Értekezés Lisztes Krisztiánról, avagy a fiatal játékos 8 pontja

1. Ha elég jó, akkor elég idős is

A professzionális közeg a saját természetéből fakadóan eredménycentrikus és radikális mértékű a bizalom hiánya, hiszen a győzelmek és a vereségek között hajszálnyi különbségek lehetnek. Így, amikor arról van szó, hogy a megbízható, már külföldön is bizonyított huszonnyolc éves szélsőt vagy a tinédzser tehetséget rakják be a csapatba, a szakemberek túl sokszor döntenek az előbbi mellett. Sőt sokan még akkor is a rutin mellett teszik le a voksukat, amikor a mérkőzéseken mutatott játék vagy az edzésmunka alapján a fiatalabb játékos érdemelné meg a lehetőséget. Ezt a problémát tudja feloldani a futballszervezeten belüli elfogulatlan teljesítményértékelés.

Ahhoz, hogy a fiatal tehetség teljesítményét ugyanolyan alapon lehessen értékelni a rutinos játékoséval, komplex gondolkodásra van szükség. Arra, hogy ne lehessen extra krediteket hozzárendelni az idősebb játékos tulajdonságaihoz, azaz a megszerzett tapasztalatait ne legyen lehetősége senkinek sem értékesebbnek láttatni, mint a fiatal lendületet, a rutintalanságból adódó pimaszságot vagy éppen az ismeretlenség – és ez által a megfelelési kényszer hiánya – által felszabaduló kreatív energiákat.

Nem a kora miatt, nem is azért, mert a média szeretné betukmálni a fiatal, ráadásul magyar gyereket a ferencvárosi kezdőbe, hanem egyszerűen azért, mert az utóbbi időszakban jobb teljesítményt nyújt a csapattársainál.

Ha a kilencven percenkénti átlagokat vizsgáljuk az NB I táblázatain, Lisztes Krisztián toronymagasan vezet a gólok számában és ötödik a várható gólok számában, megelőzve Ryan Mmaeét és Owusu Kwabenát is. Utóbbihoz, a télen szerződtetett ghánaihoz azért lehet jobban hasonlítani Lisztes teljesítményét, mert körülbelül ugyanannyi lehetőséget kaptak, a légiós egy bő félidővel többet töltött a pályán bajnokin a magyarnál.

(Forrás: Fradi.hu)

2. Strengths-based approach

A hivatalos álláspont szerint az egyesült államokbeli Kansasi Egyetemen fejlesztették ki a „strenghts-based approach” pszichológiában használatos gondolatvilágát. Egy háromfős kutatócsoport (Dennis Saleebey, Charles Rapp és Ann Weick) Rapp vezetésével 1997-ben írta meg „Az erősségek modellje” című könyvet, amely a „beteg előnyös tulajdonságainak felerősítésére” összpontosított. Ez az elképzelés nagyszerűen hasznosítható a futballjátékban is, különösen a fiatal játékosok fejlesztésével kapcsolatban.

Az erősség alapú megközelítés nemcsak az egyént, hanem a környezetét is vizsgálja. Például azt, hogy hogyan épülnek fel az egyént körülölelő rendszerek, illetve a különböző erőforrások hogyan lépnek interakcióba egymással. Futballnyelven szólva: az erősség alapú gondolatvilágban a játékos képes megállapítani, hogy miként tud beilleszkedni a csapatjátékba a saját kedvező tulajdonságait felhasználva.

Lisztes Krisztián egy agilis, technikás, a kapu előterében életveszélyes támadó. Ebben a szezonban, mindent egybevetve, huszonegy mérkőzésnyi játékidő alatt szerzett nyolc gólt és adott két gólpasszt. Ha a teljesítményét a várható és a tényleges gólok számainak függvényében vizsgáljuk meg, akkor kijelenthető, hogy Lisztesnek kiemelkedő erénye az adódó helyzetek kihasználása. Sőt azt is levonhatjuk következtetésként, hogy amikor jobb minőségű csapattársak mellett szerepel, ez az erénye még inkább felerősödni látszik.

Erre alapozva úgy gondolom, a Ferencvárosnak kötelessége Lisztest olyan szerepkör(ök)ben játszatni, amely lehetőséget ad neki a befejezéses szituációkhoz. A fiatal támadónak nem szabad sem vonalszélsőként játszania, sem túlságosan kötött pozíciókban nyüglődnie, és nem szabad az esetleges védekezésben mutatott hiányosságok miatt a csapaton kívül szorulnia. Lisztesnek támadófutball kell, az edzéseken megszámlálhatatlan labdás probléma-megoldásos szituáció és rengeteg önbizalom. Mert ezek az erősségei.

3. A hátrányok és az előnyök értelmezése azonos súlyozással

Gyakran hallom edzőktől, hogy egy játékos minőségének értékelésekor az adott futballistát – egy bizonyos módszertan alapján – leíró különböző dimenziók közül nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyikre, mint a többire. Vannak trénerek, akik a technikai képzettséget helyezik az erőnléttel kapcsolatos aspektusok elé, vagy éppen a mentális dimenziót felejtik el, amikor egy taktikailag tökéletesen beilleszthető játékosról döntenek.

Erre tökéletes példa Vass Patrik esete, aki zseninek született, de amikor a felnőtt futballba belépett, az őt körülvevő szakemberek túlságosan kicsinek és súlytalannak tartották ehhez. Hiába tudta kompenzálni a valóban alacsony termetét a kiemelkedő technikai tudásával, a korabeli magyar edzői újra és újra használhatatlannak címkézték Vasst a pálya belső területein, vagyis ott, ahol igazán kiteljesedhetett volna.

A játék természete komplex, azaz minden mindennel összefügg. Ugyanitt: a dimenziók hierarchikus elrendeződése hátrányos lehet egy komplex rendszer, egy ember, egy futballjátékos megértésének folyamatában. Ezért, bár a jelenlegi helyzetben Lisztes erősségeire koncentrálunk, vagyis a góljaira és a kiemelkedő megmozdulásaira, nem szabad túlértékelni a jelenlegi helyzetet éppúgy, ahogy nem szabad majd kétségbe esni, amikor gyengébb periódusai lesznek később a Ferencváros játékosának. Lisztes képességei kiemelkedőek a labdás momentumokban, kifejezetten a kapu előterében. Ugyanakkor vannak hiányosságai is: nem ő a leggyorsabb és nem ő a legatletikusabb sem a csapatban. Fontos lesz, hogy ezeket a tényeket egyensúlyban kezelje az őt körülvevő közeg, és úgy alakítsák az ő karakterprofilját, hogy ne kelljen elszakadnia az erősségei adta területektől.

4. Technikai tudás és karakter, mint első számú szempontok

Fontos tisztázni: bár károsnak tartom a hierarchikus elrendeződést a játékosok minőségének értelmezését illetően a taktikai, a technikai, az erőnléttel kapcsolatos és a mentális dimenziók szemszögéből, ugyanakkor a játékos potenciáljának feltérképezésénél igenis hasznos egyes tulajdonságokat előtérbe helyezni. És mivel a potenciál feltérképezése az, amely segít döntést hozni abban a kérdésben, hogy mely fiatal labdarúgónak kellene bizalmat szavazni, máris centrális kérdéssé válik a jövőkutatás.

A fenti értekezést azért tartom fontosnak, mert az egyik legnagyobb deficit, amellyel képtelen megküzdeni a magyar labdarúgás, az a megalkuvás intézménye. Túlságosan sokszor alkusznak meg a futballban dolgozók, a legkisebb korosztályoktól a magyar válogatottig, és választanak ki olyan játékosokokat, akik morálisan alkalmatlanok egy nagy nyomással járó tevékenység elvégzésére.

Két évvel ezelőtt megtekintettem az U15-ös és az U16-os válogatottak barátságos mérkőzéseit. Feltűnő volt, hogy mindkét korcsoportban a legjobb játékoson volt letolva a sportszár, ők voltak azok, akik nem sprinteltek a visszatámadásnál, és ezek a játékosok dobálták a levegőbe a kezüket, amikor a társuk eladta a labdát.

Ilyesfajta mentalitással nem lehet befutni azt a karriert, amelyet a képességeik alapján befuthatnának ezek a játékosok. És ezt a fajta mentalitást a közeg teszi megengedetté számukra. Ennek okán, inkább azokat a játékosokat kellene előtérbe helyezni, akik megfelelnek a morális elvárásoknak is, nemcsak a technikaiaknak vagy a taktikaiaknak.

A kisebbik Lisztes esetében még várnunk kell arra, hogy ezt a tényezőt pontosan lássuk.

(Forrás: Fradi.hu)

5. Minden fiatal játékos mást igényel

Minden ember sorsa más, ezért nagyon nehéz általánosságban tanácsot adni a fiatal játékosok beilleszthetőségével kapcsolatosan. Az ugyanakkor biztosan kijelenthető, hogy az emberi különbözőség miatt egy futballszervezet alapvető érdeke, hogy a játékosaival bensőséges és mély kapcsolatot alakítson ki. Hiszen a megismerés folyamata nélkül képtelenség meghatározni, mire van és mire lehet szüksége egy-egy fiatal játékosnak a sikerhez vezető úton.

Sztanyiszlav Csercseszovval kapcsolatban ebben a tekintetben vannak kételyeim. Egy régivágású, keménykezűnek titulált, idősebb szakember. Nem vagyok benne biztos, hogy az ő profiljával lehetséges megteremteni a legoptimálisabb átmenetet a fiatal ferencvárosi tehetségeknek az első csapat irányába.

Lisztes Krisztiánt most meg kell ismerni, emberként és tinédzserként kezelni, a problémáit kontextusba helyezni és felkészülni a jövőben felvetődhető akadályokra, nehézségekre is. Ez a folyamat nyitottságot, elfogadást, és leginkább őszinteséget követel meg a Ferencvárosi Torna Club szakmai stábjától.

6. Játékos-nevelés vagy játékos-képzés

Sokszor és sok helyen elmondtam már, hogy a futballszervezetek jelene és jövője az értékelvűségben keresendő. Arról van szó ugyanis, hogy egy futballszervezet alapvető feladata a közösségszervezés – makro és mikro szinten egyaránt. Makro szinten a szurkolók és a támogatók egységbe szervezése, míg mikro szinten tizenegy játékos összegyúrása a cél. Az értékelvűség és az értékekhez való hűség pontosan ebben a folyamatban képes irányt szabni az adott közösségnek, hiszen ha mindenki egyazon elvrendszerben hisz és ezt követi, akkor az összerendeződés megvalósulhat.

Egy fiatal feltörekvő játékos esetében az értékelvűség jelenléte az azonnali beilleszkedés lehetőségét és a sikeresség alapjait teremti meg. Ha vannak közös értékek, akkor nincsenek elválaszthatatlan falak generációk, posztcsoportok, vagy éppen különböző származású és bőrszínű csapattársak között.

Mondanom sem kell, éppen ezért vagyok biztos Lisztes Krisztián jövőbeli sikereiben, hiszen a Fradi éppen egy olyan egyedülálló sportklub, ahol még tetten érhetőek ezek a közös elvek és az azokhoz tartozó legendáriumok, históriák és tradíciók.

Ennek a gondolamenetnek van egy futballspecifikusabb része is.

Én azon az állásponton vagyok, hogy egy olyan játékosnak, mint amilyen Lisztes Krisztián, nem egyéni képzésre van szüksége. Persze arra is, de nem arra leginkább. Lisztesnek rengeteg olyan lehetőséget kell teremteni, amiben a játékostársakhoz való alkalmazkodást tudja gyakorolni. Ha az én játékosom lenne, sosem lenne „joker” az edzéseken, vagyis mindig lenne védekező és támadó feladata minden egyes percben.

Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert sokszor van olyan érzésem, hogy a kiemelkedő tehetséggel megáldott magyar fiatalokkal szemben módosított elvárásokat támasztanak a futballban dolgozók. Túlságosan sokszor fordul elő az a helyzet, hogy a felnőtt futballba belépni kívánó játékos sosem kerül olyan helyzetbe, amikor valami olyasmit kellene megtennie, amihez nincsen kedve.

Klasszikus példa a támadásban kivételes, ámde letámadásnál használhatatlan csatártehetség esete, aki tizennégy évesen egy nemzetközi tornán a korosztálya legjobbja volt, azonban a felnőttfutballba érve nem volt hajlandó megtanulni azt, hogy miként kellene megfelelően terelni az ellenfél labdajáratását.

Mivel elsősorban ember és csak utána futballista, a játékost elsősorban nevelni kell.

(Forrás: Fradi.hu)

7. Az akadémia, mint a közösség szíve

Talán kevesen emlékeznek rá, 1967-ben a Celtic nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A győztes csapat, az akkori döntő helyszínéről elnevezett „Lisszaboni Oroszlánok” nagyszerűségének két meghatározó oka is volt. Az egyik, hogy mind a tizenegy játékos a klub stadionjának 30 mérföldes körzetében született. Ez felülmúlhatatlan teljesítmény, és sokat elmond arról, hogy az akkori tulajdonosi kör a nevelésben hitt a vásárlás helyett. A másik, hogy ez a győzelem, amelyet a legendás Internazionale ellen arattak, az európai klubfutball történetében kulcsfontosságú fordulópontot jelent. Nem elég, hogy a Celtic volt az első brit kupagyőztes (az összes angol klubot megelőzve), hanem az első észak-európai győztes is, miután az első tizenegy évben a latin klubok uralták a mezőnyt. Ugyanez a csapat 1970-ben is bejutott a döntőbe, ahol a Feyenoordtól kapott ki, és ez az időszak volt a skót futball csúcspontja.

Elég csak Guardiola FC Barcelonájára, vagy éppen az 1998-as Bajnokok Ligája döntőjére gondolni. A tanulság az, hogy ha egy klub valóban szeretne fiatal játékosokat beépíteni a felnőtt csapatába, akkor az akadémia jelentőségét növelni kell. Továbbá, az akadémiákon olyan edzőknek és vezetőknek kell dolgozniuk, akik tökéletesen értik a klub elvárásait és értékrendjét.

Neki könnyű dolga van, hiszen az édesapja is fiatalon lett a ferencvárosi szurkolók kedvence, így a rigmus logikus. Azonban azt is biztosan állítom, hogy ha nem egy Lisztes nevű fiatal játékos kerülne fel az akadémiáról az első csapatba, hanem egy alacsonyabb, zömökebb labdarúgó, aki a jobb oldali védő pozíciót tudja agresszíven és erős küzdeni tudással bejátszani, akkor is meglenne a történelmi példa, és ekkor sem kellene sokat várni arra, hogy a szurkolók a nevét elkezdjék skandálni.

Az akadémiai szellemiség adja a kontinuitást egy-egy klubnak és a klub fiatal generációinak. Nagyon fontos része a Lisztes-sztorinak az, hogy az akadémiáról érkezik, a Fradi-címert már régóta hordja, és ezért a szurkolók, akik oly fontosak egy nagy tradicionális klub életében, könnyedén képesek befogadni és támogatni őt.

8. Mély vízbe dobás a megfelelő időpontban

Amikor egy fiatal tehetség feltűnik a színen és akár az első csapat látókörébe is bekerül, egy nagyon óvatos folyamat veszi kezdetét. Az idősebb edzőkollégák ilyenkor elsőként szoktak felszólalni, hiszen ők láttak jó és rossz példát egyaránt a múltból.

„Figyeljünk nagyon oda, szépen lassan építsük be, nehogy elszálljon!”

Hiszen valóban, voltak olyan labdarúgók a múltban, nem is egy, Magyarországon és külföldön egyaránt, akik nagyon fiatalon váltak felkapott játékossá, és aztán ilyen vagy olyan okból, de nem tudták beteljesíteni a mások által megálmodott jóslatot. Ilyen Ponczók Csaba esete, de említhetném Adorján Krisztiánét is. Kettejük sztorija egyáltalán nem hasonlít egymásra, hiszen míg Ponczók a szabályokkal került összetűzésbe (bundázással gyanúsították meg, majd fél évre el is tiltotta az MLSZ), addig Adorjánt a sérülései mellett a karrierje során meghozott döntései hátráltatták leginkább. Viszont egyvalamiben azonos utat jártak be: csodagyerekként indultak, már nagyon fiatalon a felnőttek között kaptak lehetőséget a bizonyításra, és nem futottak be igazán nagy labdarúgó pályát.

És bár ezek a példák mindenképpen óvatosságot követelnek meg a következő generációt nevelni próbálóktól, fontos kiemelni, hogy senkinek a karrierje sem azért siklik ki, mert túl hamar dobják be a mély vízbe.

Úgy hiszem, akkor van probléma, amikor egy olyan játékost helyeznek előtérbe, aki nincs megfelelően felkészítve az akadémiáról jövet. Lehet tapasztalni görcsösséget is ebből a szempontból: már annyira ki vannak éhezve a fiatal játékosok előretörésére, hogy egy-egy jobb teljesítmény után rögtön mezszámot osztanak az első csapatnál. Emlékszem, mekkora őrület volt Filkor Attila körül, amikor az olaszok ellen adott gólpasszt a Népstadionban. Túl korai volt az a mély vízbe dobás.

A Magyar Labdarúgó Szövetség erre vonatkozó szabályait éppen ezért bírálom már régóta, hiszen véleményem szerint ezek nem segítik a fiatal játékosok természetes és egészséges beilleszkedését, csupán csak a pályára tolják őket.

Úgy látom, Lisztes Krisztián jelenleg a helyén van kezelve. Továbbra sincs a Ferencváros részéről túllihegve az eddigi teljesítmény, sőt már-már túlzóan alacsony szinten van tartva a „hype”. A mostani idényt remekül záró támadónak a felkészülés és a következő évad eleje lesz a mérvadó: képes lesz-e beverekedni magát a Fradi kezdőjébe önmaga jogán, a teljesítménye miatt, vagy nyafogni kezd és a várt előjogok híján megsértődve eliszkol a professzionális futball kihívásai elől?

Ha van még Fradi-szív, van még három „E”, és van még értékelvűség, akkor Lisztes Krisztánt nem kell majd félteni.

Kiemelt fotó: Fradi.hu