Észak-Amerika–Európa: döntetlen
Történelmire sikeredett a 2022-es NHL-draft, hiszen sosem fordult elő korábban, hogy szlovák játékos lett volna az 1/1-es. Ráadásul amellett, hogy Juraj Slafkovskyt kihúzta a Montreal Canadiens, honfitársát, David Nemecet közvetlenül utána a New Jersey Devils vitte el, így a két legmagasabb választással kihúzott játékost egyaránt északi szomszédunk adja. Az európai játékosok összességében is nagyot mentek, hiszen a 32 első körös között 16 európait találunk, hasonló arányban pedig nagyon rég nem képviselték az öreg kontinenst a draft első körében. De mégis minek köszönhető ez az áttörés?
Egyáltalán áttörésnek hívható-e?
Az igazán komoly áttörésnek az 1999-es draftot tekinthetjük, amikor még 28 klub választhatott az első körben és a 28 kiválasztott játékos közül 15 volt európai – köztük a Sedin ikrek is. Már csak azért is volt nagy ez az ugrás, mert az ezt megelőző évben mindössze hét játékost választottak ki Európából. Az 1999-es évjárat pedig elindított egy új tendenciát: 2000-ben szintén 50%-nál is nagyobb arányban képviseltették magukat az európaiak az első körben – ráadásul ekkor már 30 csapatos volt az NHL – majd 2001-ben és 2002-ben is 13 európai hokis nevét lehetett olvasni az első körösök között.
Az ideit megelőző két évben összesen választottak ki 17 európait, 2019 és 2021 között pedig mindössze egyszer választottak ki legalább tízet.
Ez a tíz azért is jelzésértékű, mert az elmúlt 25 év draftjain átlagosan ennyi európai játékost (9,96) választottak ki az első körökben. Az alábbi ábra is jól szemlélteti, hogy igazán nagy áttörésre az 1999-es óta nem volt példa, inkább csak fellángolások voltak.
A 25 vizsgált draft közül ugyanis 12-n választottak ki az átlagnál kevesebb európait. Amikor pedig volt egy nagyobb ugrás egyik évről a másikra, az a tendencia sem tartott ki két évnél tovább. És látva a jövő évi draftosztályt, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az idei szám is inkább egy kiugró adat lesz, mintsem trendteremtő.
Miért ekkora dolog, hogy ennyi európai első körös lett idén?
Két teljesen más utat jár be az, aki a tengerentúlról szeretné beverekedni magát az NHL-be, mint az, aki Európából.
A merítési lehetőség is sokkal nagyobb, viszont fontos, hogy ezek a játékosok végig a saját vagy az eggyel magasabb korosztályokban szerepelnek, így a szintlépések is gondosabban, aprólékosabban vannak előkészítve. Csak és kizárólag a korszakos tehetségek (Connor McDavid vagy Connor Bedard) kapcsán tapasztalhatjuk azt, hogy két korosztállyal feljebb is kimagaslóan játszanak.
Mivel az észak-amerikai játékosok végig szem előtt vannak, ezért sokkal nagyobb mintát is tudnak róluk alkotni a játékosmegfigyelők, ezáltal sokkal több lehetőségük is van megmutatni magukat. Már csak emiatt is ad rengeteg játékost évről-évre az amerikai válogatott fejlesztési programja, és a kanadai juniorliga-program (OHL, WHL) az első körbe.
Aki elég tehetséges, az már 16 évesen is rendszeresen játszik U18-as vagy U20-as bajnokságban, 18 évesen pedig már elengedhetetlen a felnőttek között szerzett tapasztalat. És persze, a különböző korosztályos világbajnokságokon is megmutathatják magukat a játékosok, de mivel általában az áprilisi U18-as vb idején még zajlanak a tengerentúli juniorligák rájátszásai, az Egyesült Államok és Kanada nem tud a legerősebb keretével jelen lenni.
Ezért is számít kiemelt fontosságúnak a Hlinka–Gretzky kupa. Ez a legnagyobb érdeklődésre számot tartó U18-as torna, ezt ugyanis minden évben nyár végén rendezik meg, amikor Kanada is a legerősebb keretével képviseltetheti magát.
Persze emellett még fontos, hogy a többi kiemelt korosztályos nemzetközi tornán vagy akár a felnőttválogatottban is kiemelkedőt nyújtson, nem beszélve a hazai bajnokságról. Az idei U18-as világbajnok Svédországot három játékosa is képviseli az első körben: a torna pont- és gólpasszkirálya, Jonathan Lekkerimaki, az első soros Noah Östlund és Filip Bystedt, de a torna MVP-je és gólkirálya, a cseh Jirí Kulich is első körös lett idén. De persze még kelendőbb lesz valaki, hogyha az U20-asok vagy a felnőttek között megy nagyot: a cseh David Jiríceknek egészen kiváló szezonja volt mindaddig, amíg az U20-as vb-n térdsérülést nem szenvedett, az osztrák Marco Kasper az U20-as válogatott kapitánya volt a vb-n és már a BL-győztes Röglében is többször lehetőséget kapott az SHL-ben.
De persze van, aki ötvözi a két utat: az orosz Pavel Mintyukov az OHL legponterősebb védőjeként lett 1/10-es az idei drafton.
Forrás: nhl.comHa nem lett volna világjárvány, nem lett volna ennyi első körös európai?
A kérdés jogos, hiszen a mostani drafton kiválasztott játékosok számára pont az első komolyabb szintlépés idejére esett a 2020 elején kitörő világjárvány, aminek a megközelítése egészen más volt a tengeren innen, mint azon túl. Az Egyesült Államokban és Kanadában mindent lezártak, a bajnokságokat szinte azonnal felfüggesztették. Európában ezzel szemben mindenhol legalább az alapszakasz végéig eljutottak az utánpótlás-bajnokságok. Adódik a kérdés, hogy okozott-e számottevő különbséget a hozzáállásbeli különbség?
Szinte semmilyet.
A 16 első körös európai játékos összesen 627 mérkőzésen lépett jégre válogatott meccsek nélkül a 2019–2020-as szezonban, ami átlagban 39,2 meccses terhelést jelent játékosonként. A vizsgált játékosok közül heten maradtak az átlag alatt. A 16 észak-amerikai játékos ugyanebben a szezonban szintén válogatott meccsek nélkül összesen 640 találkozón kapott szerepet, ami pont 40-es átlagra jön ki, és az európaiakhoz hasonlóan, ebben a csoportban is hét játékost találunk az átlag alatti meccsszámmal.
A meccsterhelésben nem mutatkozik különbség, és összességében a játékosok fejlődési görbéje sem mutatott törést a következő szezonokra nézve. Egyedül az OHL-eseket lehetett volna félteni, hiszen az ő 2020–2021-es szezonjuk teljes egészében kiesett, de Shane Wright az egész liga egyik legjobbja lett idén és a már említett Mintyukov játékán sem látszott meg mindez.
Valóban egál?
A 2022-es draft európai részlege nagy sikert ért el az NHL-ig vezető úton, nagyobbat mint az elmúlt években bármelyik osztályé, így nem csoda, hogy 16 játékost is elvittek a csapatok ebből a társaságból már az első körben. Ugyanakkor az eddigi mintákat látva és már előre tekintve a következő évi prospect poolra inkább egy kiugró eredmény ez az 50%-os arány, mintsem egy hosszantartó folyamat kezdete.
Kiemelt fotó: si.com
Szerző
