Először nyert a Honvéd és a Mezőkövesd, bravúrpontot szerzett a Kecskemét

A hatalmas és meglehetősen közeli villámlások miatt háromnegyed órás késéssel kezdődhetett csak el Felcsúton a Puskás Akadémia és a Kecskemét mérkőzése.

Az anyagi és szakmai szempontokat figyelembe véve minden kétséget kizáróan a hazaiak tűntek a találkozó esélyeseinek, ám az elhalasztott kezdés a vendégeket érte felkészültebben, hiszen négy perc után vezetést szereztek Szuhodovszki Soma jó 20 méteres távoli lövésével. A 22 éves, korábbi MTK-nevelésű játékos több csapattársához hasonlóan most ismerkedik az élvonal légkörével, és az első gólja még úgy is látványosnak mondható, hogy a hazai kapus, Tóth Balázs felelőssége is elkerülhetetlenül felvetődik. Tóth – aki egy hete Kisvárdán szenzációs formában védett – percekkel később annak a Banó-Szabó Bencének a ziccerét hárította bravúrral, aki történetesen a kecskeméti vezetőedző, Szabó István fia; látszik, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ne csak meteorológiai értelemben kapjanak hidegzuhanyt a felcsúti játékosok.

A házigazdánál a hetek óta tartó Hornyák Zsolt–Sahab Zahedi konfliktusban immár látványosan alulmaradt az egyébként kiváló kvalitású iráni támadó, ám miután ezúttal a kezdőcsapatba sem fért be, végső soron hiányát mégiscsak a csapat sínylette meg, amely képtelen volt értékelhető támadójátékot felmutatni az első 45 percben. A helyettesnek szánt Alexandru Baluta nyilván fürgébb és mozgékonyabb volt a kispadra száműzött társánál, ám a többnyire háromfős kecskeméti védelmi centrumában momentumai sem akadtak ezúttal.

A második félidőre egy sokkal koncentráltabb, harciasabb Puskás Akadémia futott ki a Pancho Aréna gyepére, főleg a labdajáratás sebessége lett nagyobb az első játékrészben látottakhoz képest, de ez sokáig nem jelentkezett komoly gólhelyzetben, mi több, ha kicsit szerencsésebbek a vendégek, akkor Katona Máté lecsúszott beadása nem a felsőlécen, hanem a hazai kapuban köt ki. Az idő előrehaladtával egyre-másra hozta be jókötésű támadóit a házigazda, így Zahedi mellett pályára került a gambiai Lamin Colley és a horvát Jakov Puljic is, ám sokáig egyiküknek sem sikerült bevennie a jó formát mutató Varga Bence kapuját, aki a Vasas és a Mezőkövesd után nagyon közel járt ahhoz, hogy ismét lenullázzon egy támadósort.

Hogy nem így lett, arról végül csapattársa, az egyébként végig rendkívül odaadóan játszó Szabó Alex tett, aki a 86. percben balszerencsés mozdulattal a saját kapujába ügyetlenkedett egy szélről érkező beívelést, megfosztva ezzel csapatát egy hatalmas győzelemtől. A fennmaradó kevés idő dacára azonban korántsem volt eseménytelen a hajrá, csak a hosszabbítás három percében három gól eshetett volna, de ahogyan a hazai oldalon Patrizio Stronati és Skribek Alen, úgy a túloldalon Katona Bálint volt képtelen érvényesíteni az adódó meccslabdát, így maradt a döntetlen.

A mérkőzést a helyszínen megtekintő szövetségi kapitány, Marco Rossi a kevés kiemelkedő egyéni teljesítmény dacára nyugodtan szemrevételezhette, hogy kiváló kapusok védenek az OTP Bank Ligában, mert mind Tóth Balázs, mind Varga Bence elsőrangú teljesítménnyel rukkolt ki a pénteki mérkőzésen.

Egy jellemző pillanat: Tóth Balázs véd egy nehéz kecskeméti lövést (Forrás: mlsz.hu)

Legtávolabbi utazása várt a kisvárdai csapatra a bajnoki kiírásban, ugyanis Zalaegerszegre szólította őket a sorsolás vasárnap délután. A házigazda két budapesti mérkőzésen van túl, ráadásul szép eredményekkel (Kispesten 1-0-s győzelem, Újpesten 1-1) így Ricardo Moniz csikócsapata optimistán várhatta a kezdést. A vendég szabolcsi együttesen látszott, hogy az idény először egy teljes hét volt a felkészülésre, mert immár nem nehezítette a mindennapokat holmi nemzetközi megmérettetés, az első percekben egyértelműen az történt a pályán, amit ők akartak és ha Demjén Patrik nem véd a tőle megszokott remek formában, korán hátrányba kerülhetett volna a vendéglátó.

A másik kapu előtt Tajti Mátyás 17 méteres szabadrúgása jelentett veszélyt, a korábbi diósgyőri középpályás azonban nem talált kaput, nem úgy néhány perccel később, amikor Anton Kravcsenko kezezése miatt a tizenegyespontról próbálkozhatott. Az ítélet jogosságát mi sem mutatja jobban, hogy maga a vétkes sem reklamált, majd a higgadt ítéletvégrehajtást követően jött a sokk: a középkezdést követő ellentámadásból azonnal tizenegyest kapott a Kisvárda is, ezt Driton Camaj váltotta gólra. A ZTE alaposan megnyomta a folytatást, kapufáig is eljutott, valamint egy ízben próbára tette Hindrich Ottót is, a vendégek kapujában, de a szünetig már nem változott az eredmény.

A fordulást követően fokozatosan érvényesült a nagyobb rutin, a Kisvárda egyre többet tartózkodott a hazai kapu előterében, és ez a fölény szűk negyedóra alatt góllá érett: a csapatkapitányi feladatokat is ellátó Bohdan Melnyik egy sistergő, lapos lövéssel már a látogatókat juttatta vezetéshez, Demjén Patrik esélytelen volt. Érezhette a hazai szakvezetés, hogy valami nem működik, mert ezután nem sokkal hármas cseréhez folyamodott, de úgy tűnt, ezen a napon hiányzik az a minőség a zalaiakból, ami a javukra fordíthatta volna a mérkőzést, ráadásul a folytatásban is inkább csak a pirosmezesek próbálkoztak gólszerzéssel.

A lefújás előtti percekben ráadásul egy szinte már elfelejtett szituációt követően jelzett a VAR-rendszer, Bogár Gergő játékvezető pedig a visszajátszások után megítélte a találkozó harmadik tizenegyesét, miután még a Kravcsenkóénál is butább módon kezezett a zalaiak belső védője, Olekszandr Szafronov. Ezúttal a gólja után már kellő önbizalommal felvértezett Melnyik állt a labda mögé és bár Demjén igazolta tizenegyesölő hírét, hiszen védte a jobb alsó sarokra tartó lövést, a kipattanónál nem kapott segítséget, így a kisvárdai 18-as eldöntötte a mérkőzést saját maga második találatával.

Bohdan Melnyik (18) ugyan kihagyta ezt a tizenegyest, de két góljával így is nyerőembernek bizonyult (Forrás: Kisvárda FC Facebook)

Nem sok olyan párosítás van a magyar futballban, amelynek a fénye annyit kopott volna az elmúlt évtizedekben, mint a Vasas és a Honvéd összecsapása. A két patinás fővárosi együttes ezúttal Angyalföldön, meglehetősen gyér érdeklődés mellett adott randevút egymásnak cseppet sem irigylésre méltó helyzetben: a Kuttor Attila vezette hazaiak újoncként, ám meglehetősen foghíjas védelemmel, a Tam Courts által irányított piros-feketék pedig az elkeserítő szezonkezdetet feledni és feledtetni vágyva vetették magukat a küzdelembe.

A szakadó esőben induló mérkőzést a házigazda kezdte nagyobb elánnal és hamar vezetéshez is jutott, miután a nyáron épp a Kispestről távozó Hidi Patrik oldalról érkező beadását Szappanos Péter nehezen értelmezhető módon a saját kapujába ütötte. A csapatkapitánnyá előlépett kapusról hétről-hétre leírjuk, hogy együttese egyik, ha nem a legjobbja, az ő bizonytalankodása valószínűleg tovább fájdította az évek óta szenvedő Honvéd-drukkerek amúgy is alaposan megterhelt szívét. A körülmények miatt meglehetősen furcsán viselkedő labda aztán nem sokkal ezután a másik hálóőrt is megtréfálta, a Jova Leventét épp annak pontokba kerülő hibái miatt váltó Dombó Dávid egy jobb oldalról érkező beadás után ejtette ki a labdát, úgy, hogy abból végül Richlord Ennin gólt szerzett, egyenlítve ezzel. A kétszeres kanadai válogatott támadó többévnyi exszovjet utódállamokban történő karrierépítést követően érkezett Magyarországra és negyedik meccsén első gólját szerezte. Az első félidei erőviszonyokat jól jelzi, hogy a szögletarány 7-1 volt a hazaiak javára.

A második félidőre Courts alaposan felrázta övéit, és a Honvéd ahelyett, hogy alkalmazkodott volna, néhányszor már ráerőltette az akaratát a Vasasra, ennek eredményeként pedig vezetést is szerzett a félidő derekán, amikor a korábbi házi gólkirály Nenad Lukics mutatott valamit a régiből, és kíméletlenül bevágott Dombó kapujának jobb felső sarkába egy jobb oldali beadást. Az előző szezon ezüstcipőse most harmadszor volt eredményes, de csak első ízben akcióból, mindenesetre meccsről meccsre biztatóbb formát mutat.

Az utolsó negyedórában sorra érkeztek a rendelkezésre álló támadók a Vasasba, így előkerült a rég nem látott Géresi Krisztián is, de két rossz lövést leszámítva nem veszélyeztette a kapu felületét, igaz, túlzottan akkor sem.

Lukics nem csak csapattársát, Vidar Ari Jónssont, de az egész Honvédot a hátára vette ezúttal (Forrás: mlsz.hu)

Szokatlan időpontban, hétfőn este találkozott egymással a Mezőkövesd és a Debrecen. A két csapat az első három játéknapon összesen négy pontot tudott szerezni (egy és három), ami miatt talán a Joao Janeiro irányította DVSC tűnt esélyesebbnek, főleg azután, hogy Szécsi Márk szép góljával már az első percekben vezetéshez jutott. A kövesdiek azonban alig több, mint tíz perc alatt fordítottak Madarász Márk és Dino Besirovic góljaival. A vendégek egyébként is meglehetősen felforgatott védelemmel érkeztek a mérkőzésre, hiányzott a jobbára alapember francia Sylvain Deslandes, valamint a bal oldalon egyre meggyőzőbben teljesítő Saná Gomes is, ám még a kettejük hiányára is nehezen fogható mindaz, amit csapatuk védekezés címszó alatt művelt.

Ezt kihasználva, az első félidőben még Sztefan Drazsics is gólt szerzett, de elnézve a találatát, lehet, hogy a hétközi edzéseken nagyobb ellenállásba ütközik, mint ezen a bajnoki mérkőzésen. A Mezőkövesd nem kimondottan klasszis támadói ugyanis úgy jártak át a hajdúsági hátsó alakzaton, mintha az ott sem lenne, nem egyszer csak a bravúrok sorát bemutató Megyeri Balázson múlt, hogy nem nőtt behozhatatlan mértékűre a borsodiak előnye a szünetre.

A 3-1-es részeredmény kimondottan hízelgő volt Dzsudzsák Balázsékra nézve, a dolgok állásának legfőbb bizonyítéka pedig az volt, hogy Janeiro a szünetben három játékosát is lecserélte. Az idén jó formának örvendő Bárány Donát behozatala különösen remek húzásnak tűnt, ugyanis a beállását követően egy perc sem telt el, amikor gólt szerzett visszahozva a meccsbe csapatát. A támadósor azonban képtelen volt tartani a lépést gólképességben a védelemmel és több hatalmas, gólt érdemlő hiba után végül egy teljességgel elkerülhető módon összehozott tizenegyesből el is dőlt a mérkőzés: a Bárányhoz hasonlóan félidőben pályára lépő montenegrói Dusan Lagator a saját tizenhatosán belül eladta a labdát, majd buktatta Bobál Dávidot, a megítélt tizenegyest pedig Besirovic váltotta gólra.

A hátralévő 25 percben egy mentálisan szétesett DVSC próbált ellenállni a hazaiak felszabadult játékának, és ebben leginkább az volt segítségükre, hogy Cseke Benjámin, a vendéglátók középpályása egy nagyon csúnya taposással kiállíttatta magát a hajrához közeledve. Emberhátrányban a Mezőkövesd már nem nagyon akart, a Loki emberelőnyben pedig nem tudott változtatni az eredményen így a 4-2 azt jelentette, hogy Supka Attila csapata sem nyeretlen immár.

A borsodi együttes, noha kicsit beragadt a rajtnál, ezúttal olyan erényeket mutatott be, amelyek nem jellemezték a játékát, igaz, a látványos és eredményes támadófocihoz kellett egy teljesen zavart és feltűnően gyenge védekezés az ellenféltől, így lesz min dolgoznia a következő hetekben a hajdúságiak szakmai stábjának.

Hiába figyelt árgus szemekkel Megyeri Balázs, így is négy gólt kapott (Forrás: mlsz.hu)

A forduló legjobbja

Bohdan Melnyik, a Kisvárda csapatkapitánya védekező középpályás létére két góllal járult hozzá csapata győzelméhez, de emellett a posztja szerinti feladatait is kiválóan látta el. Nagy szerepe volt abban, hogy a máskor lendületes Zalaegerszeg ezúttal nem tudott olyan gyorsan átmenni védekezésből támadásba, többször is fontos labdát szerzett a pálya középső harmadában, hogy aztán ő dobja csatába saját társait. A végén elvállalt tizenegyes erős felelősségtudatról árulkodik, csapatkapitányként érezte, hogy a sereg élére kell állnia, hiába voltak támadóbb, gólérzékenyebb harcostársai is a pályán. Igaz, hogy a mészpontról hibázott, de a rá jellemző harcossága ezúttal mégis gólt eredményezett, a kipattantó már bepofozta, így mehetett ünnepelni az őt rajongásig szerető szurkolók elé.

A forduló gólja

A hétvégén rendezett négy találkozón nem dúskáltunk a szép találatokban, ráadásul igazságtalan győztest hirdetni a kategóriában két mérkőzéssel a forduló zárása előtt, de a mezőkövesdi Dino Besirovic első gólja kiváló technikai képzettségről tesz bizonyságot. Egy ellenfélről fel-, visszapattanó labdát szépen leszorított lábfejjel kapásból lőtt a Debrecen kapujának hosszú alsó sarkába, szép megoldás volt, ráadásul akár sorsfordítónak is nevezhetjük a csapata szemszögéből.