„Értékes-e az az ember, aki azért sportol, hogy mozogjon?” – interjú az Amazon Foci szakmai vezetőivel

– Nemsokára kezdődik a világbajnokság. A labdarúgást a férfiak uralják, irányítják, miközben a női foci is egyre több szurkolót vonz. A 2022-es női Eb-döntőt, az Anglia–Németország mérkőzést 87 192 néző látta a Wembley-ben – még a férfi szakág történetében sem volt soha ennyi néző egy Eb-meccsen. Milyen képzet él 2022 Magyarországán az emberek fejében a női focival kapcsolatban?

– Simon Ágnes: Továbbra is az az elképzelés él a magyar társadalomban, hogy ez férfi sport. Elég csak megnézni az utánpótlás-nevelést, a felnőttválogatottakat, akár a nagypályást, akár a futsalt, sokkal többet hallunk a férfiakról.

A férfi nemzeti csapat mérkőzéseit a Puskás Arénában teltház előtt rendezik. A női A-válogatott meccseit már nem, mert nem lehet vele megtölteni a stadiont. Ebből kiindulva is azt látszik, hogy Magyarországon az emberek többsége még mindig a férfiak sportjaként tekint a futballra.

Persze, már nem annyira, mint amikor gyerek voltam, mert akkor tényleg csodabogárként néztek rám, hogy focizom. Emlékszem, egyetemistaként a Nemzeti Sport szavazásán még arra kellett voksolnunk, hogy benne legyenek az újságban a női focibajnokság eredményei. Szerencsére ma már egyre több lehetőségük van a lányoknak.

– Bánk Gergely: A női labdarúgás 2010 óta nagy mértékben változott. Ez köszönhető a Magyar Labdarúgó Szövetségben működő, a női szakággal foglalkozó bizottság munkájának. Az elmúlt 12 évben lépésről-lépésre lett jobb a hazai női futball. Ugyanakkor nem lehet elvárni ugyanazt a fejlődési ívet, mint Angliában vagy a skandináv országokban.

– Egyszerűsítsük le a kérdést. Vonzóbb lett a futball a magyar lányok számára?

– Simon Ágnes: Az észrevehető, hogy sokkal több lány jár válogatott mérkőzésekre. És az is, hogy a szülők nyitottabbak, nem ódzkodnak már annyira attól, hogy a lányuk focizzon. Úgy érzem, régebben egy apukának nem igazán jutott eszébe, hogy a kislánya focizhat. Ma már ez másképp van.

– Bánk Gergely: Nem tudom, hogy vonzóbb lett-e. A kérdés talán inkább az, hogy többen sportolnak-e ma, mint 20 éve. És azt gondolom, hogy a női világ- és Európa-bajnokságon látott mérkőzések jó reklámjai a női futballnak. Magyarországon elérhetőbb lett ez a sport, jobbak a körülmények. A nemzetközi médiahatás is segít. De a kör még mindig szűk. A férfi sikerek hatással vannak a női futballra. Mondjuk ki, Magyarországon a férfi nemzeti csapat sikeressége adja el a sportágat. A 2016-os Eb-szereplés után azt érzékeltük, hogy többen jelentkeztek az Amazon Foci SE próbaedzéseire. De azt is szokták mondani, hogy a női labdarúgás a férfihoz képest 10-20 év lemaradásban van, a trendek időben később jelentkeznek.

képaláírás

– „Nőként sokan attól tartanak, ferde szemmel néznek rájuk, ha a focit választják” – hangzott el egy korábbi, veletek készült interjúban. Hogyan lehetne ezen változtatni?

– Simon Ágnes: Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik gyerekkorukban fociznak, és jó emlékeket társítanak a sportághoz, a foci szeretetét később, szülőként továbbadhatják. Szívesebben viszik majd a lányukat focizni.

– Bánk Gergely:

Az, hogy a felnőtt nők szabadidős sportként a focit választják, segíthet abban, hogy később a gyereküket is elvigyék focizni. Azért lenne szükség sokkal több olyan nőre a középkorú korosztályban, akik fociznak, mert akkor a következő generáció is nyitottabb lesz erre a sportágra.

– A szabadidősport a kiindulópont, ami nélkül nincs profizmus?

– Simon Ágnes: Már régóta azt gondolom, hogy sokkal több pénzt kellene fektetni a tömegsportba.

– Bánk Gergely: Általánosságban feltehető a kérdés: mennyire népszerűek, gyakoriak ma, 2022-ben Magyarországon a női szabadidős csapatsportok, legyen az kézilabda, kosárlabda, röplabda, futball? Hány egyesület és milyen csoportstruktúrában végez ilyen tevékenységet? Földrajzilag mennyire fedik le az ország területét? Alapvetően alacsony a középkorú magyar, felnőtt lakosság rendszeres testmozgása. És akkor válasszuk szét az egyéni és a csapatsportot. Van a kettő között egy nagy különbség. A nők inkább az egyéni sportok irányába mennek. Azért, mert a saját időbeosztásukba jobban bele tudják illeszteni a futást, a fitneszt vagy a jógaórákat. A csapatsportot, ahol meghatározott időben van az edzés, már nehezebb megoldani. És akkor ott vannak a nők társadalmi szerepei, család, háztartás vezetése, ami mellett időt találni a fix időbeosztással működő csapatsportra, nagyon nehéz. Akik az Amazon Foci SE-nél vannak, sokat tesznek azért, hogy tudjanak edzésre járni. Ez egy társadalmi kérdés: akarjuk-e azt, hogy anyu csapatban sportoljon? Mert, ha egy ember megszokja, hogy csapatban sportol, akkor ezt a jó szokását a következő generációnak is átadja.

képaláírás

– Ha tömegsportról, értékrendről beszélünk, akkor nem kerülhetjük meg az általános és középiskolai testnevelésórák fontosságát.

– Bánk Gergely: Van-e ma Magyarországon minőségi testnevelés-oktatás? Van-e elég szakember? Megfelelő-e az iskolai infrastruktúra? Papíron ugyan létezik a mindennapos testnevelés, de, hogy ez a gyakorlatban milyen minőségben valósul meg, az már más kérdés. Mert tarthatja az iskola aulájában a testnevelést a földrajz szakos tanár 30 gyereknek. És tarthatja 18 főnek a tornateremben a testnevelés végzettségű szakember is. Értelemszerű, a két osztály, és az azokban résztvevő gyerekek nem ugyanazt a képzést kapják. Azt látjuk, hogy sokan vannak, akiknél hiányzik az alapvető atlétikai, mozgáskoordinációs képzettség.

Ha egy gyerek nem kapja meg a megfelelő képzést az iskolai órákon, akkor azt ki kell váltani a sportegyesületnek. A testnevelés csak egy tényező. Beszélhetnénk még az egészséges életmódról, a megfelelő pihenésről, étkezésről, arról, hogy mit is jelent csapatban lenni. Érték legyen az, hogy valaki sportol. Valós jelenség, hogy középiskolában a lányok már át sem öltöznek testnevelés órára. Vajon ők később fognak sportolni?

– Felvetődik, hogy kinek a felelőssége a szabadidőport? A Magyar Labdarúgó Szövetségé, esetleg a magyar kormányé?

– Bánk Gergely: A szabadidősporttal részben a szakszövetségek, részben a Magyar Szabadidősport Szövetség foglalkozik. Az élsport és az utánpótlássport mellett azonban kevesebb figyelmet kap. Az emberek gondolkodásmódján pedig nehéz változtatni. A kérdés, hogy szeretnénk-e azt, hogy a magyar lakosság többet sportoljon. Ha igen, akkor több olyan egyesületre van szükség, mint az Amazon Foci SE, ahol képzettségi és tudásszinttől függetlenül mindenkit szívesen látunk. Alapelvünk az, hogy 50 százalék sport, mozgás, futsal, 50 százalék közösségépítés. A kettő nem megy külön. És akkor ott van a versenyeztetés. Ha van 10-12, a sportot szabadidőszerűen űző kezdő női játékosod, akkor ők nem tudnak kivel mérkőzést játszani. Mi a játékosainknak rendszeresen szervezünk örömfocikat és belsős tornákat, mert kezdő ellenfeleket nehéz találni. A fiúknál ez könnyebb, nekik vannak hétvégi, baráti jellegű tornáik. A női ágon elvétve vannak csak ilyenek. Az MLSZ Pest Megyei Igazgatósága nyitott és segítőkész. Van egy megyei szintű felnőtt női futsalbajnokság, ahol jelenleg tömbösítve, tornarendszerben 14 csapat szerepel. A családanyáknak így nem kell hetente mérkőzésre járniuk. Erre a formátumra van igény. Viszont kevés megyében van hasonló méretű, felépítésű bajnokság.

– Simon Ágnes: Azt látom, hogy lenne igény arra, hogy a játékosok időnként játszanak egy-egy meccset. Akik nem játszanak rendszeresen bajnoki meccset, nyilván nem tudnak minden héten játszani. De ha lenne ilyen, sokan örömmel jönnének, jól esne nekik a lehetőség.

képaláírás

– Akik belépnek az Amazon Foci SE környezetébe, azoknál mit tapasztaltok, mit láttok rajtuk?

– Simon Ágnes: Sokszor azt látni rajtuk, hogy többet találtak, mint amit reméltek. Egyszerűen csak azt gondolták, jó lenne megtanulni focizni, játszani. És mikor a próbaedzés után elmondjuk, vannak belsős tornák, közösségi programok, akkor hirtelen rájönnek, ez nemcsak arról szól, hogy sportolunk, megizzadunk, hanem egy közösség részévé is válnak. Nyitottak, szeretik. Örülnek, hogy találtak maguknak egy társaságot, egy közösséget, akikkel együtt lehetnek szabadidejükben.

– Bánk Gergely: A vízválasztó az, hogy egyáltalán eljön a játékos a próbaedzésre. Ez éppen azért ingyenes, hogy bárki eljöhessen, megismerhesse az edzőt, a játékosokat, a környezetet, az edzés struktúráját. 90 százalék fölött van azoknak az aránya, akik csatlakoznak. Viszont próbaedzésre nehéz őket rávenni. Van olyan, aki hat hónap gondolkodás után mert csak eljönni.

– Mi ennek az oka, önbizalomhiány, a kellő támogatás hiánya?

– Simon Ágnes: Mind a kettő megjelenik. Sokszor nehéz azt mondani otthon, hogy akkor én most hetente kétszer szeretnék elmenni másfél órára focizni. A legtöbb játékosnak nincs elég önbizalma ahhoz, hogy belépjen egy új társaságba. Ott van bennük az a gondolat, mi lesz, ha nem csinálja jól. Utánpótlásedzésen is látszódik, hogy az iskolákban azt neveljük a gyerekekbe, hogy nem szabad hibázni, mert akkor büntetést kapsz. Sportolni pedig nem lehet úgy, hogy nem hibázol. Nem fogsz így tanulni. Kezdő csoportba jelentkezik, és azt kérdezi: még nem tud focizni, jöhet-e? Persze, hogy jöhet, majd megtanul, ezért vagyunk.

– Bánk Gergely: Próbaedzés előtt olyan kérdések merülnek fel, hogy: mi lesz velem, ha nem mozogtam három éve? Feljött rám néhány plusz kiló, már ennyi és ennyi éves vagyok, így is jöhetek?

képaláírás

– Azt látom, mintha az merülne fel a fenti kérdések feltevőiben, hogy „elég jó vagyok-e”.

– Simon Ágnes: A nőknél ez a kérdés nagyon erősen jelen van. És ez inkább pszichológia, mintsem edzői feladat. Nem azt kell megtanítani, hogy hogyan tartsa a lábát, hanem azt, hogy egyáltalán csináljon valamit, próbálja ki. Merjen hibázni, mert abból tanul. Aki ezt a gátat átlépi, az sokáig marad nálunk. Különösen fiatal korban fontos ez, mert ezáltal az élet másik területén is nő a magabiztosság. Van olyan játékos, aki nem tehetséges, de sokat kap a közösségtől, magától, azáltal, hogy magabiztosabb ember lett. Ki tud állni önmagért. Sokan kinyílnak, barátokat találnak, ez is nagy siker.

– Bánk Gergely: Az a kérdés, értékes-e az az ember, aki azért sportol, hogy mozogjon? Véleményem szerint mind a szabadidősportban, mind az utánpótlásban a teljesítményorientált gondolkodásmód a hangsúlyos az eredményorientált szemlélettel szemben. Ha valaki eljön hozzánk focizni, és tisztességgel végig csinálja az edzést, akkor elmondható, a teljesítményéből a maximumot hozta ki. Az a fontos, hogy valaki saját magához képest fejlődjön, hétről-hétre legyen jobb. Ha meccsen gólt lő, örülünk, de nem ezzel mérjük a sikerességünket. Nem a tehetséget keressük. Azt keressük, aki 50 évig sportolni fog. Testvérek, de anya-lánya páros is jár hozzánk edzésre. Ilyen szabadidős jellegű egyesületből kellene több, hogy azok együttműködve tudjanak egy hálózatot építeni, fejleszteni. Az a fontos, hogy ne csak abban gondolkozzunk, hogy edzéseket tartsunk, mérkőzéseket rendezzünk, az az igazi siker, amikor itt találkoznak vadidegenek, és pár év múlva már együtt mennek el nyaralni, szerveznek közösen privát programokat.