Eltűnt a Sarri-ball Münchenben, a Bayern magabiztos volt

Mindkét csapat nehéz időszakot él meg mostanság. A Bayern München hegemóniája a Bundesligában véget érni látszik: tíz fordulóval a zárás előtt tíz pont a hátránya a Leverkusennel szemben. A Lazio meg sem közelíti a Serie A-ban az előző szezonbeli teljesítményét, amelynek a végén, igaz, alapos felülteljesítéssel, ezüstérmet szerzett. Mindkét csapat számára a BL lehetett a menekülő út. Rómában 1–0-ra győzött az első mérkőzésen a Lazio, ám ettől függetlenül az erőviszonyokat, illetve a két csapat anyagi lehetőségeit ismerve a Bayern számított favoritnak a második meccs kezdőrúgása előtt is. A németek bértömege 272 millió euró/év, míg a Lazióé 72 millió euró/év.

Pavlovic a kezdőbe, Kimmich a szélre került

Thomas Tuchel személyi és taktikai változtatásokat is eszközölt a római találkozóhoz képest. Bekerült hatos posztra az egyre jobban futballozó Aleksandar Pavlovic, Joshua Kimmich pedig jobb oldali szélső védőként kezdett. A belső védő párost pedig kényszerűségből cserélte le, ugyanis Dayot Upamecanót kiállították Rómában, Kim Min Dzse pedig sérült, így az Eric Dier, Mathijs De Ligt kettősre hárult a feladat, hogy hátul biztosítson, ami rejtett magában némi kockázatot. Nem csak személyi jellegű változtatásokat eszközölt Tuchel, hanem a csapat támadójátékát is átszabta. A labdakihozataloknál 3–1–4–2-ben helyezkedtek a játékosok, Leon Goretzka volt az, aki a két belső védő mellé visszalépett, amolyan bal oldali belső védőnek. Ezzel Tuchel már a Freiburg elleni legutóbbi bajnokin is kísérletezett, vélhetően már akkor összeállt a fejében, hogy a Lazio ellen mit szeretne látni a csapatától.

A Lazio védekezésben 4–3–3-ban helyezkedett, Ciro Immobile mellé a két nyolcas, Mattéo Guendouzi és Luis Alberto lépett fel, de ezt sem úgy kell elképzelni, hogy brutális intenzitással támadták volna a Bayern hátsó hármasát – pedig Diert érdemes lett volna presszingelni –, hanem a félpályán várták, hogy elérjen addig a hazai csapat. A két szélső támadó, Felipe Anderson és Mattia Zaccagni a bajorok két felfutó szélsővédőjét, Kimmichet és Raphael Guerreirót őrizte, ezért Matías Vecinóhoz hasonló magasságban helyezkedtek, vagyis közel a saját kapujukhoz.

A mérkőzés képét alapvetően befolyásolta a párharc állása, miszerint a Bayern hátrányban kezdett, és már az első sípszótól kezdve nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy minél hamarabb egalizálja a párharc állását. Az első félidőben, amikor a Lazio térfelére áthozták a labdát, Kimmich és Guerreiro már Thomas Müller és Harry Kane két oldalán helyezkedett és tartotta a szélességet a támadóvonalban, Jamal Musiala is befutott sokszor a bal oldali félterületbe, hol labdával, hol labda nélkül. Leroy Sané volt az, aki az ötös láncba érkezett lendületből, hogy létszámfölényben legyenek, mert az olaszoknál a tizenhatosuk előterében Vecino sokszor ötödik védőnek mozgott vissza.

Fotó: Sportimage Ltd / Alamy Stock Photo

A Bayernnek az első félidőben annyi lövése volt, mint Rómában 90 perc alatt összesen

A Bayern a félterületekből is képes volt helyzeteket generálni Sané és Musiala révén, akik kiválóan vették fel a vonalak között a labdát, gyorsan ráfordultak a kapura és vezethették nagy sebességgel a védelemre a labdát. Ha pedig ezeket a területeket lezárták a rómaiak, akkor a két szélsőnek „dobták” ki és érkeztek a beadások. Guerreiro nagyon veszélyesen játszott, amikor eltolódott balra a Lazio védősora, teljesen üresen lőhetett, és a beindulásai is jelentős veszélyt jelentettek. A Bayernnek az első félidőben annyi lövése volt (17), mint Rómában 90 perc alatt összesen. Csak akkor egyszer sem találtak kaput. 2,02-es xG-t hozott össze a Bayern az első játékrészben és a félidő hajrájában végül a várható helyzeteik minőségének megfelelő gólmennyiséget el is érték.

Az első 45 percben felépített, hosszan kidolgozott, klasszikus Maurizio Sarri-féle akciót szinte nem is vezetett a Lazio. Adódott előttük egy-két lehetőség, de ezt mind gyors kontrákkal teremtették meg, Guendouzi és Luis Alberto jóvoltából. A rest defence-e az első negyedórában eléggé hadilábon állt a Bayernnek.

Amikor hátrányba került a Lazio, akkor kezdett volna el támadásokat építeni, harmadik emberes kombinációkkal próbálkoztak, mert a passzsávokat jól zárta a Bayern, a passzokba azonban sok hiba csúszott. Gila és Romangoli sem voltak igazán labdabiztos, ezért is akarta kiprovokálni a Bayern, hogy előrefelé passzoljanak az olaszok. Mindezt azzal az eszközzel, hogy Kane a két belső védő közti passzsávot zárta. A Bayern 4–2–3–1-ben védekezett, Müller figyelt Vecinóra, Sané és Musiala pedig a két szélső védőre. Gyors támadást a saját kapujától indulva úgy tudott vezetni a Lazio, hogy Ivan Provedel átívelte a labdát az egyik szélsővédőnek, aki azonnal rohant fel a labdával. A nyolcasok és a tízesek állandó helycseréivel próbálták bontani a Bayern védelmét, de a hazaiak ezeket a mozgásokat jól lekövették, Luis Alberto maradt alkalmanként rövid időre üresen csupán.

A második félidőben a 2–0-s előny birtokában a müncheniek visszavettek a tempóból, Kimmich és Guerreiro ekkor már ritkán ment fel a támadóvonalig. Többet dédelgették a labdát a saját térfelükön vagy a félpályánál. A Lazio támadópotenciálját jól jelzi, hogy a második félidőben, amikor már végig kiesésre álltak, összesen két lövést tudtak összehozni, amiknek a várható gól értéke összesen 0,13 volt...





A Bayern München a továbbjutás kérdését a 66. percben döntötte el végleg, Kane ekkor szerezte meg saját maga második, a Bayern harmadik gólját. Az angol csatár zsenialitásáról már sokszor írtunk, de az akció másik két kulcsszereplője, akár csak az angol csatár első góljánál is, Pavlovics és Müller voltak. Előbbi a védelmi vonalakat átjátszva kiváló passzt adott mindkét esetben a rutinos német csatárnak. A német-szerb kettős állampolgárságú 19 éves középpályásnak egészen kiváló mérkőzése volt ezúttal is, 94%-os pontossággal passzolt, két labdát szerzett, két lövést blokkolt, és 3-ből 2 fejpárbajt megnyert, emellett öt pontos hosszú labdája volt. A statisztikai mutatók mellett taktikailag is nagyon fontos láncszeme volt a Bayern gépezetének, hiszen bármikor fel lehetett rá passzolni a labdát, ha nyomást kapott, akkor is meg tudta tartani, kiforgott belőle és rendkívül progresszív volt, ahogyan a góloknál is. Ha a nyár végén a Joao Palhinha-transzfer megvalósult volna – 65 millió euróért –, akkor valószínűleg alig kapott volna lehetőséget a szezonban, így azonban kiderült, micsoda képességekkel rendelkező tinédzser játékosa van a Bayernnek, aki már most igen jelentős értéke a klubnak.

A Laziónak a bajnokság maradt, ott próbálhatja meg kiharcolni a következő évadbeli európai kupaindulást, míg a Bayern várhatja a jövő heti sorsolást, hogy kit kap ellenfélnek, ám az elmúlt két hónapban nyújtott forma, illetve a belső feszültségek miatt nem számít a legnagyobb esélyesek közé jelenleg a sorozatban.

Kiemelt kép: Matthias Schrader / Associated Press / Alamy Stock Photo