„Ez legyen az újságírók problémája” – Elhunyt Mike Leach, az amerikai futball történetének egyik legnagyobb alakja

Ha Mike Leach edzői munkásságát pusztán az eredményei alapján próbálnánk megítélni, valószínűleg téves képet kapnánk róla. Nem nyert bajnoki címet, de még csak konferenciadöntőt sem az egyetemi első osztályban, sőt a Hírességek Csarnokához szükséges 60 százalékos győzelmi aránytól is elmaradt. Nélküle azonban nem lehet elmondani a sportág történetét.

Az Air Raiddel egy olyan játékrendszert teremtett meg, amelynek elemeit ma már a világ összes támadókoordinátora használja, és amely alapjaiban változtatta meg az egész sportágat. Leach ráadásul nemcsak a futballra volt nagy hatással, hanem az asszisztenseire és a játékosaira is: olyan edzők kerültek ki a kezei alól, akik azóta az egyetemi futball legkiválóbb alakjaivá váltak. Nélküle könnyen lehet, hogy nem tudnánk, ki az a Lincoln Riley és Sonny Dykes, ahogy Gardner Minshew és a bajusza közti őrület sem történik meg, ha nincs Leach.

„Ez legyen az újságírók problémája. Miért érdekelne engem, mit írnak, akkor már úgyis halott leszek” – így nyilatkozott 2018-ban, amikor arról faggatták, mit szeretne, mi legyen a nekrológjában, ez a mondat pedig tökéletesen leírja, milyen ember is volt. Üdítő kivétel volt abban a világban, ahol minden edző politikus is egyben, és a nap 24 órájában szerepet játszik.

Leach ezzel szemben soha nem adott mást, mint önmagát, aztán az újságírók majd eldöntik, mit írnak róla, mit említenek meg a nekrológjában. Mi tagadás, feladta a leckét, ugyanis nemcsak edzőként, hanem emberként is csodálatos volt. Mindenkihez volt egy jó szava, és bárkivel hajlandó volt beszélgetni szó szerint bármiről. Megannyi történettel emlékeztek rá azok, akik személyesen is ismerték, ezek összeszedésére pedig egy könyv sem lenne elég, nemhogy egy cikk.

Talán semmi nem jellemzi őt annyira, mint Riley sztorija abból az időből, amikor Leach asszisztense volt. A vezetőedző kapott egy telefonhívást, Riley pedig elkezdett a saját dolgával foglalkozni, mondván, Leach úgyis mindig hosszasan telefonál. Egyszer azonban valamiért megszakadt a hívás, ezért Leach morogva visszahívta az illetőt és újabb fél órát beszélgettek. Amikor letették, Riley rákérdezett, ki volt a vonal túlsó végén, mire Leach közölte, hogy téves hívás volt, ez viszont nem akadályozta meg abban, hogy egy számára ismeretlen emberrel diskuráljon hosszasan.

Hasonlóan járt Kyle Bonagura is, aki egyszer a legnagyobb öltözői csínytevések miatt írt egy SMS-t az edzőnek, mire az azonnal felhívta, és elkezdte mesélni a kedvenc történeteit. Nagyjából 15 perc elteltével derült ki, hogy közben edzést tartott. Vagy említhetnénk azt is, amikor hosszasan ecsetelte, melyik egyetem jönne ki győztesen a kabalafigurák harcából, és miért fontos tisztázni a napördög természetfeletti erejét ennek megállapításához.

Leach halála felfoghatatlan tragédia az egész sportág számára. Pótolhatatlan alakja volt ő az egyetemi futballnak, akihez foghatót jó eséllyel soha nem fogunk látni. Tudásával és gondolkodásmódjával örökre megváltoztatta a játékot, személyiségével pedig inspirálta a környezetében levőket, így a szellemisége halála után is velünk marad.

Kiemelt fotó: hailstate.com