Érdemes az Európa-ligáért hajtania a Fradinak?

Miskolczi István

2022. aug. 18.

Az előző szezonhoz hasonlóan a Fradinak idén sem sikerült a hosszú selejtezősorozatban eljutnia a busás bevételeket ígérő Bajnokok Ligája-főtábláig, sőt mivel ezúttal még a play-offot sem érték el a zöld-fehérek, az ottani kiesésért járó jelentős vigaszdíjjal sem számolhatnak a költségvetésükben. A megingott renomé és a szurkolói elvárások miatt a Shamrock Rovers elleni párharc nagy téttel bír, az alábbiakban azonban annak is utána járunk, többet jelentene-e egyáltalán az Európa-liga csoportköre az Európa Konferencia-ligáénál.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!

Ahogy már a tavalyi hasonló elemzésünkben is megállapítottuk, az európai kupasorozatok közül a Bajnokok Ligája összdíjazása magasan kiemelkedik, hiszen idén például a csaknem 2 milliárd eurós keret az Európa-ligában szétosztott pénzek 4,3-szorosa és a Konferencia-liga díjainak 9,5-szerese. Ebből is látszik már, hogy a második és a harmadik számú kupasorozatok között már nem ilyen hatalmas a különbség, ráadásul a díjak szétosztásának módja merőben különbözik az egyes versengésekben.

Azt is kiveséztük már, hogy a legutóbbi, elsősorban az elitnek, azon belül is az olasz kluboknak kedvező átalakítás óta az egyes csapatok pénzdíjazása még kevésbé teljesítményalapú az európai porondon, mint korábban. Az egyesületeknek járó pénzek összesen öt, három főbb csoportra osztható tényező alapján kalkulálódnak ki: 1.) az indulási díjak (az alábbi ábrán lilával), 2.) a presztízs honorálása (világos és sötét zöld), illetve 3.) az elért eredmények (világos és sötét kék).

1. Főtábla

Viszonylag jelentős összegek járnak már a csoportkör eléréséért a csapatoknak, főként a Bajnokok Ligájában, hiszen itt 15,64 millió eurót tehetnek zsebre a főtáblás klubok. Nem elhanyagolható szépséghiba, hogy a 32-es mezőnyből ehhez már csak 6-an vívnak selejtezőket, 10-11 ország 26 csapata (a mezőny 81%-a) számára pedig alanyi jogon jár ez az összeg, így az UEFA egyetlen labdaérintés nélkül is például 60-60 millió euróval támogatja a négy élbajnokság csapatait.

Az egész tortának ez egyébként ugyanúgy a 25%-át teszi így ki, mint az Európa-ligában (főtáblás csapatonként 3,63 millió euró), bár ott már csak 12-en kapnak küzdelmek nélkül helyet a privilegizált ligákból. Az is igaz ugyanakkor, hogy a BL-selejtezők nem bajnoki ágáról akár az első botlás után ide kerülnek a vesztesek a legkivételezettebb ligákból, anélkül, hogy további küzdelmekre lenne szükségük, mint a play-off előtt elvérző bajnokoknak, így idén a Ferencvárosnak is.

Ebben a kategóriában nincs olyan nagy lemaradása a Konferencia-ligának sem, hiszen 2,94 millió euró itt is jár a csoportkörben részt vevő csapatoknak, mégpedig úgy, hogy ebben a sorozatban nincsenek garantáltan osztogatott kvóták, ugyanakkor az Európa-ligából lepotyoghatnak akár győzelem nélkül is csapatok ebbe a csoportkörbe.

Így egyébként az EKl teljes díjazásának nem a korábbiaknál látott 25, hanem egyenesen 40%-a egyenlően kerül kiosztásra a résztvevő klubok között.

2. Presztízs

Az már régóta bevett szokása az UEFA-nak, hogy a leggazdagabb elitligák csapatait maga is még felüldíjazza az eredményektől teljesen függetlenül az úgynevezett market pool keretből, melyet a főtáblás országokból befolyó közvetítési díjak arányában osztanak meg. A módszert azonban a pénzügyi szakadékok növelése és a mezőny esélyegyenlőségének csorbítása mellett az is visszássá teszi, hogy a bevételek ugyanakkor nem csak a csoportkörös országokból, hanem további európai országokból és egyre nagyobb mértékben más kontinensekről is érkeznek.

Mivel a BL-főtáblán a legutóbbi változtatás óta már 4 olasz csapat is helyet kap, így a market pool nekik járó összege is négy részre oszlik meg. Az itáliai lobbi jól érezhető tevékenysége, hogy ennek a kategóriának a súlya épp ekkor a BL-ben a korábbi 42%-ról 15-re esett vissza, most épp 300,3 millió euró. Emellé azonban bevezették a történelmi sikerek kategóriáját, mégpedig az öt tényező közül a legnagyobb, 30%-os jelentőséggel, míg a két idevágó faktor voltaképpen nagyobb hangsúlyt helyez a csapatok presztízsére (45%), mint korábban. A történelmi sikereket nem történelmi távlatokban és nem is a mindenhol máshol használatban lévő 5 éves koefficiens-ranglista alapján számítják, hanem egy merőben új, 10 éves, sehol máshol nem használt rangsor alapján osztanak pénzeket a kluboknak.

Már az is igen aggályos, hogy a korábbi sikerekért már pénzügyileg egyszer díjazott egyesületek miért kapnak minden évben újabb utalásokat alanyi jogon, de még látványosabb az elitklubok privilegizálása, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a kategóriában a legnagyobb a különbség a kupasorozatok között. A BL-főtáblások közül a 10 éves ranglista utolsó helyezettje is 1,137 millió eurót kap, és minden előkelőbb helyezéssel ez az összeg szorzódik fel, miközben az El-ben ennek már alig tizede (132 ezer euró), az EKl-ben pedig a huszonötöde (44,5 ezer euró) a ranglista-kifizetések alapja.

A már sokat emlegetett olasz lobbit sejteti a háttérben, hogy a topligák közül csak a Serie A-ban vesznek figyelembe történelmi eredményeket a televíziós jogdíjak szétosztásánál, de a liga derékhadának évtizedek óta tartó tiltakozása nyomán már ott is 5%-ra redukálták a súlyát. A BL-ben azonban „érthetetlen módon” ennél sokkal jelentősebb tényezővé vált, miközben az Európa-ligában, ahol már csak 2-2 indulója van a topligáknak az így számukra csak két klub között megoszló market pool súlya maradt a legjelentősebb tényező a maga 30%-ával. Mindeközben a Konferencia-ligában a két presztízs-jellegű tényező csak 10-10%-át adja az összdíjazásnak.

Mindezekből következik, hogy a jelenlegi rendszerben a világ leggazdagabb klubjai gyakorlatilag egyetlen izzadságcseppnyi erőlködés nélkül olyan támogatásokat kapnak az UEFA-tól, melyek elérésére a vetélytársaknak még akkor se lenne esélyük, ha egy földöntúli bravúrral megnyernék valahogy a BL-t, és mely összeg gyakran az éves költségvetésüknek a többszöröse.

Így nyugodtan mondhatjuk, hogy az UEFA ahelyett, hogy az esélyegyenlőségért tenne bármit, évtizedek óta nagyban hozzájárul az elit és a többiek közötti szakadék elmélyítéséhez.

3. Teljesítmény

Létezik persze eredmény-alapú díjazás is az európai kupasorozatokban, melyekre az eddig taglaltak alapján természetesen szintén a hagyományos elitklubok pályáznak a legnagyobb eséllyel. Egyrészt a csoportkörben megszerzett pontokért is járnak pénzdíjak, a BL-ben 930 ezer euró, az El-ben nem is olyan sokkal kevesebb, 210 ezer euró, az EKl-ben pedig ennél alig kevesebb, 166 ezer euró minden egyes pontért.

Ráadásul a másik teljesítmény-alapú díjkategóriának, az egyes fordulók eléréséért járó összegeknek is a Konferencia-ligában van a legnagyobb súlya, együttvéve pedig ez a két eredmény-tényező az összdíjazás 41%-át teszi ki a harmadik számú kupasorozatban, míg a másik kettőben csak 30-30%-ot. Valószínűleg az sem véletlen, hogy a továbbjutásokért járó jutalmak az Európa-ligában vannak a leginkább a végső fázisok felé elnyújtva, hiszen a BL-csoportok harmadikjaként még ide szivárognak át olykor csalódást keltő elitklubok, melyek aztán jó eséllyel gyűjtik be ezeket az összegeket. A végső győztes például alig kap kevesebbet a trófeáért magáért (4 millió euró), mint a BL legjobbja (4,5 millió euró), az odáig befolyó forduló-díjazásokból pedig az Európa-liga győztese 5,9-szer annyit kasszíroz, mint egy csoportkörben kieső csapat, miközben a másik két sorozatban ez csak 4,5-ös szorzót tesz ki.

A magyar morzsák

Ezek alapján is egyértelmű, hogy az elithez képest akárcsak Európa nagy részének, úgy a magyar csapatoknak is csak apró szeletek juthatnak a kontinentális kupasorozatok pénzdíjazásának tortájából, melyek ugyanakkor hatalmas jelentőséggel bírnak a hazai vetélytársakkal szemben. Főként a Bajnokok Ligája csoportkörének elérése hozhat sokat a konyhára, még akkor is, ha a legtöbb tényező alapján csak kisebb összegek jutnak a magyar kluboknak, a főtábláért járó milliók nagyon megdobják a díjazást, így legutóbb a Ferencvárosnak is összesen 19,208 millió eurót ért az elitligában való pofozógép-szereplés (2020-2021-es szezon).

Ha a csoportkört nem is éri el, pénzügyileg nagyon fontos tényező, hogy a magyar bajnok elverekszi-e magát a BL-selejtezők play-off fordulójáig, hiszen az ottani veszteseknek járó 5 millió eurós vigaszdíj után is másképp alakulnak az El-szerepléssel a bevételek. Az akkor épp MOL Vidi FC néven szereplő székesfehérváriak így, ilyen produkcióval 10,2 millió eurót szedtek össze a 2018-19-es szezonban, míg a rákövetkező évben a Fradi e nélkül a vigaszdíj nélkül „csak” 4,803-at.

A 2021-22-es hivatalos adatokat még nem hozta nyilvánosságra az UEFA, de az Európa-ligába szintén a BL play-offjából átpottyanó Fradi a kevesebb pontszám miatt 9 millió euró körüli összeget kaparinthatott meg összesen, idén viszont nagyon más a helyzet, hiszen egy fordulóval korábban megálljt parancsolt a Qarabag FK a magyar bajnoknak. Na de nézzük is meg konkrétan, mennyit bukott a BL-lehetőség elvesztésével a Ferencváros és mire számíthat az El-ben vagy az EKl-ben a korábban ismertetett különböző kategóriákban.

A BL-bukta súlya és az azt követő lehetőségek

A főtáblás szerepléssel a BL-ben tehát 15,65 millió eurót tehetett volna idén zsebre a Fradi, míg ha sikerülne az Európa-ligába jutnia, 3,63 millió euró ütné a markát. Ha azonban a Csercseszov-gárda elbukna a Shamrock Rovers ellen, és a Konferencia-liga főtáblájára kerülne, akkor sem sokkal kevesebb, 2,94 millió euró jutna ebből a kategóriából.

A 10 éves ranglista alapján a BL-ben egyébként most is alighanem az utolsó lett volna az FTC, amivel 1,137 millió eurót könyvelhetett volna el. Ugyanakkor az El-ben is már most biztos, hogy lesz legalább 20 magasabban rangsorolt csapat a Fradinál, és a selejtezők papírformája alapján még 7 valószínűsíthető, vagyis a 132 ezer eurós alapot csak néggyel szorozva 528 ezer euróra számíthatna innen a magyar bajnok. Az EKl-főtáblán viszont csak 7 klub előzné meg biztosan a zöld-fehéreket az ominózus ranglistán és 13 selejtezőpárharc várható győztese, így az itteni 44,5 ezer eurós alaphoz 12-es szorzót használhatunk, vagyis az El-összegnél még több is, 534 ezer euró érkezhetne a klub számlájára.

A market pool összegek ugyan még képlékenyek, de a korábbi évek részesedésének arányában a BL-ben 2,01 millió már elszalasztott euróval kalkulálhatunk, miközben ahogy már láttuk, a másik két sorozatban sokkal elhanyagolhatóbb ez a tényező. Az El-ben nagyjából 342 ezer euró járhatna majd a magyar bajnoknak, az EKl-ben pedig még ennél is lényegesen kevesebb, 59 ezer euró környéki részesedés.

A Fradi jövőbeli teljesítménye is bizonytalan természetesen, de ha abból indulunk ki, hogy a legutóbbi BL-fellépés során egyetlen pont jutott a csapatnak, akkor ebből a kategóriából most 930 ezer eurót bukott el a csapat a selejtezős kiesésessel. Az Európa-ligában is erősen függ az elérhető pontszám a kisorsolt ellenfelektől, mint ahogy azt láttuk legutóbb is, hiszen az utolsó kalapból a Betis, a Leverkusen és a Celtic mellé került a Ferencváros, így végül 3 ponttal volt kénytelen beérni a megelőző két szezon 7-7 pontos magyar termésével szemben. Ha ezekből átlagolunk 6 megszerezhető pontot a csoportkörre, akkor az valószínűleg most sem hozza el a még sosem látott továbbjutást, de 1,26 millió eurót azért jelentene a klub büdzséjének, hiszen mint korábban megállapítottuk, a második számú kupasorozatban a teljesítménydíjazás sokkal inkább a végső stádiumok felé van elcsúsztatva.

A Konferencia-ligában ugyanakkor nem csak könnyebb ellenfelekre számíthatna a Ferencváros, de nagy valószínűséggel a harmadik kalapba is kerülne a sorsolásnál. Márpedig, mint láttuk, az EKl-ben végig eredménycentrikusabb a pénzkiosztás, így ha 9 megszerezhető ponttal számolunk, az máris 1,494 millió eurót érne. Ráadásul ezzel már egy csoportmásodik helyre és az egyenes kieséses szakaszra is pályázhatna a klub, ami további 625 ezer eurót jelentene. A BL elszalasztásával tehát nagyjából 14 millió eurót is elbukott a zöld-fehér egyesület, ugyanakkor

nagyjából egyforma erősségű, jó teljesítménnyel voltaképpen ugyanúgy 5,6-5,7 millió euróra számíthatna az FTC az Európa-ligából, mint a Konferencia-ligából, ráadásul a harmadik számú sorozatból a magasabb várható pontszám miatt még több koefficiensre is az UEFA ranglistáin. A Shamrock Rovers elleni továbbjutás tehát leginkább a szurkolói elvárások és a klub renoméjának helyreállítása érdekében fontos.

Minél inkább folyik, annál inkább ömlik

Érdemes még arra is kitérni, mit is jelentenek ezek az euró-milliók a Fradi költségvetésének. 2018-ig viszonylag visszafogott, 4-5 milliárd forintos bevételei voltak a labdarúgó szakosztálynak, bár ennek már ekkor is csak nagyjából a felét tették ki az árbevételek, miközben a klub kasszájába már számos csatornán ömlöttek az állami támogatások, többek között két nagy értékű sportingatlan vagyonkezelői jogát és így hozamait is megkapta az FTC. Az anyaegyesület ekkor aztán alaposan megtolta a focisták költségvetését is, ami bajnoki címet is eredményezett mintegy 1 milliárd forintnyi játékosvásárlás után (Davide Lanzafame, Ihor Haratin, Lasa Dvali, Nguen Tokmac, Matías Rodríguez, Abraham Frimpong, Marcel Heister).

Innentől jöttek aztán csak az igazán formabontó tranzakciók, hiszen a tulajdonosi szerepet betöltő FTC a névérték 150 ezerszeresén vásárolt a labdarúgó klub részvényeiből, ami a Csányi Sándort az alelnökei között tudó, máskor oly szigorú UEFA ellenőreinek valahogy nem jelentett problémát. Erre az igencsak megnyomott, mintegy 7,7 milliárd forintos büdzsére érkezett az első Európa-ligás, 4,6 millió eurós UEFA-díjazás, ami akkori árfolyamon számolva 1,6 milliárd forintnyi európai hozamot tett ki, ami a mesterségesen feltornázott büdzsének a 17%-át tette ki.

A következő évben aztán a Bajnokok Ligája főtáblájáért kapott 6,7 milliárd forintnyi UEFA-díjazás már nagyjából a duplájára növelte a költségvetést és új horizontokat látszott megnyitni az egyesület számára, az azonban mindenképpen kockázatos húzásnak kell ítélnünk, hogy a vezetőség rögtön ezekhez is igazította a kiadásokat – nem számolva a selejtezők kihívásainak szeszélyességével.

A 2021-es beszámolók ugyan még nem elérhetőek, de mint láttuk, a BL play-off elbukásával és egy szerényebb El-szerepléssel a Fradi nagyjából 9 millió eurót szerzett az európai porondon tavaly is, ami az akkori árfolyamon 3,24 milliárd forintot tett ki. Ez is szép kis summa persze, csakhogyközben a fizetési büdzsét már nagyon magasra lőtte be a labdarúgó klub. A megelőző évben is egyes források szerint már 7,7 milliárd forintot tettek ki a fizetések, mások szerint 8,5 milliárdot, mely már a teljes bevételeknek nagyjából a 80%-át elvitte. Ráadásul az ekkor újonnan, nagy összegekért megszerzett játékosok (a rekordigazolás Stjepan Loncar, Marquinhos, Kristoffer Zachariassen, Fortune Bassey, Zseljko Gavrics, Anderson Esiti, Carlos Auzqui, Ryan Mmaee) fizetése az előző évi légiósáradat (Myrto Uzuni, Olekszandr Zubkov, Giorgi Haraisvili, Henry Wingo, Roko Baturina, Aissa Laidouni, Sammy Mmaee) mellett bizonyosan nagyobb mértékben növelte a bérterheket, mint a közben ingyen távozó játékosok addigi juttatásai (Marcel Heister, Isael, Lovrencsics Gergő).

Az értékesítések és közte leginkább Uzuni 4 millió eurós rekordeladása némileg enyhítette a negatív mérleget, de az előző öt évben összehozott –17 millió eurós transzferegyenleg jól mutatja, hogy az FTC tovább nyújtózott a takaróján a további BL-bevételek reményében, amelyek azonban elmaradtak. És akkor a koronavírus-járvány következményeiről, a meccsbevételek kieséséről vagy a drasztikusan romló forintárfolyam hatásairól még nem is beszéltünk, melyeket hiába ellensúlyoztak a beszivárgó hatalmas állami támogatások, a meredeken növekvő kiadásokkal bizonyosan veszteségesbe fordult az FTC mérlege.

Erre az évre az átigazolási egyenleg Zubkov 2 millió eurós hazatérésének köszönhetően már csak 0,5 millió euró mínuszban van egyelőre, ráadásul a BL play-off és az azzal járó vigaszdíj elbukása még kevesebb európai bevételt jelent, mint tavaly, nagyjából 2 milliárd forintnyit. Márpedig akkor az idei költségvetés így már 10 milliárd alá ereszkedik, vagyis a fizetések már legalább 90%-át el is viszik ennek az összegnek, a további kiadások pedig alaposan felborítják a mérleget.

Hogy az új, a bérkeret mértékét is szabályozni igyekvő pénzügyi fair play rendszer mit kezd majd a Ferencváros teljesen felbillent költségvetésével, azt majd a jövő mutatja meg, de az UEFA eddigi elnéző hozzáállása és az állami támogatások a hazai vetélytársaknál is nagyobb mértékű, kreatív becsatornázása révén a jelenlegi rendszerben feltehetően nem kell a következményektől tartania a szurkolóknak.

A kiélezett mezőnyben a kupasorozatok selejtezői bizonyosan kiszámíthatatlanok maradnak, az elszállt kiadásokat pedig feltehetően továbbra sem lehet stabilan az európai díjakra alapozni, hanem erősen támogatásfüggő lesz a jelenlegi szint fenntartása a jövőben is.