Fazekas Gergő és Máthé Dominik hatékony játékkal kezdett a BL-ben

Amit az előző Bajnokok Ligája-szezon végétől már nagyon vártunk, az új szezon nyitányától megkaptuk, Máthé Dominik kulcsszerepet játszhatott a Paris Saint-Germainben – és meg is hálálta. Az a mi ürömünk az örömben, hogy ezzel a Szeged járt rosszul, de mindaz, amit a Tisza-parton láthattunk a két féltől, nagyon fontos a magyar válogatott közeljövője szempontjából.

Máthét a rövid oldalon a támadásokra vetette be Raúl González vezetőedző, így aztán az első félidőben a posztján Kent Robin Tönnesen lőtte a gólokat. A második félidő eleji kritikus időszakokban főleg Máthé Dominiknak köszönhette a csapata, hogy tartotta a távolságot a hazaiaktól. A különbség egy és öt gól között mozgott: éppen amikor a hazai támadójáték kezdett hatékonnyá válni, akkor kezdte a balkezes magyar szórni a gólokat, az első öt lövéséből négy bement. Élmény volt nézni a mozgása és a lövőmozdulatai könnyedségét, a passzait is, olajozottan működött vele a PSG. És persze jó volt látni a kézilabda-történet egyik legnagyobb alakja, a tizenöt évvel idősebb Nikola Karabatic mellett, aki Luc Steinsszel egymást váltva mozgatta a francia alakulatot. Máthé számára az élet ajándéka, hogy Karabatic utolsó aktív szezonjának ilyen szinten a részese lehet: az egykori jobbkezes átlövőből lett irányító a 2024-es párizsi olimpia után, negyvenévesen vonul vissza, a reményei szerint négyszeres olimpiai bajnokként.

A 13–16-os félidő után 29–31-re végződő Szeged–PSG meccsen a magyar együttes nem játszott jól, szenvedett a támadásépítésben, de a BL egyik állandó favoritja ellen volt tartása. Az egy évre kinevezett Kárpáti Krisztián első fontos nemzetközi meccsén sokkal többet nem várhattunk úgy, hogy az utóbbi évek legjobbja, Rosta Miklós a nyáron Bukarestbe költözött. Bánhidi Bencét és a beállójátékot a meccs legfontosabb periódusaiban így is zárt védekezéssel igyekezett hatástalanítani Raúl González, sikerrel, miután a szegedi átlövőjáték vérszegénynek bizonyult. Jannick Green kapus szerényebb formában (26 százalékos védési hatékonyság) is olvasta a lövéseket, de legalább Bodó Richárd, Szita Zoltán vagy éppen a kapus Mikler Roland (23 százalék) továbbra is a lehető legnehezebb ellenfelekkel játszhat klubszinten. Párizst, mármint az olimpiát, és az oda vezető utat szem előtt tartva ez kardinális kérdés.

A Telekom Veszprém a PSG-hez – és a lengyel Plockhoz hasonlóan – egy magyart szerepeltet. Ligetvári Patrik hozzáállása és kitartása példaértékű, ezzel együtt az első félidő a címvédő Magdeburg otthonában – a védekezés szempontjából – szerényre sikerült (18 kapott gól 30 perc alatt). A második félidőben sikerült tízre csökkenteni a kapott találatokat, így szinte végig vezetve látványos, 33–28-as vendéggyőzelem született. A világ talán legjobb irányító, beálló kapcsolatának, a francia Nedim Remili és Ludovic Fabregas duójának is köszönhetően a Veszprém azt mutatta, hogy – ahogyan felvezetőnkben írtuk – újra a BL-győzelem egyik nagy várományosa. Ugyanakkor a csapat elmúlt éveinek egyik fő tanulsága, hogy gyakran nem a szezon elején, hanem a végén jönnek ki a gondjai.

Tavaszi interjúnkban Fazekas Gergő, a Plock tizenkilenc éves irányítója már beszélt arról, hogy a lengyel bajnokság mellett a legrangosabb európai sorozatban is egyre több játéklehetőséget kaphat. Máthé Dominikhoz hasonlóan ez lehet az első olyan BL-szezonja, amelyre már nem nyomja rá a bélyegét a korábbi súlyos sérülése, a portói premier biztatóra is sikerült: három lövésből három gól, kihasználva legnagyobb erényét, az egy az egy elleni játékot. A Sabaté-féle védelem ezzel együtt most is jobbnak bizonyult a támadójátéknál, így a hazaiak az utolsó negyedórában fordítottak (24–23).