Ez a világbajnokság hozhatja el Afrika áttörését női kézilabdában?
A kézilabda dominánsan európai sportág, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy ez a közeljövőben érdemben változna. Ugyanakkor a mostani világbajnokságon látni némi pozitív elmozdulást ezzel kapcsolatban: amellett, hogy Brazília továbbra is ütőképes csapat, az afrikai válogatottak is a vártnál jobban szerepelnek. Angola egyre erőteljesebben pályázik a legerősebb nem európai csapat szerepére, de Szenegál is okozott már pozitív meglepetést.
A Nemzetközi Kézilabda Szövetséget (IHF) sok kritika éri amiatt, hogy a 32 csapatosra duzzasztott mezőny rosszat tett a világbajnokság színvonalának. A kritikusok ilyenkor azzal érvelnek, hogy egész egyszerűen nincs ennyi ütőképes válogatott női kézilabdában. Erre csupán annyit lehet mondani, hogy ez bizony ténykérdés, ugyanakkor már 24 sem volt, így a torna átlagszínvonala nem csökkent a legutóbbi bővítés nyomán.
Tekintsünk el azoktól az igencsak félrevezető címektől, amelyek szerint ezeknél a csapatoknál szándékos agresszióról van szó, sokkal inkább egyfajta képzetlenség nyomait láthatjuk, az azonban tény, hogy ez bizony magában rejti a komoly sérülések veszélyét.
Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy ezek a kritikák rendre azokat a csapatokat emelik ki, amelyek valóban nem tudják felvenni a versenyt az európaiakkal, s ritkán kerülnek szóba azok, amelyek egyre inkább közelednek a nemzetközi középmezőnyhöz. Tekintsük most át, hogy szerepelnek az afrikai csapatok a világbajnokságon.
A sima kieső: Kongó
Kongó az egyetlen az afrikai indulók közül, amelyik pont nélkül, simán esett ki a csoportjából, ez azonban nem szolgáltatott nagy meglepetést, hiszen kerete a leggyengébb a földrész képviselői közül. Egykori francia gyarmatként kézilabda terén is nagyon erősek a két ország kapcsolatai (ez később több helyen is előjön majd), a legtöbb kongói játékos alsóbb osztályú francia együttesekben játszik. Nagy tehetségként említhetjük meg viszont Betchaidelle Ngombelét, aki egy ütőképes BL-csapatban, a Krim Ljubljanában kap lehetőséget. Younes Tatby szövetségi kapitány tanítványai korrekt mérkőzést játszottak Csehország ellen (22–32), nagy különbséggel kaptak ki Hollandiától (20–40), és a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú meccset is elveszítették Argentína ellen (26–31). Ezen a találkozón egyébként jól kezdett az afrikai csapat, 7–3-ra is vezetett a kezdés után, ám a második félidőre mintha fizikálisan is elfogyott volna, így nem volt esélye a középdöntőbe kerülésre.
Fotó: IHFA mieink csoportjából jutott tovább: Kamerun
A legtöbb magyar szurkoló Kamerunról szerezhetett leginkább ismeretet, hiszen Bertin Njantou Tabeth szövetségi kapitány csapata a mieinkkel szerepelt egy csoportban. Árulkodó, hogy a két könnyűnek tűnő ellenfél közül egyértelműen az afrikai riválistól tartottak jobban a magyar játékosok, főként azért, mert a kameruniak fizikai paraméterei sokkal közelebb vannak ahhoz, ami egy európai csapattal szemben elvárás. A keret összetétele itt kicsit más, mint Kongónál, több játékos játszik otthon, ugyanakkor a francia vonal Kamerunnál is észrevehető.
Bár sem Magyarországot, sem Montenegrót nem tudták megszorítani, az afrikaiak a továbbjutás szempontjából kritikus találkozót megnyerték Paraguay ellen. Mindez pedig azért nagy szó, mert az európai együttesek ellen gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a dél-amerikai gárda, így a tornán belüli javulásra van szükség tőlük. Az látszik, hogy a játékosok egyéni képességei Kamerunnál még nincsenek megfelelő szinten, ugyanakkor a taktikai felkészültség egyértelműen észrevehető.
Fotó: IHFA torna egyik legnagyobb meglepetése: Szenegál
A világbajnokság első napjaiban tulajdonképpen egyetlen olyan eredmény volt, amire minden kézilabdarajongó felkapta a fejét: Szenegál döntetlent ért el Horvátország ellen, ráadásul úgy, hogy a meccs lefolyását tekintve ez inkább az európai csapat számára volt hízelgő eredmény. Az is tény viszont, hogy a szenegáli névsort ismerve egyáltalán nem annyira meglepő ez a döntetlen, mint amilyennek elsőre tűnt: az afrikai együttes keretében már bőven többségben vannak az Európában szereplők, ráadásul sokan közülük nívós bajnokságokban, európai kupákban érdekelt csapatokban játszanak. Doungou Camarát pedig már most is a világbajnokság legnagyobb felfedezettjei között emlegetik. Miután Svédország (sokáig szenvedve) 26–18-ra verte az afrikai csapatot, a társházigazda szövetségi kapitánya, Tomas Axnér nem győzte dicsérni Camarát.
„Hihetetlenül jó kézilabdázó. Láttam néhány meccsét, technikailag abszolút világklasszisnak számít. A talpról elengedett lövését nézve olyan, mint Nora Mörk. A BL egyik legjobb csapatában is játszhatna, olyan, finom keze és szenzációs lövése van” – szemlézte a 24.hu a tréner nyilatkozatát. Raja kívül is vannak egyébként ismerős arcok a keretben, például az a Hawa N’Diaye, aki Siófokon is eltöltött egy szezont.
Szenegál Horvátország ellen már sokat mutatott azokból az erényekből, amelyek végül a továbbjutásukhoz, és a Kína elleni fontos meccs (22–15) megnyeréséhez kellettek. Yacine Messaoudi szövetségi kapitány csapatának védekezése remekül zár, támadásban pedig jól használja ki, hogy több poszton bevethető univerzális játékosai vannak. A szenegáliakra pedig azért is érdemes figyelni, mert a középdöntő nyitányaként rögtön velük játszik majd a magyar válogatott csütörtök 18 órától.
Fotó: IHFÚton a legjobb nem európai csapat címe felé: Angola
Angola eredményeire viszont már senki nem kapja fel igazán a fejét, hiszen Vivaldo Eduardo együttese az elmúlt években már sokszor bizonyította, hogy képes remek meccseket játszani. Az afrikai országnak már volt egy kifejezetten erős időszaka a 2000-es évek közepén, amikor két alkalommal is bejutottak a világbajnokság negyeddöntőjébe. A csapat az elmúlt években nem tudta megközelíteni ezt az eredményt, és bár erre minden bizonnyal most sincs igazából esélye, több olyan mérkőzést is játszott, amelyek felkeltették a szakemberek érdeklődését. Ráadásul itt ki kell emelni a hazai szakmai munkát is, hiszen a keret döntő többsége az angolai élklubokban játszik (legtöbben a Primeiro de Agostóban), légiósaik főleg az elmúlt években kifejezetten erősnek számító román bajnokságban kapnak szerepet.
Rögtön egy Franciaország elleni találkozóval kezdett az angolai csapat, és bizony volt is esélye a pontszerzésre (29–30). Azt általánosságban is el lehet egyébként mondani, hogy a francia válogatott nem mindig nagyon éles a tornák elején, ez azonban semmit nem vesz el Angola nemzeti csapatának érdeméből, amely nagyon masszív védekezéssel és remek támadójátékkal késztette az utolsó másodpercekig izgalmas mérkőzésre Franciaországot.
Ezt követően Szlovénia ellen sem voltak esélytelenek. A 24–30-as végeredmény nem mutatja pontosan, hogy mennyire kiélezett volt ez a találkozó, 20–19-re például még vezetett Angola. Ezen a mérkőzésen is kijöttek az afrikai együttes erősségei: fizikális szempontból kiemelkedő csapatról van szó, amely azonban támadásban és védekezésben is túlságosan középre tömöríti a játékát, épp ezért idővel az élmezőnybe tartozó gárdák ezt könnyen kiismerik, még akkor is, ha Azenaide Carlos személyében ebben a csapatban is van egy kiemelkedő képességű lövője.
Az Izland elleni 26–26-os döntetlennel azonban Angola az egész vb egyik legnehezebb csoportjából is továbbjutott, és játszhat a középdöntőben három remeknek ígérkező meccset a Koreai Köztársaság, Norvégia és Ausztria ellen.
Fotó: IHFKiemelt fotó: IHF
Szerző
