Első edzői felkérését kapta a Trinidad és Tobagó-i legenda
Dwight Yorke neve ismerősen cseng a futballrajongók körében, a karibi ország ikonja emlékezetes szezonokat tudhatott magáénak a Premier League-ben. Miután 2009-ben felhagyott a versenyszerű labdarúgással, az edzői pályán szeretett volna boldogulni, de az első felkérésére az előző hét vasárnapjáig kellett várnia.
„Mindig is szerencsésnek tartom majd magam. Egy kis karib-tengeri szigetről származó srác vagyok, akinek megadatott az esély arra, hogy valóra váltsa az álmát; trófeákat nyerjen, és csapatkapitányként vezethesse hazája válogatottját az ország történetének első világbajnoki szereplése alkalmával” esetet''
– jelentette ki visszavonulásakor Dwight Yorke. A valaha élt legismertebb Trinidad és Tobagó-i labdarúgó okkal értékeli játékos-pályafutását álomszerűnek, volt mire visszaemlékeznie akkor, amikor úgy döntött, 37 évesen szögre akasztja a stoplist.
Már a karrierjének kezdete is meseszerű volt. Hazájának egyik utánpótlás-válogatottjában játszott Nyugat-Indiában, amikor az Aston Villa akkori menedzserének, Graham Taylornak megakadt rajta a szeme. A karibi szigetcsoportról útja a Villa Parkba vezetett, ahol megfelelt a próbajátékon.
1990. március 24-én debütált a Villa felnőttcsapatában egy Crystal Palace elleni mérkőzésen. Hat éven keresztül jobbszélsőként játszott a birminghami klubban, a középcsatár lett, ami remek döntésnek bizonyult, hamarosan a Premier League egyik legjobb támadójává nőtte ki magát.
Az első szezonja is parádésan sikerült a vörös ördögökkel: tizennyolc találatával az angol első osztály gólkirálya lett, holtversenyben a liverpooli Michael Owennel és a Leeds Unitedben játszó Jimmy Floyd Hasselbainkkal. Sőt, abban az idényben a Bajnokok Ligája legjobb góllövője is ő lett, a Dinamo Kijev ikonjával, Andrij Sevcsenkoval együtt nyolc találatot szerzett az 1998-1999-es kiírásban. Pályára lépett a Bayern München elleni 2:1-es manchesteri győzelemmel végződött emlékezetes döntőben is, amelyet csapata a 91. és a 93. percben fordított meg. A finálé előtt felhívta Graham Taylort, hogy köszönetet mondjon neki élete egyik legfontosabb mérkőzése előtt – nagyon hálás volt neki, hogy lehetőséget kapthatott a topfutballban.
A továbbiakban két szezon erejéig a Blackburn Rovers, majd egy évig a Birmingham City játékosa volt, ez után kontinenst váltott: az ausztráliai Sydney FC játékosa lett, ahol a csapatkapitányi posztot is megkapta, a szezon végén azonban visszatért Angliába, és három idényt a Sunderland csapatában játszott, mielőtt visszavonult volna.
Hazája válogatottjában 72 alkalommal szerepelt, ezalatt 26 gólt szerzett. Nagy sikerként élte meg, hogy a trinidadi színeket képviselni tudta a 2006-os világbajnokságon.
A minap pedig egy új szakasz kezdődött a Trinidad és Tobagó-i legenda életében. Ugyan a visszavonulását következő évben már megszerezte az első edzői diplomáját, és nevét több csapattal is szóba hozták, az első felkérésére az előző hét vasárnapjáig kellett várnia. Az ausztrál Macarthur FC szerződtette a kispadjára, amely tavaly szerepelt először az A League rájátszásában, ahova idén viszont nem jutott be. A feladat adott tehát Yorke-nak, ugyanakkor az is biztos, hogy – gondoljunk csak a játékos-pályafutására – kivételes tapasztalatok birtokában áll neki a munkának.