Borussia Dortmund-Bayern München: Elpuskázott lehetőség
Hétvégén rendezték a Bundesliga eddigi legfontosabb mérkőzését, ahol az volt a kérdés, hogy vagy a Bayern München kerül lépéselőnybe, vagy a Borussia Dortmund bizonyítja, hogy komoly kihívóvá tud válni. Végül is a bajorok örülhettek, de nem volt ez olyan sima összecsapás, mint például a tavaly őszi, ráadásul a münchenieknek vezéráldozattal is járt a siker. Röviden megnézzük, milyen érdekes taktikai szempontjai voltak a mérkőzésnek, illetve mik voltak a tanulságok.
KEZDŐK
Lucien Favre együttese az utóbbi hetekben újra rátalált a siker útjára, miután a Lazio elleni vereséget követően visszaállt a négy védős felállásra a svájci edző. A Club Brugge elleni mérkőzés után Hummels visszatért a védelembe apróbb sérüléséből felépülve, így pedig Witsel visszakerülhetett a középpályára, miután középhátvédként is megállta a helyét.
A támadóharmadban Reyna megint kikerült a bal szélre, ahol jellemzően Guerreiróval kombinálhatott, míg Brandt meglepetésre most csak a cserepadon kapott helyet, így Marco Reus kezdhetett Haaland mellett/mögött. A jobb oldalon ezúttal Jadon Sancho szerepelhetett, aki a viszonylag gyenge szezonkezdete után próbál formába lendülni.
A vendégeknél Pavard kiesése megnyitotta az utat Bouna Sarr előtt a kezdőbe, aki végül majdnem a mérkőzés negatív hősévé vált. Középen Kimmich mellé Goretzka került vissza Tolisso helyére, míg a támadóharmadban Sané újra csereként várt bevetésre a salzburgi meccshez hasonlóan.
GYORS ÖSSZEFOGLALÓ, TAKTIKAI ÉRDEKESSÉGEK
A Klassiker ezúttal többnyire inkább nézői, nem taktikai szempontból hozott érdekességeket, így ezúttal csak pár fontos momentumra hívnám fel a figyelmet. Idén feltűnően stabillá vált a dortmundi védekezés, miután hat mérkőzés alatt csak az Augsburgtól kapott két gól szerepelt a bajnoki tabellán. Érdemes volt figyelni miként funkcionál a védelem a félelmetes bajor támadósor ellen, akik hat mérkőzés alatt, rekordmennyiségű 24 lőtt gólt szereztek.
A találkozó elején mindenképp meg lett nehezítve a vendégek dolga. A „darazsak” 4-4-2-es védekezése lezárta a pálya centrumát, aminek következtében Kimmich egész jól ki lett vonva a játékból, ezért Goretzka is kénytelen volt hátrébb lépni támadásépítéseknél.
Az elején inkább a hazaiak voltak veszélyesebbek, miután Bouna Sarr elég bizonytalan pontja volt a müncheniek hátsó sorának. Néha hajmeresztő megmozdulásokat produkált, illetve alapvető helyezkedési hibákat vétett. További probléma volt még Boateng tempóhátránya Haalanddal szemben. A korosodó védő sokszor futóversenybe került a fürge norvéggal, viszont az ezekből kialakuló helyzeteket nem sikerült gólra váltani.
Ez pedig sohasem jó ómen, főleg egy Bayern München szintű csapat ellen, de a 24. percben a VAR még a hazaiak segítségére sietett. Lewadowski gólját annulálta a videobíró leshelyzet miatt. A félidő legvégén Reus megszerezte a vezetést egy szép támadás után, de erre Alaba szabadrúgása révén a bajorok rögtön, még a szünet előtt reagáltak.
A gyors egyenlítés szemmel láthatóan megtörte a hazaiakat, aminek következtében a szünet után könnyen eldőlhetett volna a mérkőzés. Lewandowski egy már-már lehetetlen helyzetből fejelt Bürki kapujába, utána pedig például Coman révén könnyen növelhették volna még az előnyt a bajorok.
A hátrány tudatában a dortmundi védekezés is egyre többször csúszott szét, de ez a második félidő közepére valamennyire stabilizálódni látszott. Ekkor kerültek előtérbe a cserék, akik közül Sané megint kiemelkedett és a 80. percben az előre húzódó Guerreiro mögött beindulva végül egy szerencsés lövéssel úgy nézett ki, eldöntötte a mérkőzést. Viszont Haaland a 83. percben már nem hibázott és szorossá tette a hajrát. A norvég és Reus előtt meg is volt a lehetőség az egyenlítésre, azonban végül is a pocsék helyzetkihasználásuk miatt mondhatni megérdemelten szenvedtek vereséget a hazaiak.
CSATÁRPÁRHARC
A mérkőzés sok helyen Lewandowsi és Haaland külön párharcaként volt felvezetve. A két támadó ebben a szezonban is szenzációsan teljesít. Most is mindketten betaláltak, de egy komoly különbség akadt kettejük között. A tapasztalat.
Kíméletlenül megmutatkozott, hogy a 20 éves Haaland ugyan üstökösként robbant be a Bundesligába, de ezeken a sorsdöntő meccseken még megremeg a lába. Rá nem jellemző módon a befejezéseknél legtöbbször rossz döntést hozott, illetve a lövései sem jöttek össze. Ezzel szemben Lewandowsi még szinte lehetetlen szituációból is gólt szerzett a szünet után, mikor Hummels szorításából, kifacsart testhelyzetben fejelt Bürki kapujába, sorsszerűen egy perccel azután, hogy Haaland hatalmas helyzetben döntött rosszul.
A jövőben majd érdekes lehet figyelemmel követni, hogy a norvég képes lesz-e ezen a hiányosságán javítani, mert jelenleg ez az, ami elválasztja még attól, hogy abszolút klasszisként emlegessük.
PROBLÉMÁK A JOBB SZÁRNYAKON
Mindkét csapatnál a jobbhátvéd posztja volt a gyenge pont. Bouna Sarr gyenge teljesítményét már fentebb megemlítettem, aki nem igazán tudta betölteni a Pavard által hagyott űrt, emellett pedig volt pár hátborzongató megmozdulása is. A másik oldalon Meunier sem brillírozott.
Hakimi nyári távozása már önmagában komoly kérdéseket vetett fel a jobb szél biztosítását illetően, most pedig bebizonyosodott, hogy a belga egy az egyben biztos nem tudja pótolni a marokkóit. Már Lewandowsi első meg nem adott góljánál is ő volt az, akit Gnabry faképnél hagyott, majd a lengyel csatár zseniális fejese előtt semmilyen nyomást nem helyezett a beadó Hernándezre. Pedig Sancho is sokat segített be neki védekezésben, nem is rosszul, cserébe viszont támadásban elég súlytalan volt az angol.
A nyári transzferpletykák mintha elbizonytalanították volna, ebben a szezonban legtöbbször csak árnyéka korábbi önmagának, köszönhetően talán a formációváltásnak is.
A MÉRKŐZÉS EMBEREI
Ennyi negatív dolog után azért a mérkőzés pozitív figurái is megérdemelnének pár szót. A hazaiaknál Guerreiro teljesített remekül ismét. A Ruhr-vidéki derbyről készült elemzésemben már bővebben kiveséztem a portugál különleges feladatkörét, amit ismét elsőosztályúan látott el. A mérkőzésen kiosztott nyolc kulcspassza már önmagában kimagasló adat, emellett mindkét gólból kivette a részét.
Először Reusnak adott gólpasszt, miután remek ütemben indult be a félterületben, majd Haalandot ugratta ki zseniálisan, a norvég találatakor. Egy biztos, nagyon fontos tagja ő a dortmundi csapatnak és egyáltalán nem rajta múlott a vereség.
A másik oldalon Hernández hozott kiegyensúlyozott teljesítményt. A francia végre elkezdte törleszteni azt a 80 millió eurót, amit tavaly adott ki érte a Bayern. Davies kiesésével megnyílt előtte az út a bizonyításra. Sanchót egymaga vette le a pályáról és előrefelé is voltak ígéretes megindulásai.
A MÉRKŐZÉS DRÁMÁJA
A legmeghatározóbb momentum kétségtelenül a 35. percben jött el, mikor Kimmich komoly fájdalmakkal, könnyek közt hagyta el a pályát, miután kétségbeesetten próbálta megállítani Haalandot. Sokan keresztszalag-szakadástól tartottak, ami vitathatatlanul a legrosszabb forgatókönyv lett volna. A bajor szimpatizánsok viszont megkönnyebbülhettek, miután Münchenben tüzetesebben megvizsgálták. Kiderült, hogy szerencsére csak a jobb térdében repedt meg a porc, amit már vasárnap meg is operáltak. A Bayern München hivatalos közleménye szerint januárig nem lesz bevethető a középpálya motorja. Nagy kérdés lesz, hogy őt miként lehet pótolni, ha lehet egyáltalán.
Miután Thiago nyáron távozott, valószínűleg Goretzka vagy esetleg Martínez fogja átvenni a mélységi irányító posztját. Talán eljöhet Marc Roca ideje is, aki eddig nagyon kevés bizonyítási lehetőséget kapott.
Szerző
