„Engem Albert, az ember érdekel” – Bocsák Miklós: A Császár és utána a sötétség (könyvajánló)

Lesznek, akik első blikkre elzárkóznak Bocsák Miklós könyvének olvasása elől, mondván: „engem a futball egyáltalán nem érdekel, inkább mást veszek elő”. Bizonyos szempontból érthető a véleményük, a felszínt tekintve a foci valóban – a szurkolók számára legalábbis – szép jelenetek sokasága, valamint adatok, tények tömkelege. Azok számára, akik a „mit lehet élvezni azon, hogy huszonkét férfi kergeti a labdát?” kérdést teszik fel a futballrajongóknak, valóban érdektelennek tűnhet egy ilyen témájú alkotás. A Császár és utána a sötétség című művet azonban nekik is bátor szívvel ajánlanám, mégpedig azért, mert lemegy a már említett „labdakergetős, statisztikákat böngészős” felszín alá. Méghozzá igen mélyre. Ez az egyik legnagyobb erénye Bocsák Miklós könyvének.

A felszín alatt megtalálható a futballista, mint érzékeny, esendő, a saját démonjai és a körülmények fogságában élő ember.  Aki nem minden esetben tudja befutni azt a pályát, amire a tehetsége, vagy a képességei predesztinálnák. Hiszen a családi minták, a politikai rendszerrel való viszony, a szerelmek, a barátok jó és rossz irányba is terelhetnek egy karriert. Számtalan példát láttunk mindkét esetre. A futballisták gyakran érdekes, lebilincselő, vidám vagy éppen szomorú mozzanatokkal tarkított életmesék főszereplői. Négy ilyen életmese található Bocsák könyvében, a leghangsúlyosabb az eddigi egyetlen magyar aranylabdásé, a „Császárnak” nevezett Albert Flóriáné. A könyv stílusát tekintve olvasmányos, magával ragadó. Csak annyi tényt ismertet, amennyi az aktuális kontextus megértéséhez feltétlenül szükséges.

A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek világába repülünk vissza. Megnyílik előttünk – többek között – a korabeli Fradi-klubház, egy gyulai presszó, vagy éppen Albert egykori játékostársa, Varga Zoltán nyugat-németországi lakása. Valamint a futballistalét megszokott helyszínei: stadionok, öltözők, hotelszobák. Pályafutásokat befolyásoló beszélgetések „fültanúi” leszünk. Megérthetjük, milyen tényezők vezethettek hol pozitív, hol negatív irányba emberi sorsokat.

A könyv első felében Albert életútját követhetjük nyomon (aki a vele készült interjúk készítésekor éppen Líbiában edzősködött), fókuszban a labdarúgó-pályafutásával. Ugyanakkor képet kaphatunk a futballon kívüli életéről is. A mű bemutatja a hercegszántói gyerekkort (a település közvetlenül a magyar-szerb határ mellett fekszik, és határátkelő is működik ott), a családjával töltött meghitt karácsonyokat, vagy éppen a felsőgödi nyaralót, ami a nyugalom szigetét jelentette számára. Nagyon érdekesek azok a részek is, amelyekben előkerülnek az egykori edzőivel közös történetei – a volt ferencvárosi mestere, Mészáros József, vagy éppen az egykori szövetségi kapitány, Baróti Lajos is fontos része volt a párját ritkító, de mélypontoktól sem mentes pályafutásának. Karrierje csúcsáról is ír: a mai napig Albert az egyetlen magyar labdarúgó, aki megkapta a France Football Aranylabdáját.

Bocsák könyvének második részében pedig először egykori játékostársa, a Magyarországot 1968-ban elhagyó Varga Zoltán meséli el a saját élettörténetét, másrészt pedig azt, hogyan hatott rá mindaz, ami Albertet körülvette. Úgy vélte, hogy a „Császár” „állam az államban” volt, sokan más bánásmódban részesítették, mint a játékostársait, ami Vargánál is komoly feszültséget okozott. Emiatt végül úgy látta jónak, hogy elhagyja a hazáját. Ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy nem Albert személyével volt elsősorban gondja, hanem az imént említett ­„más bánásmóddal”.

„Albert miatt disszidáltam! De nem Albertre haragszom!” – így magyarázta érzéseit.

A könyv utolsó szakasza két olyan labdarúgóval foglalkozik, akik képességeik alapján Albert méltó utódai lehettek volna, egyesek szerint akár világklasszisok is. Kocsis Lajosról és Törőcsik Andrásról van szó, akik istenadta tehetségük alapján lehettek volna az új „Császárok”, de a külső körülmények és a sportszerűtlen életmódjuk miatt nem teljesedett ki karrierjük. Sok tanulsággal szolgál az ő életük is, és nemcsak azoknak, akik sikeres futballisták szeretnének lenni.

Bocsák Miklós művét, azon kívül, hogy sokkal tágabb horizonton mutatja be alanyait, mint a futballpálya, az is értékessé és hitelessé teszi, hogy a legnagyobb hangsúlyt kapó Albertből sem farag eszményi embert. Gyarlóságát is bemutatja, amihez maga a „Császár” is hozzájárult:

„Bármit megírhatsz rólam. Azt is, hogy benne voltam én is a balhékban, legfeljebb a többieknél előbb éreztem meg, hol a határ. Azt is megírhatod, amit mások mondanak rólam…” – értett egyet a főhős a szerző szándékával.

Mindenkinek ajánlom Bocsák Miklós A Császár és utána a sötétség című könyvét, aki kíváncsi egy, már letűnt kor futballjára és mindarra, ami azt körülvette. Álmokra, lehetőségekre, sikerekre, csalódásokra, terelő utakon vesztükbe rohanó, félresiklott karrierekre – egyszóval: sorsokra. Amikből, ha már viselőik nem mindig tudtak, legalább mi tanuljunk.