Elpusztíthatatlan Horvátország

Meccsritmus 

A horvátok legnagyobb fegyvere ezen a világbajnokságon a szélről beívelt labda volt, ezzel egyenlítettek Japán ellen, és az első negyedórában a brazilok ellen is ezzel kísérleteztek a katari világbajnokság első pénteki negyeddöntőjében. Mario Pasalic oldaláról érkeztek a labdák. Rendkívül izgalmasnak ígérkezett a két szélen Raphinha és Borna Sosa, illetve a Celticben futballozó Josip Juranovic és Vinícius Junior párharca. Juranovic stabilan tartotta magát, a gondok akkor kezdődtek, amikor Vini Jr. elkezdett befelé mozogni, az első nagyobb helyzet is ebből adódott. 

Eközben a horvátok tökéletesen használták ki a jobb oldalon a Celtic szárnyvédőjének gyorsaságát, és több beadás is érkezett innen, a túloldalon Sosa felfutása után Ivan Perisic volt veszélyes. A horvátok tökéletesen mérték fel, hogy a Casemiro, Lucas Paquetá szűrőtengely ellen hasztalan próbálkoznának, és az alábbi statisztikai adat mutatja, milyen fegyelmezetten tartották magukat a taktikához.

A brazilok eddigi átütő erejű direkt támadásainak gátat vetett a horvát védelem, remekül megszervezte csapata játékát Zlatko Dalic. Ha a behúzódó horvátok ellen épp Neymar próbálkozott egy-egy megindulással, Pasalic, Marcelo Brozovic és Juranovic vette körbe, a dél-szlávok csapatszintű védekezése nagyszerűen működött. Brozovic és Mateo Kovacic újfent szédületes futómennyiséggel biztosította a tengely stabilitását (előbbi a japánok ellen megdöntötte az általa felállított 2018-as futócsúcsot a vb-n, 17,7 kilométert loholt). A horvátok taktikai fegyelmüknek és felkészültségüknek köszönhetően egyszerűen jobban használták ki az erősségüket. 

A második félidő első perceiben a brazil szélsők is meglódultak: először Raphinha, majd Vini Jr. teremtett veszélyes helyzetet, Dominik Livakovicnak előbbi után nagyot kellett védenie, igaz, Josko Gvardiol lábáról perdült a kapu felé a labda. 

A brazilok a két szélen próbálták támadni a szilárd horvát védelmet, többször is nagyot kellett védenie Livakovicnak. A horvátok szinte teljesen feladták a támadásokat, arra törekedtek, hogy labdaszerzés után lassítsák a játékot.

A hosszabbításban fáradni látszottak a csapatok, de Bruno Petkovic magánakciója még felugrasztotta a horvát drukkereket a székükről, ám az előkészítése után Brozovic az égbe lőtt. Anthony rendkívül aktív volt, kiosztott egy kötényt, megtáncoltatta a szélen Sosát és időnként az előbbinek besegítő Perisicet. Aztán jött Neymar egy olyan akcióból, amelyben nincs jobb a braziloknál: kis területen két kényszerítő után talált be. Néhány perc telt el, a 117.-ben jártunk, amikor a horvátok az első kaput eltaláló lövésükből egyenlítettek, a korábban előkészítő Petkovic egy egyszerű kontra végén ezúttal maga lőtt, a megpattanó labda a hálóban kötött ki. Robbant a maroknyi horvát mag, jöhettek a tizenegyesek.

Akik belőtték: Nikola Vlasic, Lovro Majer, Luka Modric, Mislav Orsic, ill. Casemiro, Pedro.

Akik kihagyták: Rodrygo (Livakovic védett), Marquinhos (kapufa).

Livakovic tehát a japánok ellen védett három tizenegyes után ismét hárított egyet, és csatlakozott Sergio Goycocheához (1990) és Danijel Subasichoz (2018) az egy vb-n négyet védők körében. Ő is igazi legenda lett!

Szegény Alissonnak alig volt dolga a meccsen, és végül egyetlen kapura tartó lövést sem tudott hárítani a 120 játékperc és a tizenegyesrúgások alatt. Horvátország a negyedik világbajnoki szétlövéséből negyedszer is győztesen került ki. 

Magasles

Josip Juranovic aktívan, dinamikusan játszott. Amikor kellett, befelé mozgott, a szélen pedig elképesztő sebességgel közlekedett, Danilo egy ízben csak durva szabálytalanság és sárga lap árán tudta megállítani. A klasszikus szárnyvédők minden pozitív tulajdonságát hordozta a horvát, és eközben a pálya középső részén is magabiztosan mozgott.

Miközben Alissonnak egyetlen kapura tartó lövést sem kellett védenie, Livakovicnak a rendes játékidőben nyolcszor kellett hárítania. A Dinamo Zagreb kapusa mindannyiszor olyan magabiztos volt, mint a japánok tizenegyeseinél, a szétlövést pedig megint ő döntötte el. 

Éder Militao is kiemelkedett ezen a mérkőzésen. A brazil bekknek a válogatottban a védelem jobb oldalán kell játszania, miközben a Real Madridban stabilan a középső védő posztján vetik be. Ennek ellenére kifogástalan teljesítményt nyújt. Perisicnek szinte egy jó megmozdulása sem volt mellette a második félidőben, miközben Militaónak a támadásokba is volt ereje bekapcsolódni. Előfordult, hogy ő adott be az alapvonalról, sőt kapura lövése is volt. Már nem volt a pályán, amikor a horvátok egyetlen sikeres kontrájánál Orsic az ő helyéről adott középre, ki tudja, mi lett volna, ha ott van…

Ami jó volt

Üdítő volt látni a brazil drukkerek megszokott önfeledt szurkolását, énekeltek, szambáztak az al-Rajjan Stadion lelátóján. Remek hangulatban telt a meccs, és bár voltak szabálytalanságok, nem rontották el a mérkőzés ritmusát, színvonalát. Elképesztő volt látni, hogy a brazil ellentámadásoknál milyen energiával sprintelt hátra 6-7 horvát játékos, mindent alávetettek az előzetesen rögzített taktikának.  

Ami nem volt jó

Neymar az első félidőben próbálkozott azzal, hogy visszajött elosztani a labdákat, volt, amikor pontosan passzolt, máskor befelé mozgott, és úgy próbált irányítani, de lehet, hogy a bokája még nem volt tökéletes. Szürkén játszott ekkor, nem hordoztak veszélyt a megmozdulásai. 

A második félidőben sem változott a trend, többször is céltalanul vezette a labdát, amíg körbe nem vették, és szerelték. Richarlison remek labdáját kétszer is Livakovicba püfölte kiszorított szögből. Az ő esetében megszokott, hogy agresszíven keresi a test-test elleni kontaktust, és a rizikós passzok lehetőségét, de amikor a horváthoz hasonló védelemmel találja szemben magát, visszatérően céltalanná válik a játéka – mindamellett, hogy pontosan tudjuk róla, a világ egyik legjobbja, ha csúcsformában van.

Amikor végeztem ezzel a mondattal, Neymar a Rodrygóval és Paquetával végigvitt rövid passzos kényszerítők után betört az ötösön belülre, eltolta a labdát Livakovic mellett, és a rövid felsőbe lőtt. Gyönyörű gól volt.

A horvátok stabil, de behúzódó taktikája együtt járt azzal, hogy meglehetősen veszélytelenül játszottak a mérkőzésen. A negyeddöntőben a 117. percben találták el először az ellenfél kapuját, mégis győztek, mert mérhetetlen fegyelemmel tartották magukat az egyetlen taktikához, amivel győzni lehetett Brazília ellen. A dél-amerikaiak pedig úgy búcsúztak, hogy a legjobb 8 között található csapatok közül a legkevesebb nagy helyzetet engedték kapujuk előtt, a túloldalon pedig a legmagasabb xG-t produkálták. Tovább tart az átkuk, 2002 óta nem tudtak győzni európai csapat ellen az egyenes kieséses szakaszban.

Kiemelt kép: Getty Images