Ép testben csaló lélek – így nyertek ép sportolók aranyat a paralimpián

Paralimpikonnak lenni hatalmas dicsőség. A legtöbb profi egész életében azért küzd, hogy hazáját képviselhesse a legendás világjátékok fogyatékos versenyzőknek megrendezett változatán. A sok áldozat, edzés és munka mind értelmet nyer, amint a sportoló ott vonul a nyitóünnepségen a nemzeti színekben, és az egész világ szeme rászegeződik. Ennél a felemelő érzésnél már csak az a nagyobb elismerés, ha a dobogó tetejéről hallgathatja a versenyző a neki szóló üdvrivalgást sportága bajnokaként.

A spanyol férfi paralimpiai kosárválogatott azonban tiszta lelkiismeret hiányában közel sem élvezhette annyira a 2000-es sydney-i paralimpia értelmi fogyatékos kosárszámának díjátadóját, mint az elvárható lett volna. A csapat nagy része ugyanis nem is volt fogyatékos.

A hatalmas port kavaró csalás kitervelője (minden bizonnyal) Fernando Martín Vicente, a Spanyol Paralimpiai Bizottság akkori alelnöke és a spanyol értelmi fogyatékos sportolók szövetségének akkori elnöke volt. Vicente meghívásos alapon toborzott fiatal, tehetséges kosárlabdázókat a spanyol nemzeti válogatottba, akik később részt vettek az ausztráliai paralimpián az értelmi fogyatékosok kosárlabda-számában.

A tizenkét fős keretből tíz játékosnak egyáltalán nem volt fogyatékossága. A csaló játékosok már a paralimpiát megelőző brazíliai világbajnokságon is részt vettek, az ausztráliai világjátékokra pedig úgy tekintettek, mint egy fizetett kiruccanásra, ahol az ingyen repülőjegy, szállás és ellátás mellett még egy aranyérmet is szerezhettek szuvenírképpen. A spanyol csapat előnye már a csoportkör alatt megmutatkozott: a válogatott nyitómeccsén olyannyira kitűnt a két fél közötti szintkülönbség, hogy a spanyol játékosoknak az edzőjük szólt, hogy fogják vissza magukat, mert így nagyon hamar le fognak bukni. A csoportkörben Japánt 87–20-ra, Brazíliát 94–48-ra, Portugáliát pedig 73–58-ra verték. Az elődöntőben Lengyelország ellen sem volt kérdés a továbbjutás, és a döntőben Oroszország sem tudta a csapat útját állni, így a kissé túl messzire ment csíny elérte célját.

Forrás: AAP

Így buktak le az újdonsült bajnokok

A győzelemmel járó dicsőséget és jó hírnevet azonban nem sokáig élvezhették ki a főszereplők. Kiderült ugyanis, hogy az igazságtalanul részt vevő játékosok között ott volt Carlos Ribagorda, aki – amikor nem éppen a paralimpián csalt – oknyomozó újságíróként dolgozott. Öt hónapon át edzett és járt meccsekre a csapat tagjaként azért, hogy jól beépülhessen a válogatottba, majd beszámolhasson a színfalak mögött történtekről.

Carlos Ribagorda (Forrás: www.diariodenavarra.es)

Az értelmi fogyatékos kategóriába való besorolást hivatalosan egy teszt segítségével állapítja meg a paralimpiai bizottság. Ha a tesztet kitöltő versenyző IQ szintje 75 pontnál kevesebbnek bizonyul, indulhat a kategóriában. Ribagorda elmondása szerint azonban sem a spanyolországi felkészülés során, sem Sydney-ben nem kellett semmiféle tesztet kitölteniük, ezzel pedig lényegében tálcán kínálták nekik az aranyérmet. Más források szerint azok a játékosok, akikkel írattak tesztet, direkt helytelenül töltötték ki, vagy éppen a szövetség előre kitöltött papírjaival igazolták, hogy a játékosok részt vehetnek a tornán. A két valóban értelmileg sérült játékos ugyan többször kifejezte nemtetszését, hogy ép sportolókkal töltik fel a válogatottat, a vezetőségnél azonban süket fülekre talált a tiltakozásuk.

A játékosokat arra utasították, hogy a pályán és azon kívül is az állított fogyatékosságuknak megfelelően viselkedjenek. A paralimpia után azt tanácsolták nekik, hogy növesszenek szakállat, hordjanak sapkát és szemüveget, nehogy bárki felismerhesse őket. Ez a terv azonban nem vált be, hazatérésük után ugyanis a győztes csapat fotója kikerült a Marca sportújság címlapjára, az újdonsült bajnokok közül pedig többeket felismertek a szemfüles olvasók – néhányan ugyanis közepesen sikeres kosárlabdázók voltak, akiknek elrejtésében még a műszakáll sem segített. Ezután Ribagorda leleplező írása indította el az igazi lavinát.

A nyomozás és a történtek utóélete

A botrány kitörése után azonnal megkezdődött a vizsgálat a csalással kapcsolatban. Eredetileg 19 ember ellen indult eljárás, közülük aztán 18 ellen – csapattagok és játékosok – ejtették a vádakat. Végül 2013-ban került pont az ügy végére, az egyetlen ember, akit a bíróságon elítéltek, a már említett Fernando Martín Vicente volt. Az 5400 eurós büntetés mellett vissza kellett fizetnie azt a 143 ezer eurós támogatást is, amelyet a paralimpiai szövetség kapott a spanyol államtól a parasportolók felkészülésének segítésére. Vicente vagyona egyébként a parasport világában töltött idő során látványosan megnőtt, több ingatlanja, jachtja és autója is volt akkoriban, noha hivatalosan sosem találtak pénzügyi csalásra utaló jeleket sportvezetői karrierje során. Vicente azóta is kitart ártatlansága mellett a 2000-es paralimpiai botránnyal kapcsolatban.

Fernando Martín Vicente (jobbra), Miguel Sagarra (balra) és Juan Antonio Samaranch (Fotó: EFE)

Miguel Sagarra, aki a Spanyol Paralimpiai Bizottság főtitkáraként a csalást kivizsgáló nyomozást vezette, biztos Vicente bűnösségében:

„Mindenki, aki ismeri Fernando Martínt, azt mondaná, hogy száz százalékig lehetetlen, hogy egy ekkora dolog az ő tudta nélkül ment volna végbe. A vád nagyon jól alá volt támasztva. A bíró az ítéletben azt mondta ki, hogy minden az ő utasítására és irányítása alatt történt.”

A válogatottat természetesen diszkvalifikálták, mindenkitől visszavették az aranyérmet – még a két értelmi fogyatékos csapattagtól is, akik jogosan vettek részt a játékokon. Ramón Torres, a válogatott kapitánya, aki a gárda két fogyatékos tagjának egyike volt, így nyilatkozott:

„Fernando Martín most azt állítja, hogy nem tudott semmiről – nem teheti ezt! Persze hogy tudott mindenről. Én azt hittem, hogy ő ennél nagyobb ember. Rossz dolgot követett el, bocsánatot kéne kérnie, és akkor elégedett lennék.”

Érdekes része a történetnek, hogy a második helyen végző orosz válogatott a spanyolok kizárása után is maradt ezüstérmes, az aranyérmet éppen azért nem kaphatták meg, mert az ő csapatuk sem tudta megfelelően bizonyítani játékosaik értelmi szintjét. Abban az évben így nem született aranyérmes a kategóriában. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság az összes értelmi fogyatékosoknak fenntartott sportágat és kategóriát felfüggesztette, mivel beismerték, hogy nem lehet megfelelően tesztelni a résztvevők képességeit, ami alapján jogosultak lehetnek a részvételre. Az értelmi fogyatékosok kategóriája egészen a 2012-es londoni paralimpiáig be volt tiltva, az értelmi fogyatékosok kosárlabdatornája a botrány óta sem tért vissza.

Kiemelt fotó: www.insidethegames.biz