Ezúttal önerőből zuhan(hat) lefelé a Neuchatel Xamax

Ahogy az több esetben is történt, úgy a Neuchatel Xamax FCS is több klub összeolvadásának eredményeként alakult. Aztán ahogy az is szintén elég gyakori forgatókönyv, egy csőd is közrejátszott abban, hogy eljussunk a mai állapotáig, ami nem épp a legszebb időszak a svájci egyesület történetében.

Az FC Neuchatel és az FC Cantonal Neuchatel

Neuchatel város első futballcsapata az 1895-ben feloszlott Neuchatel Rovers FC volt, melynek szereplése után nem sokkal a helyiek létrehozták az FC Neuchatelt. Ez a gárda szerepelt az akkor még Serie A néven futó élvonalban is. Noha 1903-ban a bajnoki döntőben is érdekelt volt, a fenntarthatóság és nagyobb remények miatt 1906-ban a Football Club Vignoble és az FC Neuchatel egyesült, s így létrejött az FC Cantonal Neuchatel.

Tíz éven keresztül a klub meghatározó tagja volt az első osztálynak, sőt 1916-ban a bázeli BSC Old Boys legyőzésével megszerezte első bajnoki címét. A következő három évtizedben a dobogó csak egy-egy ritka alkalommal jött össze, de az élvonalbeli szereplés nem forgott veszélyben. 1948-ban búcsúzott a legjobbak mezőnyétől a klub, s ugyan ez csak átmeneti állapot volt, a következő 20 esztendőben a neuchateliek már több időt töltöttek a második vonalban, mint a legmagasabb osztályban.

FC Xamax

Az 1910-es évek elején a város főiskolás diákjai egy futballklub létrehozására törekedtek, mert korábban csak az iskolán belül kollégiumi meccseket vívhattak. Max Abegglen volt a legfiatalabb, de a legambiciózusabb is közülük, akinek a klub a nevét is köszönheti, ugyanis Max a Xam becenevet kapta a kollégiumban, s ebből alakult ki a Xamax név. A kollégium diákjai 1912-ben jegyeztették be csapatukat, csakhogy miután saját pályával nem rendelkeztek, így történetük elég sok nehézséggel indult. Szerettek volna Neuchatelben egy pályát kialakítani, de erre nem kaptak engedélyt, mivel alkalmas földterületük sem volt.

Az 1920-as években Marinban próbálkoztak (a kanton egy északi kisvárosa), de ott hasonló helyzetbe kerültek, így egy időre a klub szüneteltette a működését. A második világháborúig ez a bizonytalanság volt jellemző, mígnem 1953-ban a klubot Roger Facchinetti vette át elnökként. Elintézte a pálya és a felszerelés jelentette nehézségeket, a klub pedig megindult az hatodik ligából felfelé. Az azonnali bajnoki címet egy újabb siker követte, s ez még csak a kezdet volt. A könnyed feljutások után az 1954–1955-ös szezonban a második ligában kilenc kapott gól mellett 139 gólt szereztek, ami máig rekord a negyedik vonalban. Az FC Xamax 1960-ra eljutott a harmadosztályba, majd hat esztendővel később már a Nationale B következett.

Az 1965-ös harmadosztályú bajnokcsapat (Forrás: Wikipedia)

Az egyesülés

Az 1960-as évek második felében a két klub azonos szinten szerepelt, ami a helyi futballpálya fokozott igénybevételét jelentette, a gyep pedig évről évre egyre rosszabb állapotban volt. Annak ellenére, hogy egy városban működött a két klub, szinte semmiféle rivalizálás nem alakult ki, mert alig néhány összecsapásuk volt egymás ellen. Megkezdődött a városvezetés bevonásával az esetleges egyesülésről szóló tárgyalás, hogy magasabb szintre emeljék a helyi futballt.

Végül 1970. június 16-án a két klub egyesült, így megszületett a Neuchatel Xamax. Gabriel Monachont, a tárgyalások közvetítőjét nevezték ki a klub első elnökének, míg Gilbert Facchinettit, Roger unokaöccsét sportigazgatónak. A döntés a lehető legjobb irányba terelte a klubot, amely a z 1972–1973-as szezon végén feljutott a National League A-ba. Itt könnyedén sikerült a bennmaradás, sőt egy stabil középcsapattá vált a klub, ráadásul a következő idényben bejutott a kupadöntőbe, ám ott az FC Sion már túl nagy falatnak bizonyult.

Gilbert Gress és az első sikerkorszak

Az 1981–1982-es UEFA-kupában a Sparta Praha és a Sporting CP kiejtése után a legjobb nyolc között a Hamburger SV állította meg a Gress által irányított svájci csapatot. Az 1984-es, elveszített kupafinálé után 1985-ben a Sportul Studentesc, a Lokomotiv Szófia és a Dundee United kiejtése után a Real Madrid ellen is nyertek egy meccset, de a negyeddöntőben véget ért menetelésük.

A klub szintjén sosem látott eredményeket csak még szebbek követték, mert a strasbourgi játékoskorában az igencsak extravagáns megjelenése miatt L’ange de la Meinaunak (Meinau angyala; La Meinau, az RC Strasbourg stadionja – szerk.) becenévvel illetett Gress az 1986–1987-es és az 1987–1988-as idényben is bajnoki címig vezette a gárdát.

Gress távozása után Roy Hodgson is megfordult a csapat kispadján (1990–1992), de nem sok örömét lelte a feladatban – bár az ő irányításával győzték le másodszor a Real Madridot, de továbbjutni újfent nem tudtak. A francia Gress 1993-ban tért vissza és három idény alatt három dobogós hellyel bizonyította sikerességét. Ugyan az újabb bajnoki cím nem jön össze – 1994-ben Détári Lajos is itt focizott (Döme csapattársa volt a bolgár Trifon Ivanov is) –, de végig ott voltak a lejobban közt, bár ekkor már a nemzetközi porondon nem tudnak villogni, mert rendre az első, maximum a második körben búcsúznak. 1998-ra visszacsúsztak a középmezőnybe, így Gress ismét elhagyta a csapatot, s többet nem is tér már vissza.

Gilbert Gress az utolsó, 1998-as mérkőzése lefújása után (Forrás: watson.ch)

A 21. század hullámvasútja

Noha a 2002–2003-as idényben jött egy újabb vesztes kupadöntő, aminek révén a csapat utoljára kiléphetett az európai kupaporondra, ott azonnal el is bukott. A neuchateliek 2006-ban – több mint négy évtized után kiestek az élvonalból –, majd a visszatérés után a 2000-es évek második fele a bennmaradásért folyó harcról szól. Azonban ezek az időkben már nagyon rossz kezekben volt a klub. Az utolsó reménysugarat jelentette a 2011-es kupadöntő, amely megnyerése és az európai kupából származó bevételek segíthettek volna, de a Xamax az ötödik alkalommal is vesztesen hagyta el a pályát.

Az ötödik ligába száműzött csapat a régi játékosok önfeláldozásának is köszönhetően, Roberto Cattilaz vezetésével három szezon alatt három bajnoki címet zsebelt be az ötöd-, a negyed és a harmadosztályban. Újabb három évbe telt, mire kivívták az élvonalban indulás jogát, ahol elsőre még bennmaradtak valahogy, de a koronavírus megszakított idény végén kiestek. A pénzügyi nehézségek most is jelen vannak, de közel sincs akkora baj, mint egy évtizeddel korábban.

A 2020-as visszacsúszás után akár azonnal mehettek volna tovább is, de akkor még sikerült az utolsó körökben kivívni a másodosztályú tagságot. Ezt követte egy átmeneti idény, a jelenlegi viszont teljes katasztrófa, a Neuchatel Xamax a Challenge League, a másodosztály utolsó helyén végzett, osztályozóra kényszerült.

Kiemelt kép: Neuchatel Xamax FCS