Eriksen: a visszatérő

A hír szélsebesen végigszáguldott az infosztrádán: a Brentford megegyezett Christian Eriksennel, így a dán középpályás, akinek az életéért a nyáron még az egész világ aggódott, visszatérhet a futballpályára, történetesen a Premier League-be. Oda, ahol világklasszissá lett.

Fél évre ír alá a londoni együttesbe, egyéves hosszabbítási opcióval, feltéve, hogy a még rá váró alapos orvosi vizsgálatok is megengedik, no meg hogy az angol szövetség (FA), valamint a Premier League egyaránt áldását adja a kétségkívül szenzációs újrakezdésre. Elvégre a 29 éves karmester beültethető kardioverter-defibrillátorral (ICD) a testében, túl egy hirtelen szívleálláson igyekszik folytatni profi karrierjét, amit az olasz szabályok nem engednek, s ami a laikus fülnek akkor is rizikós vállalkozásnak tűnik, ha egyrészt az orvostudomány ma már számos olyan bajra talált megoldást, amit egy-két évtizeddel korábban elképzelni sem mertünk volna, másrészt akkor is, ha találni hasonlóra példát: Daley Blind ugyanezzel a szerkezettel a szíve felett futballozik ugyancsak a legmagasabb szinten.

A holland védő 2019 decemberében, egy Valencia elleni BL-találkozón kezdett el szédülni, majd a későbbi vizsgálatok mutatták ki a szívrendellenességet. A különbség ugyebár az, hogy az Ajax-bekk szíve nem állt meg, és nem lebegett élet és halál között. Vagy ahogy maga Eriksen megfogalmazta nem „volt halott öt percig”.

Mármost adódik a laikus kérdés, szabad-e játszani a tűzzel? Mert nyilván fantasztikus, remélhetőleg szuperbiztos szerkezet az ICD (amelyik figyelve a szívverést szükség esetén elektromos impulzusokat ad le), de mi van, ha mégsem képes minden bajt megelőzni? Létezik-e orvosi kamara, doktor, aki felvállalja a döntést, és tiszta lelkiismerettel küldi vissza a gyepre a klasszist? (Utóbbi kérdésre a választ hamarosan megtudjuk.) Az Eriksenért aggódókban ugyancsak megfogalmazódik, ér-e ennyit a futball? Még ha igencsak határozott visszatérési szándékából az is körvonalazódik, Eriksennek futball nélkül nem élet az élet. De mindent felülírhat a játék szeretete? A családnál is fontosabb? Mert mégiscsak a szerető társ – ki ne emlékezne a koppenhágai képsorokra, amint a csapatkapitány Simon Kjaer próbálja vigasztalni az összeomló barátnőt – marad egyedül, ha ne adj’ isten visszafordíthatatlan tragédia történik, illetve válik egyedüli szülőjévé a félárván maradó két Eriksen-csemetének.

Kár persze előre (túl)dramatizálni a helyzetet, legyünk annyira elfogadóak, hogy ha a középpályás úgy döntött, márpedig visszatér a gyepre, azt józanul, minden eshetőséget mérlegelve, a világ legkiválóbb szívspecialistáinak a véleményét kikérve és meghallgatva hozta meg. És ez nyilván így is történt, s sutba vágva aggodalmunkat valahol azért lenyűgöző, hogy egy embernek ennyit jelentsen a szenvedélye. Hogy szinte mindent feláldoz érte, minden kockázatot vállalva határoz úgy, nem hajlandó lemondani róla. Ez azért bámulatos, gyönyörű, fennkölt. Igen, más megközelítésben meg túlzottan is merész, már-már felelőtlen, annál is inkább, mert nem csak játékosként lehet a futball részesének lenni.

Christian Eriksen konkrét célokat is megfogalmazva igyekszik visszatérni. Ott akar lenni az idei világbajnokságon. Az edzéseket egy ideje már elkezdte korábbi dániai klubjában, az Odensében, meglehet, hamarosan a Brentfordban folytatja.

Amely választás kézenfekvő: a fővárosi egylet első csapatának keretében hét dán játékost találni, dán a vezetőedző Thomas Frank, ugyancsak honfitársa a pályaedző Brian Riemer. Frank történetesen U17-es válogatottbeli edzője volt a kétezres évek végén, tehát Eriksen otthon érezhetné magát; az angol fővárosban, amelyben hat és fél éven át élt, szintén.

A Brentfordban márpedig azért is várnák tárt karokkal, mert a klub a futball épp azon aspektusában gyengélkedik, amelyben Eriksen kiváló: a helyzetteremtésben, méghozzá mezőnyjátékból. Mert rögzített játékhelyzetek után rahedli lehetőséget alakít ki a Brentford, mezőnyből viszont jóval kevesebbet (nála csak a Burnley és a Newcastle áll csehebbül). Ebben segíthetne az utolsó öt angliai szezonjában 418 helyzetet kialakító, a 226 PL-meccsén 62 gólpasszal jelentkező dán. Aki Harry Kane, valamint Dele Alli után nyilván remekül dobná támadásba, vagy szolgálná ki gólt érően Ivan Toneyt és Bryan Mbeumót is.

Ha el is kezdi szervírozni nekik a forintos labdákat, csak remélni tudjuk, hogy valaki, valahonnan, ezután is fogja majd a kezét.