Az ellenfelem a barátom – 30 for 30: Unmatched

Chris Evert és Martina Navratilova külön-külön is kiemelkedően fontos szerepet játszott a női tenisz fellendülésében, párharcuk viszont talán még legendásabb. Szinte hihetetlen, de ők ketten a számtalan egymás ellen megvívott mérkőzés után is barátok tudtak maradni. A 30 for 30 21. epizódjában a két legenda együtt idézi fel a rivalizálás legemlékezetesebb pillanatait.

null


Ha meg kellene neveznem, hogy melyik volt számomra 2022 legfontosabb sportpillanata, nem egy szép gólt vagy egy nagy védést említenék, hanem azt, amikor Rafael Nadal együtt sírt a visszavonuló Roger Federerrel. Ebben az egy jelenetben ugyanis minden kifejeződik, amiért érdemes figyelemmel követni a sportvilágot. „Szomorú nap ez számomra személy szerint és a sport számára szerte a világon. Öröm, de egyben megtiszteltetés és kiváltság is, hogy megoszthattam veled ezeket az éveket, megannyi csodálatos pillanatot élve meg a pályán és azon kívül” – fogalmazott Rafael Nadal a közösségi médiában közzétett üzenetében, de egyébként már a levél címzése is sokatmondó volt: my friend and rival, azaz barátom és riválisom.


A spanyol klasszis ezekkel a sorokkal nagyon hasonló húrokat pengetett, mint a 30 for 30 sorozat Unmatched című epizódja, amelyben Martina Navratilova és Chris Evert együtt idézi fel rivalizálásuk történetét. Annyit elöljáróban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy azért volt ez nagyon különleges vállalás az epizódot rendező Lisa Lax–Nancy Stern Winters párostól, mert a párharcnak nem azt az oldalát mutatták be, amely jól dramatizálható és ily módon gyakrabban jelenik meg akár játékfilmekben is (pl: a Niki Lauda–James Hunt ellentétről szóló Hajsza a győzelemért).


Az Unmatchedben nem az ellentéteken, hanem épphogy a hasonlóságon van a hangsúly; azon, hogy két sztársportoló ugyanazokkal az érzésekkel küzd egy-egy nagy győzelem vagy vereség esetén – még ha ezen sikerek és kudarcok idején gyakran a másik fél is áll a túloldalon. 


Tulajdonképpen arról van szó, hogy a 30 for 30 21. epizódja kettéválasztja a belső megélést és a környezet megítélését. Azt ugyanis Evert is elismeri, hogy egy ilyen rivalizálás akkor működik a média és a szurkolók szemében, ha az ellentétek jól láthatók: a szabálykövető a vadóc ellen, az impulzív a nyugodttal szemben, a szerva-röpte királynője az alapvonalon verhetetlen játékos ellenében. Ez azonban csak a külvilág szemében ennyire egyszerű. Evert például elmondja, hogy ő azért tudta ennyire jól kontrollálni az érzéseit, mert gyerekkorában erre tanították őt a szülei és az edzői. Belül benne is ugyanolyan viharok játszódtak le, mint legnagyobb riválisában, edzéseken ő is eltört jónéhány ütőt. 


Bár a krónikás könyvek leginkább a Grand Slam-döntőkre emlékeznek a két klasszissal kapcsolatban, ebben az epizódban az első egymás elleni meccsüket is felidézték. Egy kis torna elején találkoztak, amelyen Navratilova még szinte ismeretlennek számított, és egyébként a vízumproblémák miatt alig érkezett meg a verseny helyszínére. Evert elmondta, hogy a sportágon belül addigra azért néhányan már beszéltek egy fiatal cseh tehetségről, aki nagyon veszélyes, így tudta, hogy vigyáznia kell. A 18-szoros Grand Slam-bajnok végül simán nyert, ám érezte, hogy előtte az utódja.


Az volt a benyomásom, hogy ha ez a lány igazán formába lendül, nagyon nehéz lesz ellene nyerni” – fogalmaz maga Evert, utalva arra, hogy cseh származású ellenfele akkor saját bevallása szerint is súlyfelesleggel küzdött.


Később azt is Evert mondja ki, hogy biztosan nem játszott volna 34 éves koráig, ha Navratilova nem hozza ki belőle a maximumot. Utóbbi pedig saját bevallása szerint akkor volt a leghálásabb, amikor vetélytársa kiállt mellette egy fontos ügyben. „Mikor felvállaltam, hogy leszbikus vagyok, nagyon sokat jelentett Chris támogatása. Akkor szólalt fel mellettem, amikor ez még egyáltalán nem volt divatos.


Ez az epizód mindemellett arról is szól, hogy a környezet (például az edzők) és főleg a média hogyan próbálják élezni az ellentéteket, épp ezért nagyon izgalmas, hogy a készítők ebben az esetben háttérbe húzódtak. Az alaphelyzet persze művi, illetve nyilván a beszélgetésekben is érezzük a szerkesztettséget, de a film gerincét mégiscsak az adja, hogy a két alany egymással beszélget egy szobában, kizárva mindenféle külső tényezőt.



Evert és Navratilova végül konszenzusra jut abban, hogy kettejük rivalizálása fontos szerepet játszott a női tenisz népszerűségének növelésében. Ha másért nem, ezért érdemes volt – gondolják ők, és ezzel bizony nehéz vitatkozni.


A 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat e részeiről írtunk eddig ajánlót:


2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott


Kiemelt kép: tsn.ca