Ezt csak az értheti meg, aki közülünk való – Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (filmajánló)

Paul Ashworth-öt, a bohém angoltanárt nagyon kedvelik a diákjai, ami abszolút érthető. Egyáltalán nem a távolságtartó, vasfegyelmet követelő pedagógusi attitűdöt követi, hanem humoros, nyíltszívű és az óráin nem ritkán olyan hangulat uralkodik, mint a futballstadionok lelátóin. Tanórai kereteken kívül is foglalkozik a diákjaival, az iskola futballcsapatát edzi. Üdítő személyisége a szülőkre is hatással van, ők is szívesen időznek a társaságában.

Megrögzött agglegényként éli az életét, amelynek középpontjában imádott futballcsapata, az Arsenal áll. Úgy érzi, megvan mindene, hiszen „szerelmes” (mármint az „ágyúsok” csapatába), van hol laknia, van mit ennie, és egy másik nélkülözhetetlen szükségletre, az éves stadionbérletre is futja a fizetéséből.

Futballimádatát édesapjától örökölte, akivel, mivel szülei elváltak, kéthetente találkozott – a program nem meglepő módon az Arsenal-meccsek látogatása volt. Paul 18 éve vár arra, hogy kedvenc csapatának játékosai 1971 után újra bajnoki címet nyerjenek. A remény, hogy a hosszú böjt után az angol bajnokság első osztályának élén végezhet az Arsenal, folyamatos izgalomban tartja.

Visszakanyarodva a tanári munkájára, nagy népszerűsége és diákjai szeretete ellenére nem mindenki nézi jó szemmel a tekintélyelvűnek egyáltalán nem nevezhető módszereit. A szomszéd teremben tanító Sarah Hughes teljesen más stílust képvisel, keménykezű és rideg. Nehezményezi is, hogy Paul óráin túl zajosak a tanulók:

„Nem fogom ezt az idióta futballkántálást hallgatni”

 – mondja neki ingerülten.

Ő is egyedülálló, egy barátnőjével él együtt, akinek megesküszik, hogy ha valakivel, hát a futballőrült-csodabogár angoltanárral egészen biztosan nem fog összejönni soha. Tudat alatt azonban mégis vonzódik hozzá, és amikor egy esős napon hazaviszi az autójával, behívja a férfit az otthonába. Onnantól fogva már egyikük sem tud megálljt parancsolni az érzelmeinek: Asworth éjszakára is a kolléganőjénél marad.

Az Arsenal marad a szíve csücske

Onnantól fogva egy párt alkotnak. Paul élete megváltozik, nem agglegény többé. Viszont a párjának rá kell döbbennie, hogy a párkapcsolat mégsem forgatja fel gyökeresen újdonsült szerelme mindennapjait, akinek a fontossági sorrendjében ugyanúgy az Arsenal áll az első helyen, mint amikor még egyedülálló volt.

Sokat vitatkoznak egyes, a nő számára érthetetlen dolgokon, aki nem tudja hova tenni például azt sem, hogy a nyári időszakban miért a holtidény jótékony meccseinek látogatása a legfontosabb program, és nem a közös vakáció.

Továbbá azt sem tudja elfogadni, hogy a hétvégéken az egyetlen kikapcsolódási lehetőség csak az Arsenal mérkőzéseinek látogatása lehet.

Az egyik vitájuknál Paul arról akarja meggyőzni Sarah-t, hogy egy futballcsapatnak való szurkolás magasztos célt ad, és kiszakítja az embert a hétköznapi keretekből:

„(Mi) nem gubbasztunk otthon minden este az óraterv fölött...Talán egy napon neked is fontos lesz valami, amit nem osztályozhatsz le”

 – érvel az igaza mellett, talán kissé sértő módon is. Nem sokkal később egy érzelmes monológ során kifejti a saját rajongásának okát:

„Ezt csak az értheti meg, aki közülünk való”

– így szól a kulcsmondat.

Amikor kiderül, hogy Sarah várandós, Paul gondolkodásában, céljaiban változás következik be, felelősséget érez a megszületendő gyereke iránt, és a családapaként eltöltendő éveit vizionálja. Az anyagi helyzetén is szeretne javítani, ezért megpályázza iskolája megüresedett igazgatói pozícióját. Mindemellett kedvenc csapata szereplése is okot ad az izgulásra: a bajnoki cím kapujában áll. De hiába a nagy remények, végül nem Paul lesz az új igazgató és az Arsenal is elbukik egy fontos mérkőzést. Sőt, a férfit egy újabb csapás is éri. Amikor Sarah rájön, hogy Paulnak jobban fáj az Arsenal veresége, mint a sikertelen állásinterjú, szakít vele.

Amint többször is említettük, David Evans filmjében Sarah nem értette meg, miért van az, hogy párja életének középpontjában imádott csapata, az Arsenal áll.

Nem volt ezzel egyedül, hiszen hasonló kérdésekre sok barátnő és feleség keresi a válaszokat, és gyakran maguk a focifanatikus férfiak sem tudják megfelelően elmagyarázni szenvedélyük miértjét. A rejtély megfejtését illetően viszont már sok írás a segítségükre lehet: bőven születtek szakemberekkel készített interjúk, vagy általuk írt szakcikkek ebben a témában.

A szurkoló eggyé válik a csapatával

Dr. Sander van der Linden, a Cambridge-i Egyetem szociálpszichológia professzora például úgy véli, hogy egy sportcsapatért való fanatikus rajongás egyik legfőbb oka az, hogy identitást ad, meghatároz: a szurkoló része egy közösségnek, amelyet az adott klub szeretete tart össze. Az azonosulás a drukkerek jelentős részénél annyira erős, hogy ha az ellenfél tábora szidalmazza az imádott csapatukat, az olyan, mintha ő magukat sértegetné – a lelátókon időnként megjelenő erőszaknak is ez lehet az egyik oka.

Egy ennyire erős, futballcsapat iránti rajongás adta csoportidentifikáció azonban sokkal többször eredményez pozitív hozadékokat. Elég csak arra gondolni, hogyha egy csapat sikert ér el, a szurkoló azt is magáénak érzi, emiatt lélekemelő érzés keríti hatalmába.

Van der Linden szerint nemcsak a közös szurkolás, hanem mindennemű csoportos tevékenység növeli az önbecsülést, a lelki jóllétet és csökkenti a stresszt. A társas kapcsolatok fontosságát egyébként az elmúlt két év alatt a pandémia miatti korlátozások okán minden eddiginél erősebben tapasztalhattuk.

A futballfanatizmus természetesen nemcsak a férfiak körében tapasztalható. A professzor úgy gondolja, hogy a futball a nők körében is jelentős érdeklődést vált ki – ugyanakkor a másik nem képviselőinél egyértelműen népszerűbbnek tekinthető. Ennek szerinte nem biológiai okai vannak, hanem inkább egyes társadalmi sztereotípiák állnak a háttérben, amelyek szerint például a futball férfias sport. Örömtelinek értékeli ugyanakkor azt, hogy a sport más területein kezdik felszámolni a nemi különbségből fakadó egyenlőtlenségeket, ennek alátámasztására megemlíti a teniszversenyek díjazásait illető kiegyenlítési törekvéseket.

Ugrások két idősík között

Dr. Sander van der Linden szavaihoz hasonló gondolatok fogalmazódnak meg Paul Ashworth futballszenvedéllyel kapcsolatos okfejtéseiben, amelyek a dramaturgia szempontjából is fontos részei a filmnek. Az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat egy másik sajátossága az időkezelés. Egyszerre két idősíkot kezel az alkotás: az egyik 1989-ben a tulajdonképpeni jelenben, a másik a hetvenes évek elején játszódik, Paul gyermekkorában. A váltások között általában hosszabb idő telik el, de a lelátón történő szurkolás esetében van, hogy meglehetősen gyorsan ugrunk közel két évtizedet az időben előre és hátra. Ekkor az állandóságot a lelátó képviseli, a felnőtt és a gyerek Paul egyaránt azon állva biztatja üvöltve az Arsenal játékosait, vagy bosszankodik a mérkőzés egy számukra rosszul alakult eseménye miatt.

Jópofa és szerethető a film, igaz, egy-két jelenet, például Paul és Sarah egymásba habarodásának megjelenítése az előzmények ismeretében életszerűtlennek, erőltetettnek is tűnhet. Ugyanakkor mindenképpen érdemes megnézni, hiszen az egyik legfontosabbnak tartott futballkönyv filmadaptációjáról van szó. Na meg azért is, hogy megtudjuk, végül megnyeri-e a bajnoki címet az Arsenal, és azt is, mi lesz Paul és Sarah sorsa.