Fájdalmas bragai tükörkép: a közepes fejlettségi szint csapdája

A múlt heti 2–0-s győzelem után nem csupán elégedett, de bizakodó is lehetett az FTC csapata és népes rajongótábora, hiszen nemzetközi szinten is megsüvegelendő teljesítménnyel abszolválta az odavágót: kapott gól nélkül és végig kontroll alatt tartva hozta le a mérkőzést. Noha több remek meccse is akadt a magyar bajnoknak a kupaősz során, ennyire fókuszáltan és hatékonyan ilyen kaliberű ellenfél ellen még nem játszott ebben a kiírásban. Az nyilvánvaló volt, hogy a párharc nem dőlt el a Groupama Arénában, de a kétgólos fórnál előnyösebb alaphelyzetet álmodni is merész lett volna a második összecsapás előtt. A Fradi (a portugálokhoz hasonlóan) el is halasztotta a soros bajnokiját, hogy a lehető legfelkészültebben vethesse bele magát a mindent eldöntő szerda délutáni ütközetbe.

Magyar oldalon azonban nyomát sem láttuk a lespórolt bajnokinak: a Braga a legelső pillanattól fogva uralta a mérkőzést, és negyedóra alatt ledolgozta a Budapesten összeszedett hátrányát. A hazaiak jól láthatóan alaposan megtanulták a leckét és maximálisan felkészültek az ellenfelükből, amely csak árnyéka volt egy héttel korábbi önmagának. A portugálok elképesztően agresszívak voltak labda ellen, a fojtogató letámadásuknak és az átmenetekből indított gyors és rendkívül hatékony támadójátékuknak köszönhetően már az első félidőben megfordították a párharcot. Bár a futballban az egygólos előny minden, csak nem életbiztosítás, a játék képe alapján legfeljebb a csodában bízhatott a Ferencváros. De abban sem sokáig: Ricardo Horta az 53. percben másodszor is betalált, és ezzel a magyar bajnok sorsa végleg megpecsételődött.

A jobb csapat jutott tovább, a portugálok valósággal brillíroztak. A legjobb játékosaik (Horta, Rodrigo Zalazar, Florian Grillitsch és Gabriel Martinez) lenyűgöző egyéni alakításokkal repítették tovább a Bragát, amely csapatként is kiválóan muzsikált, és pontosan annyit adott ki magából, amennyire szüksége volt. A negyedik gól után azonnal letekerték a fordulatszámot, és könnyedén tartották az eredményt. A két csapat közti minőségkülönbség a két teljesen ellentétes kimenetelű mérkőzés meccsképén is tetten érhető volt: hiszen míg a Fradi legjobb játékát nyújtva 90 percen át rakkolva két góllal tudott nyerni, a portugálok bő 50 perc alatt vágtak négyet, és utána elég volt ráülniük az eredményre. Persze ha a zöld-fehérek képesek lettek volna megismételni a múlt heti produkciójukat, minimum 50% esélyük lett volna a továbbjutásra is – de fényévekre voltak tőle.

Az biztos, hogy ennél sokkal méltóbb lezárást érdemelt volna a meglehetősen hosszúra nyúlt európai kupakaland – egy ekkora zakó után nagyon nehéz félig telinek látni azt a bizonyos poharat. Pedig így van, ezt nem lehet elvitatni. A legjobb 16 közé jutással a Ferencváros túl is teljesítette az elvárásokat, és megismételte három évvel ezelőtti legjobb teljesítményét. Akkor Xabi Alonso felemelkedőben lévő Bayer Leverkusenje két sima győzelemmel ejtette ki, most pedig Portugália negyedik számú csapata parancsolt neki megálljt. Bár úgy tűnt, elérhető közelségbe került a nyolc közé jutás is, be kell lássuk, az – különösen a tegnapi 0–4 tükrében – már tényleg valósághajlítás lett volna.

Az FTC alapszakaszban mutatott bravúrjai értékesek és nagyon is elismerésre méltók – az egyenes kieséses fázis azonban már egy sokkal élesebb versenyhelyzet, és a zöldek még nincsenek azon a nívón, hogy ott is parádézzanak. 

Az elmúlt hét év stabil nemzetközi jelenléte alapján kijelenthető, hogy a Ferencváros egy nagyon masszív európai középcsapat lett, de ebből a közepes fejlettségi szintből egyelőre nem tud kitörni. Ahhoz, hogy tovább közeledjen az álmaihoz, minden tétmeccsen 90 percen át úgy kell tudni játszania, ahogyan egyelőre csak a jobb napjain képes. Ez az idei szezon legnagyobb tanulsága.

Borítókép: Ferencvárosi Torna Club Facebook