„Éreztem, ahogy az utolsó lélegzetem elhagyja a testemet” – könyvajánló

A magyarul Síró falnak is nevezett Könnyező fal (Weeping Wall) a híres Banff Nemzeti Park egyik legnagyobb látnivalója a kanadai Alberta államban. Vízesései 300 méter magas sziklafalat díszítenek közel 1700 méter körüli tengerszint feletti magasságon, nyáron a turisták, télen a jégmászók paradicsoma.

Íme a Könnyező fal nyáron:

Télen, jégmászókkal:

És télen, nyáron, szakmai magyarázatokkal a mászóknak:

Peter Baldwin Panagore „A mennyország gyönyörű” című könyve alapján egy-egy szakasza akár 10 méteren át majdnem teljesen függőleges, ami folyamatos, kimerítő mászást követel meg, jégcsavarok elhelyezésével.

„Komoly kihívást jelent egy kezdő jégmászónak, de én lelkes voltam és fitt, s mint a legtöbb fiatal, halhatatlannak és legyőzhetetlennek képzeltem magam.”

Panagore mégis meghalt – ő fogalmaz így már a könyvének alcímében. Az első oldalakon hozzáteszi:

1980. március 20-án maradt ott a hegyen, elmondása szerint esélytelenül arra, hogy lejusson a dermesztő hidegben. Öt évig nem beszélt minderről, aztán további tizenhat évig ismét hallgatott, de eljött a pillanat, ami kiváltotta belőle, hogy részletesen beszámoljon róla.

„Éreztem, ahogy teljesen alámerülök a sötétségbe (…). A szervezetem felmondta a szolgálatot. Az agyam lekapcsolt. Megszűntem működni. Éreztem, ahogy az utolsó lélegzetem elhagyja a testemet. Megpróbáltam még egyszer levegőt venni, de képtelen voltam rá. (…) Megölt a hideg és az éjszaka, és nekem nem volt erőm megállítani a halált. Nem voltam az a mindenható, halhatatlan ifjú, akinek hittem magam.”

Panagore mély meggyőződése, hogy mindezek után, a fagyhalál birodalmában megtapasztalta a poklot és a mennyországot is. A megbocsátást és a végtelen szeretetet.

Később már fekete-fehérnek, egysíkúnak, csúnyának és durvának látta a világot, „a reggeli fényben tündöklő kanadai Sziklás-hegység lenyűgöző szépsége ellenére”. Azóta vágyik a túlvilágra, de eszében sincs öngyilkosságot elkövetni. Inkább a haláltól rettegőknek, haldoklóknak, gyászolóknak nyújt vigaszt és reményt.

Egyetlen olyan hónap sincs, amelyben annyi szükségünk lenne a reményre, mint novemberben. Emberi mivoltunkhoz pedig hozzátartozik az igazság keresése, a túlvilág és Isten létén való elmélkedés. Kétség és remény között hullámzunk sokan, és ebben a hullámlovaglásban segíthetnek „A mennyország gyönyörű” sorai.

Kiemelt kép: wikimedia.org