Fájó vereség Ausztria ellen, de most is józannak kell maradni

Támadás

A magyar csapat úgy kezdte el ezt a találkozót, ahogy esélyesként kell. A mieink pontosan lejátszott játékokkal indítottak, remekül készítettek elő a rendkívül hatékonyan lövő Ancsin Gábornak. Pontosan sikerült megjátszani a beállót is, eredményesek voltak az irányítók, magabiztosnak tűnt a gárda. És ez tulajdonképpen az egész első félidőre jellemző volt. A 17 lőtt gól magáért beszélt, ezzel összességében nem volt probléma, bár azért a félidő második felében jött egy kisebb hullámvölgy, ekkor Hanusz Egon, Zoran Ilics és Bodó Richárd sem tudott elég hatékonyan játszani, bár utóbbinak a tornán először végre sikerült több megoldása is egymás után (gólok, gólpasszok, kiharcolt kiállítás).

A második félidőben már kevéssé volt gördülékeny a magyar támadójáték. A játérész közepén több elrontott támadás is fakadt abból, hogy válogatottunk akkor is a beállót próbálta megjátszani, amikor nem biztos, hogy ez lett volna indokolt. Persze az is tény, hogy Bánhidi Bence környékén volt néhány furcsa ítélete a játékvezetőpárosnak, de ez csak még egyértelműbbé teszi, hogy rövidebb szakaszokra sem válhat ennyire sematikussá a magyar csapat játéka. És az is tény, hogy egy-egy csere elmaradása jogosan vethetett fel kérdéseket: a csoportkörben remekül játszó Fazekas Gergő például nagyon keveset játszott, de bizonyos szakaszokban talán Rosta Miklós játéka is tudott volna segíteni.

Védekezés

Itt már korántsem annyira pozitív az összkép, mint a korábbi meccseken. Egyenlő létszámnál sikerült megszűrni az osztrák támadásokat, amikor azonban elkezdődött az osztrák hét a hat elleni játéka (az első negyedóra végén), teljesen fegyvertelenek voltak a mieink. Próbálkozott Chema Rodríguez egy nyitott védekezéssel, Bóka Bendegúz és Szita Zoltán is volt zavaró, ám ez is csak időszakosan jelentett megoldást. Ez bizony egy általánosabb probléma a magyar kézilabdában, férfi és női vonalon is rengetegszer tanácstalanok a csapataink létszámfölényes helyzetekben. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy ezúttal talán a kapuscsere is az ideálisnál később jött, ilyen helyzetekben egyszerűen muszáj ziccereket hárítania a hálóőrnek.

Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy ez az osztrák csapat a saját szintjén egészen remekül felkészült a magyarok játékából. A húzóemberek közül Lukas Hutecek, Mikola Bilyk és Robert Weber is kiválóan játszott, de ezúttal a pad is többet tett hozzá, mint az előző mérkőzések nagy részében.

A meccs embere

Ha nemcsak a kiemelkedő egyéni teljesítményeket, hanem a tornán belüli javulást is díjazzuk, ezen a találkozón Bodó Richárdot kell kiemelnünk. A szegedi átlövő nagyon rossz formában volt az őszi szezonban, és ezt a tornát sem kezdte jól, a mostani találkozón született meg a második gólja az Eb-n, utána azonban rögtön hozzátett még kettőt is, ráadásul gólpasszokkal is jelentkezett, kiállítást harcolt ki. Fontos lehet ez a továbbiakban, mert most jön az az időszaka a tornának (az ötödik-hatodik mérkőzés), ahol korábban többször elfogyott a magyar együttes. Okosan kell tehát elosztani a játékperceket, mindenkinek szerepe lesz a továbbiakban.

Mire kell figyelni a továbbiakban?

A rotáció és a regeneráció a két legfontosabb szó a következő mérkőzésekre, de az is biztos, hogy Chema Rodríguez átgondolja majd a rotációs sémáit. Ugyanakkor a legfontosabb, hogy ahogy a három győzelem után, úgy most sem szabad szélsőséges véleményeket megfogalmaznunk. Valóban nagy esélyt hagyott kihasználatlanul a magyar csapat, de még mindig lehet ebből egy jó szereplés, s ne feledjük, a válogatott fő célja, hogy kijusson az olimpiára.

Kiemelt kép: EHF