Ez nem az a Győr, amit a szezon elején láttunk, de egyelőre a vészharangokat sem kell kongatni

Az első kérdésre hosszú és bonyolult, a másodikra rövid és egyértelmű választ tudunk adni. Kezdjük az utóbbival, hiszen nyilvánvalóan nem történt egyelőre tragédia, ebből az alapállásból ugyanis még könnyedén összejöhet a bajnoki cím és a BL-győzelem is, ám jobban járunk, ha némileg elébe megyünk a dolgoknak, és az esetleges bukások előtt próbáljuk meg feltérképezni a problémákat.

Ősszel, illetve a tavaszi szezon elején még mi is arról beszéltünk, hogy nehéz elképzelni, hogy ennek a Győrnek bármi gondot okozhat idén. Bőnek tűnt a keret, sorjáztak a győzelmek, még a legnagyobb riválisok ellen is magabiztosan sikerült nyerni. Ehhez képest aztán február 19-én jött egy idegenbeli, Vipers elleni vereség (29–30) a BL-csoportkör utolsó fordulójában, amire akkor lehetett még legyinteni, mondván, a biztos csoportelsőség tudatában nem volt már tétje a meccsnek.

Ezekre azért összességében lehetett úgy hivatkozni, hogy kisiklásokról van szó, a fontos meccseken jön majd a jó teljesítmény. Ehhez képest valószínűleg sokakat meglepett, hogy rögtön hidegzuhannyal indult a Brest Bretagne elleni BL-negyeddöntő első, idegenbeli mérkőzése, a múlt szombaton győri szempontból hamar 5–10 állt az eredményjelzőn.

Persze hozzá kell tenni, hogy a Brest egy olyan együttes, amelyik szinte mindig jól játszik az ETO ellen. A két egyesület legutóbbi öt meccséből négy is döntetlennel zárult (a rendes játékidőt figyelembe véve), és a maradék egy találkozón is egyetlen találattal nyert a magyar csapat. Közös jellemzője még ezeknek a mérkőzéseknek, hogy rendre 30 gól alatt szerez mindkét gárda, ami jól mutatja, hogy a Brest a tekintetben is eredményes, hogy némileg lassítsa a meccsek ritmusát.

Rendkívül jól tudta megnehezíteni a győri támadásokat a franciák védekezése.

Szenvedős, ritmustalan találkozó volt ez mindkét csapat számára, azonban még a gyenge játék ellenére is kijött a Győr profizmusa, így a vereséget és az igazán nehéz helyzetet sikerült megúszni (21–21). Ambros Martín csapata jól használta ki a szintén gyengén játszó franciák hibáit, illetve a fordításhoz elengedhetetlen volt, hogy a spanyol edző – főként a védekezés tekintetében – kifejezetten bátran variált. A leggyakoribbnak mondható egycserés változattal kezdett, majd még a zárt formációban átállt nulla cserére, később pedig jött az igazán jól működő 5+1-es védekezés, Estelle Nze Minkóval zavaróban. Viszonylag ritkán látjuk ezt az ETO-tól, így talán időről időre el is felejtjük, hogy Nze Minko ebben a szerepkörben a világ legjobbjai közé tartozik.

A meccs előtt derült fény arra, hogy Silje Solbergre egy sérülés, Kari Brattsetre pedig a várandóssága miatt hosszabb ideig nem számíthat a szakmai stáb. Előbbi kiesését most nem igazán érezték meg a győriek, hiszen az első félidőben Laura Glauser, a másodikban pedig Amandine Leynaud védett 40 százalék felett, Brattset hiánya azonban már nagyobb fejtörést okozhat az edzői stábnak, még akkor is, ha utólag kiderült, ez volt az oka annak, hogy három beállóval vágtak neki a szezonnak. Támadásban a Pintea – Blohm páros megoldhatja a feladatot, hátul azonban érezhetően keresik még a megoldást Brattset pótlására.

Nagyobb gond a 21 lőtt gól, amely kapcsán érdemes több aspektust is megvilágítani. Jól látszik, hogy a játékosok többsége egyénileg nincs jó formában. A Győrnek mintha nem tett volna a jót ez a hosszabb szünet (legalábbis a nemzetközi meccsek tekintetében) az ősszel remek formát futó kézilabdázók ugyanis sorra hozzák a gyengébbnél gyengébb meccseket. A leglátványosabb ez most Stine Oftedalnál volt, Pablo Morel, a brestiek vezetőedzője remekül készítette fel a csapatát az ellene való játékra, és mivel ő most nem tudta megszerezni lendületből a szokásos előnyöket, az egész gárda szenvedett támadásban. Persze épp a Győr az a csapat, amelyiknél azt lehet mondani, hogy ha kiveszik az egyik klasszist, ott vannak a többiek, ám ehhez az kell, hogy legalább néhányan jó formában legyenek. Sandra Toft személyében kiváló kapus védett a franciák színeiben is, azonban beszédes, hogy az alacsony gólszám ellenére a játékosok többségénél legalább 2-3 rontott lövés szerepel a lőlapon, a hat góllal legeredményesebbnek bizonyuló Veronica Kristiansennek pedig 12 lövés kellett ehhez a találatszámhoz.

Sandra Toft ezúttal is bizonyította, hogy az elitbe tartozik.

A másik szempont már jóval inkább a strukturális gondokra koncentrál. A Győrre Danyi Gábor és Ambros Martín irányítása alatt is jellemző volt korábban, hogy akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha a jó védekezés nyomán labdákat szereznek, abból pedig gyorsan tudnak indulni. Az ellenfeleknek tehát abban az esetben van esélye, ha ezt meg tudják akadályozni, és a Brestnek ez – főleg az első félidőben – remekül sikerült is. Az ETO felállt fal elleni játéka ugyanis meglepően sematikus, és nagy mértékben épít a játékosok egyéni megoldásaira. Rossz forma esetén tehát könnyen zavarba lehet hozni a csapatot, ezen pedig nyilván az sem segít, hogy a sérülések és az egyéb kimaradások miatt igencsak csökkent a rotációs lehetőségek száma.

Képek forrása: Brest Bretagne Handball Facebook