Ellenfélszemle – Hogyan kell a szerbek ellen játszani?

Szerbia a történelmet és tradíciót tekintve olyan sportnemzet, amely a játék fizikai, küzdő oldalára épített, nem pedig a technikai részére – legalábbis nagyobb teret nyert a játéknak előbbi vetülete. Ez a balkáni mentalitás, küzdeni akarás miatt egy sajátosság. Vannak azonban olyan játékosaik, akik technikailag is nagyon magas szintet képviselnek, ezzel pedig egyensúlyba hozzák ezt, és egy másik dimenziót adnak az ország futballjának. A képzés elment egy olyan irányba, ami a futball modern elemeit is tartalmazza. Ez utóbbit jól ötvözik a saját identitásukkal. Mindenképpen megjelenik abban, hogy milyen mennyiségben termelnek játékosokat a legmagasabb szintre. A jelenlegi válogatott keretükben 14 topligás játékos kapott helyet, szemben a mieink hét, a legmagasabb szinten szereplő tagjával.

A szerb válogatott játékstílusa, játékkoncepciója

A szerbek szeretik kihasználni a pálya szélességét, hogy sok forgatással, keresztpasszal játszva kerüljenek a tizenhatos előterébe. Többdimenziós az a játékelképzelés, amit Dragan Sztojkovics szövetségi kapitány képvisel. Sok hosszú átadásuk van, melyek nagy része átlós, emiatt nem nevezhetők egy sima hosszú labdás csapatnak, mint azt elsőre gondolhatnánk a megfogalmazásból.

Türelmes, kivárásra alapuló játék jellemzi őket, erről tanúbizonyságot ad, hogy hosszú labdás cirkulációik vannak a játékukban, ami lehetővé teszi számukra, hogy több játékosuk részt vegyen a támadásban. Az ellenfél megbontása érdekében váltogatják passzaik stílusát. Megfigyelhető, hogy a labdakihozatalokat rövid átadásokkal kezdik, majd a megfelelő támogató játék jelenlétében tudnak váltani, mivel a különböző elmozgásokkal kis területre terelik a figyelmet (mivel ott van a labda). Ebből adódóan a másik oldalon üres terület keletkezik, ahol szabad játékos van. A játékosok kvalitásai révén kis területen is hatékonyan tudnak kombinálni.

A labdás fázisaik olykor kevés prevenciót tartalmaznak, ami némileg ellentmondásos a türelemjátékkal – ennek oka az eredmény számukra kedvezőtlen alakulása. Ilyenkor a már említett nagyon erős mentalitás és agresszivitás terén hajlamosak túlzásokba esni, ami hibákhoz vezet, hiszen mindenki olyan feladatokat akar ellátni, ami alapvetően nem az övé. Ez a túlvállalás volt jellemző rájuk a világbajnokságon is, ahol az alapjátékuk nagy kontrasztban volt az eredményből adódó fejvesztve előre mentalitással.

A játékkoncepció terminológia az egész csapatjátékra jellemző elgondolás képi megjelenése a pályán: a szerb válogatott játékának egészét vizsgálva jellemző, hogy erőiket és erősségeiket egyenlőtlenül osztják fel a pályán. Ennek az egyik következménye, hogy aszimmetrikus játékrendszer alakul ki.

Kép forrása: PTC

Ilyenkor az egyes szerepkörök hajlamosak megváltozni, és mint egy metszet, kettő közé helyeződni. Példaként említhető Filip Kosztics (Juventus), aki amellett, hogy a bal oldalon rohamoz mint szárnyvédő, mindemellett a csapat egyik irányítója is. A csapásirány azt magyarázza, hogy a csapat mélyről építi a támadásait gyakori súlypontáthelyezéssel. Erre ad lehetőséget a játékrendszer (3-4-3), amely a pályát mélységében és szélességében is lefedi – a játékosok minőségével és a magas színvonalú támogató játék ötvözetével ez a földön is megvalósul, de sokszor a levegőben, átlós íveléssel próbálkoznak.

A szerb válogatott labdabirtoklást szeretne megteremteni, amely türelemjáték, de nem mindig tűnik annak, mert vannak helyzetek, mikor nagyon gyorsan szeretnének az ellenfél mögé kerülni. Ilyenkor az összes szélességi zónát feltöltik, és a különböző poszthoz pozícionált alakzattartó játékból fakadó előnyöket szeretnék kihasználni. Elöl könnyebben létre tud jönni szocio-affektív és minőségi fölény, mivel a játékosok technikailag kiválóak, egymással pedig tudnak összjátékot végrehajtani.

Szélen vezetett támadásaikban kulcsfontosságú szerepe van Koszticsnak, a másik oldalt pedig Andrija Zsivkovicsnak (PAOK). Kettejük sebessége és cselezőkészsége kimagasló, jól kerülnek a védelem mögé. Ezért a két magyar szárnyvédő és két oldalsó belső védő nagy szerepet kap majd ezekben a szituációkban. A támadásépítéseik során öten töltik fel az első, vagyis a támadó harmadukat, ami a magyar rendszert is nézve létszámazonosságot jelent. Itt az egyes oldalakon való létszámelőny és kombinációk kialakítása sokszor jelenik meg a játékukban, itt fontos, hogy az említett szerb játékosok ne kerüljenek beadó pozícióba, mert a két – várhatóan kezdő – csatár Dusan Vlahovics (Juventus) és Alekszandar Mitrovics (augusztus óta az al-Hilal játékosa, korábban öt évig a Fulham gólgyárosa) kiválóan érkeznek a kapu elé, csakúgy, mint Dusan Tadics (Fenerbahce, korábban Ajax).

A magyar válogatott szempontjából mindenképpen előnyös lehet, ha a nagyjából hasonló játékrendszerben labda ellen is felvállalná, hogy előre védekezik, és egy közép magas védelmi vonalat húzva próbálná távol tartani a szerbeket a kaputól. A labdával pedig az elmúlt mérkőzéseken alkalmazott magyar tradíció stílusjegyeit érdemes lenne továbbvinni. Ez azt a szellemes játékot jelenti, amely kombinatív, a döntő fölények megtalálását keresi a megfelelő helyen és pillanatban. Fontos, hogy kötetlen, ezt láttuk a Sallai Roland–Szoboszlai Dominik játékkapcsolatban is. A szerbek hajlamosak túlságosan agresszívan védekezni, ami a kis területeken való kombinálással kimozgathatóvá teheti őket. A magyar tradíció stílusjegye, hogy a játékos nem a posztjához, hanem a labdához pozícionál. Ez lehetségessé teszi, hogy a játékhelyzetek előnyösek legyenek a megoldáskor, ez jelenthet pozíciós, számbéli, szocio-affektív, dinamikai, tempó kezdeményezési és minőségi fölényt.

Kép forrása: M4 Sport

Ez a fajta kezdeményező játék kontrolt jelent a magyar válogatott számára. Ezen a mérkőzésen ezzel az önazonos játékképpel előnyöket kialakítva lehetne folyamatos mérkőzésirányítást elérni, ami nem kedvez az ellenfél vehemens, néha meggondolatlan futballjának.

Kiemelt kép: vavel.com