Évfordulós ajándék lehetne a meglepetés bajnoki cím az FC Zürich szurkolóinak

A svájci élvonalbeli labdarúgó-bajnokság – jelenleg a szponzori megnevezés alapján Credit Suisse Super League – 1898 óta létezik, több átalakulás után a mostani kialakítás 2003-ban lépett életbe. Ekkor csökkentették a létszámot 12-ről tízre és hagyták el a sokat kritizált alsóház-felsőház formátumot. A csapatok négyszer találkoznak egymással, így megvan a megfelelő meccsszám is (36), hogy valóban kiderüljenek az erőviszonyok. Azóta mindössze három klubot tudott bajnoki címet szerezni. A kezdeti években az FC Basel mellé még felnőtt az FC Zürich, ám az előző évtized első felében már nem volt vetélytársa a RotBlaunak, hogy aztán a főváros csapatának felemelkedése után elkezdődhessen a BSC Young Boys-éra, amely komoly vetélytárs nélküli bajnokságokat jelentett a bernieknek az utóbbi években.

Természetesen az idei szezon is úgy indult, hogy egy esélyes van és a többi csapat csak akkor szólhat bele a végső győzelemért folyó harcba, ha az edzőváltás, valamint a kettős terhelés közepette a sárga-feketék elkezdenek botladozni a hazai pontvadászatban. Gerardo Seoane távozása után David Wagner vette át a kispadot, akivel szemben nagy elvárások voltak az előd sikeressége és a legjobb keret okán, amelytől már nem volt már elég, hogy Svájc egyeduralkodója legyen, mellette a nemzetközi porondon is elvárás volt a jó teljesítmény.  A nyár nem hozott nagy változást a keretben, ami alapján nem is lehetett kétséges, hogy a bajnoki cím legfőbb várományosa a címvédő. A Bajnokok Ligája-selejtezők közepette kicsit nyögvenyelősen indult az idény, ahol három kör után csak négy pontja volt a Young Boysnak, de miután a Ferencvárost is legyőzve kivívta a legrangosabb európai kupasorozatban a főtáblát, nem volt panasz a német-amerikai edzőre. Ahogy haladt előre a szezon úgy indult el jó irányba az együttes, úgy tűnt, hogy semmi baj nem lehet. Aztán jött október második fele, ahol már rendkívül sűrű lett a program és a sérülések, valamint a koronavírus sem volt épp kegyes a berniekhez. Egy négymeccses idegenbeli túra, ami alatt háromszor is kikaptak már előhozta az első negatív hangokat, majd a november végi FC Zürich elleni vereség után már komolyabban felmerült, hogy valóban Wagner a megfelelő utód?

A fővárosiak trónfosztására a legnagyobb esélye az erősen átalakuló FC Baselnek volt a szakértők szerint. Jónak tűntek az igazolások és Patrick Rahmen is el tudta hozni azt a győztes mentalitást már megbízottként is, ami megteremtette a reményt, hogy idén megszoríthatják a bernieket. Miközben távozók terén csak a válogatottban brillírozó Silvan Widmer említést érdemlő, addig az érkezők oldalán megannyi név, akik kapcsán le sem tagadhatták, hogy az új irányt egy adatelemzői csoport munkájára építették fel. A két rutinosabb érkező mellett tíz fiatallal erősítették meg a keretüket. Az olcsón vagy kölcsönszerződésekkel megszerzett tehetséges játékosok a rövid és a hosszú távú célokat is megszabták, hiszen miközben azonnali segítséget vártak tőlük, a későbbi értékesítésükben a klub pénzügyi stabilitásának megalapozását lehet felfedezni.

Az FC Baselnek a szezon már júniusban elkezdődött a Konferencia-liga selejtezőivel, ahol könnyedén vették az akadályokat (köztük az Újpest ellen is oda-vissza nyertek), s közben a bajnokságban is domináns teljesítményt tudtak nyújtani. A szeptemberi válogatott szünet előtt és után is kicsit visszavetette őket a koronavírus, majd náluk is az október vége volt a legnehezebb időszak. A kupában a harmadosztályú Etoile Carouge FC ejtette ki a bázelieket, döntetlen és vereség a bajnokságban, botladozás a nemzetközi porondon. Ebből még sikerült kilábalni, de az őszi időszak végén, decemberben négy döntetlen a bajnokságban erősen visszavetette a csapat jónak mondott esélyeit.

Az esélyesek szereplése ellenére Zürichben a legfőbb témát a Grasshopper Club visszatérése jelentette: a rekordbajnok ismét az élvonalban szerepelhet. Az FC Zürichnél az állóvizet mindössze a német szakember, André Breitenreiter kinevezése kavarta fel. Noha a szakértők a harmadik legerősebbnek tartották a keretet, szorosnak tűnt a két kimagasló csapat mögötti mezőny, amibe inkább belesüllyedni látszottak az „oroszlánok”, ahol távozott a brazil bekk, Nathan Cardoso, valamint a fiatal saját nevelésű középpályás, Toni Domgjoni is. A legnagyobb nevű érkező, a rengeteg sérülés miatt a neki jósolt karriert sosem befutó Moritz Leitner volt, aki két topligát is megjárt már, de legutóbb 2019-ben tudott huzamosabb ideig egészséges maradni.

Az előjelek egyáltalán nem vetítették előre azt, hogy nagy dolgokról kellene álmodozniuk a 125 éves klub szurkolóinak, még úgy sem, hogy nekik nem kellett a kettős terhelés okán túl sűrű menterendre készülniük. Azonban a német edző új lendületet és teljesen más szellemiséget honosított meg az öltözőben, ami mindent más irányba mozdított el. Az FC Zürich jól indította a szezon és ugyan a hatodik fordulóban Bernben, a nyolcadik körben pedig Bázelben is csúnyán kikapott (4-0 és 3-1), a hazai pályán nyújtott teljesítmény alapján kétség sem vetődhetett fel senkiben sem, hogy a Letzigrundra idén nem nyerni járnak a riválisok. Noha a két vereség közt a Servette FC, majd a 12. körben a bázeliek is pontot csentek a Zürich otthonából, ezen kívül mindenki vereséggel távozott. Emellett a RotBlau elleni pontosztozkodás óta senki nem tudta megállítani Breitenreiter legénységét, amely zsinórban nyolc győzelmet aratva kilencpontos előnyre tett szert a két riválissal szemben.

Ha ez nem lenne elegendő, akkor tessék csak a téli átigazolási piacra tekinteni, ami tovább növeli a zürichi reményeket, hiszen miközben ők nem engedtek el egyetlen meghatározó játékost sem, addig a riválisok elég érzékeny veszteségeket kellett elkönyveljenek. Ezzel szemben az „oroszlánok” eddig sem rossz védelme tovább erősödött az észt válogatott belsővédő, Karol Mets megszerzésével. Ugyan nagy névnek aligha nevezhető, de 28 évesen a svájci már a hetedik különböző bajnoksága, tehát komoly nemzetközi rutinnal rendelkezik, ami tovább stabilizálhatja a zürichi védelmet.

Mindeközben a riválisoknál: a BSC Young Boys nem számolhat a tavasszal Christopher Martins Pereira (Szpartak Moszkva), Silvan Hefti (Genoa) és a sérülés miatt csak tavaszra visszavárt, korábbi gólkirály, Jean-Pierre Nsame (Venezia) játékával sem. Az FC Baselnél elegendő csak a jelenlegi góllövőlista éllovasát, a szezonban már 27 találatnál járó Arthur Cabral nevét említeni, aki Firenzében rúgja már a bőrt, de Edon Zhegrova sincs már a keretben, aki a francia bajnok Lille OSC-be igazolt.

Persze azzal, hogy a berniek a BL-csoportkör utolsó helyén végeztek és nem vár rájuk a tavasszal az európai színtér, átírhatják a jelenlegi elképzeléseket. Ugyan tíz pontos hátrányt kellene ledolgozniuk a bajnoki címért folyó harcban, de hosszú még a szezon, ők pedig a veszteségeik ellenére is a liga legerősebb keretével büszkélkedhetnek, amely zsinórban hódította el az aranyérmeket az elmúlt években. Minden azon múlik náluk, hogy David Wagner összetudja-e rakni megfelelően a csapatát, vagy Breitenreiter surranópályán felér a csúcsra az FC Zürichhel.