csapatokat. 2015-ben aláírt ugyan a Manorhoz tartalékpilótának, de egy, éppen a Hungaroringen teljesített szabadedzésen kívül több nem adatott meg a svájcinak. Pályafutása ezután megszakadt, 2017 óta pedig már ő sem aktív részese a versenyzés világának.

A GP2-széria 2017-ben megújult formában, új névvel tért vissza. Abban az időben az F1-es csapatok elkezdtek egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az utánpótlásnevelésre, egyre több fiatal, anyagilag támogatott pilótát láthattunk a juniorkategóriákban. Így több tehetség juthat el a magasabb szintű sorozatokig, és az akadémiák által a Formula–2-es istállóknak nyújtott pénzügyi támogatás miatt kevesebb „fizetős pilóta” – általában az átlagnál idősebb versenyzők, akik financiális hátterük, és nem tehetségük miatt szerepelnek a szériákban – húzza le a színvonalat. Ezáltal egyértelműen javult a színvonal a Formula–2-ben, ezt bizonyítja, hogy 2017-es megalakulása óta mindössze egy olyan bajnoka volt, aki még nem szerepelt a Formula–1-ben. Ő 2022 első helyezettje, Felipe Drugovich, aki viszont közel sem említhető egy lapon a fentebb szereplő, elbukott GP2-es bajnokokkal.

Már együléses pályafutásának elején is látszott, hogy megvan a kellő tehetség a brazil pilótában. A német F4-es bajnokságban eltöltött második évében csupán egy, a záró fordulóban elszenvedett technikai probléma fosztotta meg bajnoki esélyeitől, a következő évben azonban már senki sem tudta megállítani az Euroformula Open és a spanyol Formula–4 küzdelmeiben. Nagy reményekkel érkezett az F3-ba mindössze 19 évesen, 2019 azonban csalódást keltő év volt számára, mindössze nyolc pontot sikerült gyűjtenie.

Ennek ellenére az MP Motorsport leigazolta a Formula–2 2020-as szezonjára, Drugovich pedig rögtön megmutatta, hogy egy félresikerült idény nem törheti meg lelkesedését. Mindössze a második futamán, Ausztriában megszerezte első győzelmét, majd további két elsőséggel gazdagodott az év során. Újoncként erős teljesítményt nyújtott, 2021-et pedig már a UNI-Virtuosiban kezdte meg, amely akkor élcsapatnak számított. Csapattársa az Alfa Romeo jelenlegi F1-es pilótája, Guanyu Zhou volt, aki végül harmadikként végzett az összetettben, míg Drugovich messze elmaradva a kínaitól, a nyolcadik helyen zárt.

A kiábrándító 2021-es év után a brazil visszatért korábbi sikereinek helyszínéhez, az MP Motorsporthoz, abban a reményben, hogy harmadik évében már harcban lehet a bajnoki címért. 2022 aztán minden várakozását felülmúlta, az elmúlt időszak egyik legdominánsabb teljesítményét produkálta és két fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította bajnoki címét. Drugovich ezzel jó esélyekkel pályázott volna az egyik 2023-as Formula–1-es ülésre, volt azonban egy problémája: egyik akadémiának sem volt tagja. Ez ugyan nem követelmény a száguldó cirkuszba kerüléshez, mégis hatalmas ugródeszkát jelenthet. Az F2-es győztesek közül a brazilon kívül Nyck de Vries volt az egyetlen versenyző, aki bajnoki címének megszerzésekor nem tartozott egy juniorprogramhoz sem – noha korábban a McLaren támogatottja volt, később pedig a Mercedes vette szárnyai alá a hollandot.

Felipe Drugovich (Forrás: Motorsport.com)

Drugovich végül az Aston Martintól kapott szerződést teszt- és tartalékpilótaként a 2023-as szezonra. Folyamatosan kíséri a csapatot a versenyekre, részt vesz az AMR23 fejlesztésében, márciusban pedig a szezon eleji teszteken is bevetésre került Lance Stroll sérülése miatt. A brazil legjobb esélye a Formula–1-be kerülésre akkor lehet, amikor a most 42 éves Fernando Alonso bejelenti visszavonulását, bár az elmúlt hetekben olyan pletykák is felmerültek, miszerint az Alfa Romeo nem elégedett pilótája, Guanyu Zhou teljesítményével, a lehetséges cserék között pedig Drugovich neve is felmerült a jövőre Sauber név alatt induló csapatnál.

Kiemelt fotó: USA Racing