Elköszönt az északolasz klubok déli közönségkedvence

A veterán Fabio Quagliarella a több mint 20 éve tartó pályafutása alatt kipróbálhatta magát a Juventusban és a Napoliban, pályára lépett az olasz válogatottban, valamint a Torino és a Sampdoria szurkolóinak is bőven okozott kellemes emlékeket.

Az olasz labdarúgás kedvelői körében klubhovatartozástól függetlenül kedvelt Quagliarella 1983. január 31-én a Vezúv lábánál található Castellamare di Stabiában született. A labdarúgással a környékbeli campaniai utánpótláscsapatoknál ismerkedett meg, 14 éves korában az ország északi részébe költözött és csatlakozott a Torino FC akadémiájához. 2000 májusában alig 17 évesen debütált a Serie A-ban, de az állandó játéklehetőség érdekében alacsonyabb osztályú csapatokhoz irányították kölcsönben.

Quagliarella megfordult az akkor a harmadosztályba száműzött Fiorentinánál, majd volt a Chieti játékosa, amely színeiben a 2003–2004-es szezonban 17 gólig jutott a negyedik vonalnak megfelelő Serie C2-ben. Ezt követően a Toro már megtartotta, és a támadó nyolc góllal járult volna hozzá a nagymúltú csapat élvonalbeli visszatéréséhez, azonban a Torino hiába végzett a Serie B második helyen, anyagi okok miatt nem engedélyezték az élvonalbeli indulását, a játékosok nagy része pedig szabadon igazolható lett.

A csalódott Quagliarella az élvonalbeli Ascolihoz szerződött (a játékjogának másik felét az Udinese szerezte meg), de nem találta meg a számításait, 33 bajnokin mindössze háromszor volt eredményes. Egy év után továbbállt és miközben Olaszország a negyedik világbajnoki címét ünnepelte, a bajnokságot pedig a calciopoli tépázta meg, leigazolta a Sampdoria. Az addig kiegyensúlyozatlan támadó a Blucerchiati soraiban találta meg a góllövő cipőjét, 35 mérkőzésen szerzett 13 góljára az egész Serie A felfigyelt.

A Samp hiába marasztalta volna felfedezettjét, nem tudtak megállapodni az Udinesével, a Friuliani szerezte meg a támadó játékjogát. A lassú kezdés után Quagliarella az új csapatában is formába lendült és a helyi klublegenda, Antonio Di Natale társaként remekül teljesített. Az első szezonjában 12, a másodikban minden sorozatot figyelembe véve 21 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját, miközben az udinei évek alatt az olasz válogatottban is helyet kapott. 2009-ben ő szerezte az év gólját a Serie A-ban, a Napoli elleni látványos kapáslövésénél nem volt szebb találat. Két szezon után azonban egy visszautasíthatatlan lehetőség miatt ismét váltott.

Tiszavirág életű hazatérés

A következő állomása a szívének oly kedves SSC Napoli volt, hiszen Quagliarella pályafutása során először játszhatott szülővárosa régiójában. A nápolyiak nagy szeretettel köszöntötték őt, Ezequiel Lavezzi és Marek Hamsík mellett hamar Walter Mazzarri csapatának húzóembere lett. A 2009–2010-es szezont 11 találattal zárta, a következő idény elején azonban váratlanul távozott és a Juventus szolgálatába szegődött. Sokak szerint a feltörekvő Edinson Cavani érkezése állt a váltás hátterében, Quagliarella azonban később kijelentette, hogy egy őrült zaklató folyamatosan fenyegette őt és családját, így nem érezték magukat biztonságban Nápolyban, ezért döntött a költözés mellett.

A csatár a Juventusnál sem okozott csalódást, és az akkoriban egy nehezebb időszakot maga mögött hagyott torinói gárdánál négy évet töltött: 2010 és 2014 között 102 tétmérkőzésen 20 gólt szállított csapata színeiben. Az olasz rekordbajnoknál biztos, hogy számtalan nála jobb képességű csatár fordult meg, ám lelkes játékával és küzdeni tudásával a szurkolók szívébe is hamar belopta magát. Három bajnoki címet és két Szuperkupát nyert – ekkor kezdődött a Juventus kilenc éven át tartó bajnoki egyeduralma.

Visszatérés a Torinóhoz és a Sampdoriához

Miután a Juventusnál töltött utolsó szezonjában kevesebb lehetőséghez jutott, a klubvezetés nem gördített akadályt a távozása elé, még akkor sem, amikor Quagliarella a városi vetélytárshoz akart igazolni. Így aztán 2014 nyarán mintegy 3,5 millió euró ellenében visszatért első felnőttcsapatához, a Torinóhoz. A régi-új környezetben azonnal ismét kivirágzott, motivált és eredményes játéka révén a visszatérését követő első idényében a bajnokságban 13, összességében 17 találatra volt képes, pedig akkor már 30 felett járt.

A következő szezonja nem indult túl rózsásan, ősszel mindössze ötször volt eredményes a bajnokságban, és a szurkolókkal is összekülönbözött, így 2016 februárjában visszatért a Sampdoriához. A második genovai időszakában szép lassan ismét formába lendült és tőle soha nem látott magasságokba ért.

Az idény közben egymást követő 11 bajnokin volt eredményes, mellyel beállította Gabriel Batistuta ligarekordját. A szezon végén az év legjobb csatárának is megválasztották, a Napoli elleni sarkalásból szerzett találatát pedig Puskás-díjra is jelölték. Akkoriban több ehhez hasonló, akrobatikus mozdulattal volt eredményes, mindig eksztázisba hozva a Samp fanatikusait. Az újra a legszebb napjait idéző formája révén kilenc év kihagyás után a nemzeti csapatban is újra pályára léphetett, ahol eredményes is volt: 36 évesen és 54 naposan a válogatott történetének legidősebb gólszerzője lett. A nemzeti színekben 28 meccsen kilencszer talált be, egy-egy világ- és Európa-bajnokságon vett részt.

A gólkirályi címe után a következő két szezonban együttesen nem szerzett annyi gólt, mint a kimagasló idényében (minden sorozatot figyelembe véve 25-ig jutott), de a szurkolók nagy kedvenceként és a csapat szellemi vezéreként fontos szerepet töltött be az öltözőben. A legutolsó két szezonban viszont egyre kevesebbet tudott segíteni, a Sampdoria kiesése alkalmával csupán egy találat fűződött a nevéhez a 2022–2023-as idényben.

Érzékeny búcsú

Quagliarella az élvonalbeli kiesés ellenére hajlandó lett volna alacsonyabb fizetés mellett a másodosztályban is maradni a genovaiaknál, és segíteni a feljutásért folyó küzdelmet, a Sampdoria azonban a közelmúltban bejelentette, hogy a veterán csatár szerződését nem hosszabbítja meg. A 40 esztendős játékos és a klub útjai hét és fél év után ismét elválnak egymástól.

„Kedves Sampdoria-szurkolók! Eljött a nap, amit soha nem szerettem volna. A gólom az AC Milan ellen, az utolsó mérkőzésem veletek az olasz bajnok Napoli otthonában, az, hogy csapatkapitánya lehettem ennek a fantasztikus klubnak, mind-mind szép emlékek számomra. Ma egy fejezet lezárult, és ezért sokat fogok sírni, de csak a legjobbakat kívánom nektek és az én szeretett Sampdoriámnak”

– írta a közösségi oldalán.

A rutinos csatár a 2016-os visszatérése óta 293 tétmérkőzésen 106 gólt szerzett és 69 gólpasszt adott társainak a Sampdoria színeiben.

A genovai korszak lezárult és egyelőre erősen kérdőjeles, hogy 40 felett Quagliarella tervezi-e még valahol folytatni a pályafutását, vagy hamarosan egy újabb régivágású olasz támadó akasztja szögre a stoplist.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt kép: Get Italian Football News