„Ezek a srácok már nem azért játszottak, hogy elkerüljék a vereséget. Azért jöttek, hogy nyerjenek”

Az életben nagyon ritkán, de előfordulnak olyan emberi cselekedetek, olyan közösségi élmény, amelyet meg akar őrizni a kollektív emlékezet, szobrot mintáz róla egy város, dalt ír róla egy zenész, filmet forgat róla egy rendező. A háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott felejthetetlen ötkarikás sorozata ilyen: csapatsportban korábban nem volt rá példa, hogy háromszor egymás után aranyérmet nyerjen egy válogatott az olimpián. Ám Zákonyi S. Tamás kis híján elsiette a dolgot: a Szabadság, szerelem és Az unoka című filmek producere már a sydney-i győzelem után, 2000-ben elhatározta, hogy megfilmesíti a Kemény-legények tetteit, pedig a java még hátra volt.

Fotó: Balogh László

Éveken át követte a vízilabdásokat versenyre, edzésre, akikről időközben több könyvet is írt a vízilabdás újságíró, Csurka Gergely.

„Nem dokumentumfilmet akartunk forgatni, hanem egy történetet akartunk elmesélni, bemutatva a sztori karaktereit” – fejtette ki Zákonyi A nemzet aranyai sajtóvetítése előtt. A 149 perces filmet megnézve igazat kell adnunk neki. Narráció nélkül, magyar és külföldi játékosok, edzők visszaemlékezésein keresztül, tulajdonképpen egy interjúkötet megfilmesített változataként jelennek meg előttünk a képkockák. Azok számára, akik bő tíz éven keresztül követték az aranygeneráció lépéseit, nincsenek nagy megfejtések, hacsak azt nem vesszük annak, hogy a játékosok, edzők 15-20 év távlatából a nagyközönség előtt is kicsomagolják egymást.

Az 1977-es jönköpingi Eb-siker után már 20 év eltelt aranyérem nélkül, és a hazai pólószövetség vezetésének az atlantai olimpiai csalódás után el kellett döntenie, hogy a nagy nevek (Görgényi István, Horkai György, Gerendás György) vagy a Comóban állatorvosként és edzőként dolgozó Kemény Dénes pályázatát fogadja el. Bár két szakmai bizottság is Gerendás kinevezését támogatta, az elnökség Keményt bízta meg, aki Kásás Tamás filmbeli szavai szerint azonnal megtalálta a közös hangot a csapattal.

„Kíváncsiak voltunk rá, ő pedig pontosan azt mondta, amit hallani akartunk.”

Kemény levezette, hogy négy év múlva olimpiát akar nyerni a csapattal, de azt is elmondta, hogy ehhez mi szükséges egy év múlva, hat hónap múlva, és a másnapi edzésen. Lazasággal vegyülő határozottsága megnyerte a csapatot, persze a játékosok is várakozással tekintettek arra, mit tud kihozni belőlük. A motivált, tervszerűen gondolkodó, folyamatosan visszacsatoló, intelligens edző találkozott egy hallatlanul tehetséges társasággal, már csak a győzelmi receptet kellett összeállítani.

Varga Zsolt és Benedek Tibor rutinos játékosként, több kudarcélménnyel az emlékezetükben fogadta Keményt, és a filmben őszintén vallanak róla, hogy 1997-ben az új brigád teljesen más szemlélettel érkezett meg a válogatottba. Amíg Benedek, Varga, Kósz Zoltán vagy Steinmetz Barna pontosan tudta, milyen érzés veszíteni Európa-bajnoki döntőben (Sheffield, 1993; Bécs, 1995) vagy olimpiai bronzmeccsen (Atlanta, 1996), addig az 1975–1977-es korosztály, Kiss Gergellyel, Molnár Tamással, Vári Attilával, Székely Bulcsúval azt szívta magába, hogyan képtelenség kikapni.

Keveset beszélünk róla, de ritka dolog, hogy egy csapatba egyszerre annyi fiatal tehetség kerüljön be, mint 1997-ben a válogatottba. A 21-22 éves újak juniorkorukban mindenkit agyonvertek, aki szembe jött. A Kemény Dénes édesapja, Kemény Ferenc vezette utánpótlás-válogatott hatszor nyert Eb-t, világbajnok lett, 66 mérkőzésből 65-öt megnyert.

„Ezek a srácok már nem azért játszottak, hogy elkerüljék a vereséget. Azért jöttek, hogy nyerjenek”

– érzékeltette az elemi különbséget Varga Zsolt. A sikerorientált fiatalok szinte kiszellőztették a magyar öltözőt, és miközben szédületesen pólóztak, a szemtelenség határát súroló vagányság jellemezte őket, és ez mit sem változott az évek során.

A sevillai Európa-bajnokságon például Vári Attila néhány társával egy paradicsomlével lelocsolt fehér leplet helyezett el hotel folyosóján, a gyilkosság helyét pedig a helyszínelők által használt szalagokkal kerítették el. Nem csak a szájuk volt nagy, veretlenül jutottak tovább a csoportjukból, majd az olaszok után az elődöntőben az orosz válogatottat is elintézték. A döntő előtti este tízből kilenc edző elküldte volna őket a büdös francba, amikor nagyjából 200 üveg sörrel tértek vissza a szállodába. Másnapra tartogatták. Kemény vette a lapot, bízott bennük, és azt mondta nekik: akár nyerünk, akár veszítünk, úgyis el fog fogyni. Nem törte le az ifjú bikák szarvát, hisz tudta, a tökös hozzáállás az új csapat identitásának a része.

A döntőben horrorisztikus támadójátékot nyújtott a jugoszláv és a magyar válogatott is, Kásás három góljával 3-2-re végül a mieink nyertek. A csapat harmada abban az évben született, amikor utoljára Eb-győztes volt Magyarország. A szurkolók számára is egyértelművé vált, hogy valami egészen új dolog kezdődött a válogatottnál. Varga Zsolt jó barátjával, Benedek Tiborral meg kellett, hogy állapítsa:

1999-ben Kásás megfogalmazása szerint atombomba robbant a magyarok öltözőjében. Megjelent egy junkie külsejű srác karikagyűrűvel a fülében, „aki az első edzésen ragasztott hat olyan gólt a hálóba, amilyet még kevesen láttunk. Azt kérdezgettük egymástól, ki ez a gyerek?”

Biros Péterre ki más, mint Kemény Ferenc figyelt fel tizenéves korában, de a fiatalember akkoriban még párhuzamosan kézilabdázott és vízilabdázott. Kemény 2019-ben egy interjúban így beszélt róla nekem: „Felhívott Egerből egy edző, hogy nézzek meg egy gyereket. Peti volt az, lehívtam edzeni a Szőnyi úti uszodába. Úgy száguldozott fel-alá a vízben, hogy a háta megszáradt közben.” Kemény Dénes is csakhamar rátalált. Nem volt nehéz dolga, Birosnak egészen egyedülálló vízfekvése, és bődületes lövőereje volt. Ám 17 évesen átigazolta a veszprémi kézicsapat. Keménynek lapot kellett húznia 19-re, és idővel behívta a válogatottba, ezzel pedig eldőlt, Biros melyik sportágat fogja választani. Személyisége sokkolta a többieket.

„Petinek soha nem kellett feloldódnia, mert mindent leszart. Nagyjából 60-as volt a pulzusa folyamatosan” – vélekedett csapattársáról a filmben Kásás, pedig ő sem volt túlságosan vehemens pólós. Felelevenítette, hogy amikor először szobatársak lettek, 3,5 órán keresztül egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Egészen addig, amíg Kásás azt nem mondta, hogy el kellene indulni a csapatmegbeszélésre. Biros csak annyit mondott: oké. Varga Dánielnek is volt róla humoros sztorija: ő Biros mellett tanulta meg, hogyan kell sötétben olvasni, hiszen vele egy szobában nem éghetett este a villany.

Az 1999-es Európa-bajnokságra címvédőként utazott Firenzébe a magyar csapat, ám Benedeket, a válogatott vezérét mondvacsinált indokkal eltiltotta a nemzetközi szövetség. Olyan krémet használt, amely tartalmazott egy tiltólistás anabolikus szteroidot. Akkori olasz csapattársa, sőt egy külföldi szövetségi kapitány is megszólalt a filmben, s mindketten utaltak rá, hogy arra ment ki a játék, hogy a magyarok egyik legjobbja ne legyen ott az Eb-n. A torna után annak rendje és módja szerint néhány hónapra csökkentették a büntetését.

„Firenzében minden meccsen Tiborért játszottunk” – mondta Fodor Rajmund. A csapatépítést, a csapatkohéziót tökéletesítő Kemény ezen az Eb-n is tanult újat. Benedek eltiltása miatt gondterhelten futott össze a hotelben Vári Attilával, aki megkérdezte, mi bántja. Kemény elárulta, mire Vári így felelt: „Dénes, olyanok vagyunk, mint a cápa. Ha kitörik egy fogunk, új nő a helyére.”

Birosnak hívták ezt az új fogat, akinek Kemény jelezte a torna előtt, hogy készülnie kell, mert őt kevésbé ismerik az ellenfelek, ezért több lövési lehetősége lesz, de emiatt nem kell aggódnia. A kapitány egyik délelőtt hosszasan ecsetelte neki, hogyan maradjon higgadt. Amikor a pincér megkérdezte tőlük, mit hozhat nekik, Kemény egy kapuccsínót kért. A 23 éves újonc pedig annyit bökött ki: „egy pohár sört kérek”. „Abban a pillanatban lehetett tudni, hogy a srác nem csinálja majd össze magát, amikor sorsdöntő lövéshez jut” – nyugtázta az edző. Nyílt titok volt, hogy a halálosan laza játékos cigarettázott pályafutása során, de mit számított, ha így is megválasztották a világ legjobbjának 2008-ban. Biros szenzációsan játszott a tornán, öt góljával a legeredményesebb játékos volt a döntőben, Magyarország pedig megvédte a címét.

Fotó: Balogh László

A válogatott Világkupa-győzelemmel melegített a 2000-es sydney-i olimpiára, 24 év után esélyesként utazott a tornára. A játékosok a mai napig tisztán emlékeznek rá, hogy mindenhová közösen mentek, senki sem különcködött. Varga és Benedek a korábbi tapasztalatokból táplálkozva kérdően néztek egymásra: látod ezt? Teljes volt a csapategység, és töretlen az önbizalom. Akkor is, amikor a szövetségi kapitányt a horvátok ellen elküldték kispadról, és a játékosok magukra voltak utalva. Akkor is, amikor a jugoszlávok elleni utolsó csoportmeccsen kikaptunk.

Korábban többen is meséltek róla, és a dokumentumfilmben is elhangzik: a csoportmeccsek után a játékosok engedélyt kaptak, hogy kimenjenek a városba kiereszteni a gőzt. A kínai étteremben kellemesen spiccesre itták magukat, majd az „öregek” jelezték, hogy irány vissza az olimpiai faluba. Molnár Tamás csak annyit írt sms-ben Keménynek: „jövünk vissza, együtt vagyunk. A csapatod.”

Másnap Varga Zsolt, a csapat szellemi vezetője sokak szerint olyan motivációs beszédet mondott, amely után a válogatott átgázolt az olaszokon a negyeddöntőben. A jugoszlávok elleni elődöntőben pedig vízbe ugrott a kalimpáló gyerek. Kásás így jellemezte Szécsi Zoltánt, akinek a mozdulatai szerinte nem igazán emlékeztettek klasszikus vízilabdakapuséra. Össze-vissza pattogott a vízben, közben őrült bravúrokat mutatott be. Így történt a jugók ellen is, amikor Kemény úgy határozott, hogy a harmadik negyedben ő váltja Kószt. Hat lövésből egy gólt kapott, Magyarország pedig döntőbe jutott. „Eszembe sem jutott, hogy emiatt a döntőben én fogok kezdeni, teljesen normálisnak éreztem, hogy jön vissza Kósz Zoli.” A csapatbuszon annyit súgott Kósz fülébe: ma nyertem neked egy érmet, de holnap neked kell beszínezned.

A kapitány egy ponton megjegyzi a dokumentumfilmben:

A fináléban lemostuk az oroszokat, Benedek négy gólt dobott, Vári nyolc méterről csavart hálószaggató gólt. 24 év után újra olimpia bajnok lett Magyarország. A fiúk nem felejtették el az embert, aki megtanította őket győzni, a medencéből kimászva Kemény Ferencet, Fecsó bát éltették.

Odahaza a szurkolók, a média szétszedte a sydney-i hősöket, Kemény nyíltan beszél róla a filmben, hogy nem tudta megóvni a csapatot a túláradó szeretettől, nem tudta visszahúzni őket a földre. Ennek volt az eredménye a Margitszigeten „elszenvedett” Eb-bronz és a fukuokai ötödik hely, amelyről a játékosok nem akartak egy mondatnál többet mondani. Ez volt az egyetlen nagy torna 1997 és 2008 között, ahonnan a Kemény-legények érem nélkül tértek haza.

A játékosokban felmerült (Benedek tette fel a kérdést Varga Zsoltnak), hogy a csapat jól jár-e azzal, ha ebben a helyzetben Keménnyel folytatja. Válságmegbeszélést is összehívtak, ahol nekiszegezték a kérdést edzőjüknek, bízik-e még bennük egyáltalán. A válasz egyértelmű igen volt.

Tovább feszítette a húrt, hogy a 2002-es Honvéd–Vasas bajnoki döntő utolsó előtti percében tömegverekedés tört ki a medencében, és Varga Tamás óriási öklöst osztott ki válogatottbeli társának, Kiss Gergelynek, akinek eltört az arccsontja. Vargát fél évre eltiltották, ám Kemény pontosan tudta, hogy a barcelonai világbajnokságon szüksége lesz a bivalyerős bekkre. Így a torna előtt elküldte sörözni Vargát és Kisst, hogy beszéljék meg a történteket, Varga pedig elnézést kért, és mivel Kiss is belement, Kemény behívta az utazó keretbe.

Kásás szavaival élve, 2003-ban még hiányzott a Grand Slam a csapat derékhadának: az Eb és az olimpiai arany után ideje volt a világbajnoki címet is megszerezni. Ahogy az 1999-es Eb-n Biros, úgy tűnt fel Barcelonában az új üdvöske, Madaras Norbert. Vele együtt három félelmetesen jó balkezese volt rosszkézoldalon a válogatottnak (Kiss, Benedek), miközben más csapatoknak egy ilyen játékosa sem volt. Ezt a filmben az olasz pólóprofesszor, Alessandro Campagna is megjegyzi. A válogatott veretlenül masírozott a döntőig, ahol hosszabbítás után, Madaras és Biros három-három góljával legyőzte Olaszországot, és 1973 után hazahozta a vb-címet. Legyőzhetetlennek tűnt a csapat, az athéni olimpia előtt a Világliga döntőjében a bivalyerős szerbeket is megverte.

Kemény mindvégig átláthatóságra, őszinteségre törekedett, Varga Zsoltnak például elmondta, miért nem viszi magával Athénba, de nem volt kérdés, hogy a beszélgetés során megkérdezze a szellemi vezért, ki legyen a csapat kapitánya az olimpián. Varga gondolkodás nélkül rávágta: Benedek Tibi. Kemény kételkedett, hisz Benedeket zárkózott személyiségnek tartotta, ám végül Vargára hallgatott.

A 2004-es 13-as keretbe bekerült a felvidéki Gergely István, Madaras, Steinmetz Ádám és a vajkezű Varga Dániel is. Ellenállhatatlanul játszottunk, a csoportban megvertük a szerbeket, a horvátokat, és az oroszokat, akik pár nappal később az elődöntőben is fejet hajtottak előttünk.

A fináléról Alessandro Campagna így beszélt:

„Soha életemben nem láttam egy döntőben annyi jó játékost, mint a szerb és a magyar csapatban.”

A világ két legjobb csapata csapott össze, és mire a mieink felocsúdtak 0-3 volt az eredmény. „Mintha egyedül (Kiss) Gergő játszott volna azon a fordulatszámon, mint ők. Mi, a többiek mind aludtunk” – idézte fel az első negyedet Kásás. Aztán Kiss három góljával egyenlített Magyarország. Varga Tamás is betalált, a gólpasszt az a Kiss adta, akit két évvel korábban leütött a vízben. Boldogan üvöltöttek a vízben. „Hálás voltam neki azért a passzért, a mai napig az vagyok.”

Az egyik időkérésnél az elcsigázott Kásásnak odavetette Kemény: „Fáradt vagy, Kása?” Amikor a világklasszis hümmögni kezdett, a kapitány csak annyit mondott: „Döntsd el, van hátra hét perc vagy négy év”. Kemény hét év közös munka során elkészítette magában játékosai pszichológiai profilját, és tisztában volt vele, melyikükből tudja kihozni a legtöbbet egy fricskával, egy káromkodással vegyített motivációs lökettel vagy épp lelki simogatással. Mindenkinek másra volt szüksége. Kásás, aki végig vízben volt a döntőn, Kemény szavaival visszament a medencébe, és bevágott két gólt.

A film legrészletesebben elemzett mérkőzése volt a döntő, nem véletlenül, itt láthattuk a csapat legnagyobb feltámadását. Campagna, Kásás Zoltán, Kásás Tamás – bárki, aki megszólalt a finálé kapcsán azt mondta, olyan védekezést, amit a magyarok bemutattak a negyedik negyedben, még senki sem látott. Kettős emberelőnyben is jól blokkoltak. Miközben a túloldalt Alekszandar Sapicsék 3/0-ra végeztek emberelőnyből, a magyarok mindhárom fórból gólt lőttek, és 5-7-ről fordítva 8-7-re megnyerték minden idők egyik legizgalmasabb pólóthrillerét.

Az utolsó gól előtt Kásás irányító pozícióból tette be a labdát a második centert játszó, ám visszafelé mozgó Kissnek, aki kíméletlenül bevágta. „A magyarok sem előtte, sem utána nem játszották azt a figurát, ez volt az egyetlen egy alkalom” – ecsetelte a megszólaló Vladimir Vujaszinovics.

Több ez, mint zsenialitás.

A szerb játékosok a kezükbe temették az arcukat, képtelenek voltak elhinni, hogy újra és újra legyőzik őket a magyarok a fináléban, mindegy, hogy Eb-ről, Világligáról vagy olimpiáról van-e szó. Sapics a filmben elárulta, a nagy tornákon már szinte csak a magyarokra készültek, mindent megpróbáltak bevetni ellenük, mégsem bírtak velük. Campagna úgy látta, mindkét oldalon világklasszisok játszottak, ám az döntött, hogy amíg a szerb sztárok egymaguk akarták megmutatni, mire képesek, addig a magyarok lemondtak az egyéni dicsőségről, és tehetségüket feláldozták a csapatsiker oltárán.

Ám fordult a kocka, 2005 és 2008 között a szerbek lettek a mi mumusaink: ők nyertek a 2005-ös vb-döntőben, a 2006-os Eb-fináléban és a 2008-as Európa-bajnokság elődöntőjében is. A csapatot emésztette Benedek hiánya, aki szívritmuszavarai miatt két éven át nem játszott a válogatottban. Felesége, Benedek-Epres Fanni kitért rá, 2005-ben férje hirtelen felindulásból elvitte nyaralni, ám időközben kiderült, valójában nem tudta elviselni, hogy a csapat közelében legyen úgy, hogy nem játszhat. Így inkább elutazott a családjával.

A csapatba új arcok is érkeztek Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor és az ifjabbik Varga, Dénes személyében. Utóbbi úgy vélte a filmben, hogy az elfojtott konfliktusok okozták a belső feszültséget, emiatt nem nyert egyetlen aranyat sem három éven át a válogatott.

Benedek a legjobbkor tért vissza, a válogatott pedig bizakodva indult a pekingi nyári játékokra, ahol a cséká az olimpiai faluban „egy tetőn festette le, hogyan nyerik meg az aranyérmet”. „Ott érkeztünk meg valójában a tornára” – fogalmazta meg érzéseit Kiss Gergely. A játékosok visszagondolva azt mondják, Benedek szerepe olyan szinten felértékelődött ekkorra, hogy a kapitányi feladatok csaknem 30-40 százalékát tulajdonképpen ő végezte el, ő volt a kapocs a szövetségi kapitány és a csapat között, bárki hozzá fordulhatott a problémájával, és döbbenetes mentális erőt adott a csapatnak. Képzeljük el, micsoda változáson kellett keresztülmennie a balkezes játékosnak, hogy befelé forduló személyiségét a csapat érdekeinek alárendelve gyökeresen átalakítsa. Megtette, mert a válogatott ezt kívánta tőle.

A csapat ezen a tornán is veretlenül menetelt az elődöntőig, ahol a 2008-as Eb-győztes Montenegró csaknem megtörte. Ahogyan 2000-ben Szécsi váltotta Kószt, úgy dobta be Kemény nyolc évvel később Szécsi helyett Gergely Istvánt a legnehezebb, kiélezett helyzetben. A kapus parádézott, négyméterest védett, elévülhetetlen érdemei voltak a döntőbe jutásban.

A magyar válogatott sikerének egyik titka az volt, hogy a rizikós meccseken mindig előlépett egy új hős, egy olyan játékos, aki megmutatta, miért van helye a legjobb 13 között.

És persze ott volt a csibészségbe bújtatott rendíthetetlen önbizalom, amely eloszlatott minden kétséget.

Biros háromszor is betalált az USA elleni fináléban, volt egy demoralizáló ejtése is. Lovaglóizom-sérülése után jártányi ereje alig volt, de amikor a kapitány megkérdezte, vissza tud-e mászni a vízbe, annyit válaszolt: „úszni nem tudok, de ha ki kell osztani egy-két pofont, az még menni fog.” A Varga testvérek örömjátékát öröm volt nézni. Dénes egy emberelőnynél befelé nézett, mintha passzolna, közben szinte nullszögből bevágta a rövidbe a labdát. Az amerikaiak széttárt karral néztek a játékvezetők felé, mintha valaki szabálytalankodott volna.

A hivatalos Grand Slam után a magyarok az eladdig ismeretlen olimpiai Grand Slamet is megcsinálták, háromszor egymás után nyertek a nyári játékokon. Hogy ehhez mire volt szükség, azt a film végén Kásás összegezte.

„Kellett hozzá alázat, intelligencia, és az, hogy mindenki a csapatban akarta elfoglalni az őt megillető helyet.”

És természetesen kellettek az olyan istenadta tehetségek, és szorgalmas világklasszisok, mint Kásás, Benedek, Biros, Kiss, Molnár, Madaras, Varga Dániel és Dénes. Nem beszélve a játékosok olthatatlan győzelmi vágyáról, határtalan önbizalmáról és baráti viszonyáról, amely kiállt minden próbát. Illetve arról, amiről talán ha egyszer volt szó a filmben: az iszonyatos mennyiségű munkáról, amit Kemény és stábja elvégzett minden nagy torna előtt.

2008 után a vízilabdavilág Dream Teamje Szerbia lett, ahol a válogatott tíz év alatt nyert négy Eb-t és két-két vb-, illetve olimpiai címet. Három olimpiai aranyat viszont még nekik sem sikerült egyhuzamban hazavinniük.

Fotó: Balogh László

Kiemelt kép: Illyés Tibor (MTI/MTVA)