FC Internazionale–Liverpool FC: Esélyeshez méltóan

Az Inter ősszel végre átlépett saját árnyékán és biztosítani tudta helyét a Bajnokok Ligája tavaszi folytatásában. Ez az ugrás nem sikerült az utóbbi években Luciano Spallettinek és Antonio Conténak, így Simone Inzaghi már egy komoly lépést könyvelhetett el tavaly nyári, Laziótól való érkezését követően. A Liverpoollal kétségtelenül az egyik legnehezebb ellenfelet fogta ki a komikusan zajló, megismételt decemberi sorsoláson a kék-fekete alakulat, ennek ellenére hazai pályán semmiképpen sem akarták egyből átadni a kezdeményezést.

Inzaghi egyébként is támadásban lépett előre csapatával Contéhoz képest, az Inter jóval sokszínűbb futballt produkál idén.

A Serie A-ban éppen egy kisebb hullámvölgy következett, így a városi rivális AC Milan át is vette a vezetést – igaz egy meccsel többet játszva – a tabellán. Az előző bajnokin, Nápolyban 1-1-s döntetlent elérő csapaton csak egy helyen módosított az edző, méghozzá a védősorban. Alessandro Bastoni került vissza Federico Dimarco helyére, így kialakult hátul a szokásos hármas Stefan de Vrijjel és Milan Skriniarral együtt. A szokásos 3-5-2-es alapfelállásban Ivan Perisic is megtartotta helyét bal oldali szárnyvédőként, a horvát hatalmas munkabírásával és támadópotenciáljával most is a húzóemberek közé tartozott.

A Liverpool – ellenfelével szemben – kifogástalan formában hangolódott a tavaszi BL-nyitányra, kiépítve egy kilencmérkőzéses veretlenségi szériát. A Burnley ellen kivívott sikerhez képest Klopp három helyen módosított kezdőjén.

Kétségtelenül Jordan Henderson kikerülése jelenthette a legnagyobb meglepetést, hiszen helyette a saját nevelésű fiatal Harvey Elliott kezdhetett a középpályán Thiago Alcántara és Fabinho társaként.

Érdekesnek ígérkezhetett még, hogy a Sadio Mané és Mohamed Salah mellett ezúttal Diogo Jotával felálló támadótrió miként tud majd megküzdeni az Inter emberfogásra építő szintén háromfős védősorával.

Egyenrangú ellenfelek

Már a kezdéstől fogva látszott, hogy a milánóiak nem riadnak meg a rangos ellenféltől. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy Edin Dzekóék a liverpooli labdakihozataloknál egyből elkezdtek letámadni. A belső védők és Alisson Becker kapus nem igazán tudták nyugodtan kihozni a labdákat, köszönhetően az Inter emberorientált és az első percekben elé intenzív presszingjének. A hazaiak 3-5-2-es labda nélküli felállása tulajdonképpen letükrözte a Liverpool 4-3-3-as hadrendjét.

Itt is látható, hogy mindenkinek megvan a saját embere. Az Internek volt is pár ígéretes labdaszerzése – mint ebben a szituációban is Hakan Calhanoglu (20) által – az ellenfél térfelén, azonban ezekből Lautaro Martínez ötödik percben megeresztett lövésen kívül több veszélyes helyzet nem alakult ki. Külön megemlítendő még Marcelo Brozovic (77) fellépése a hatos posztjáról. Az ő feladata volt Fabinho (3) kontroll alatt tartása, ami nagyrészt sikerült is, viszont eközben mögötte elég komoly területek nyíltak meg, ahová Arturo Vidalnak (22) és Calhanoglunak is gyakran be kellett segítenie.

Úgy 10-15 perc elteltével a Liverpool is felvette a mérkőzés ritmusát és Virgil van Dijkék egyre többször tudták átjátszani az ellenfél letámadását, illetve labdaszerzésekből átmenni kontrákba. Utóbbiak többször is kifejezetten veszélyesen néztek ki a Brozovic mögött kialakuló területen, ahol Salah és Mané várták a labdákat, farkasszemet nézve a milánói védőkkel. Ebből következően többször is a kétségbeesetten visszazáró középpályások taktikai szabálytalanságai kellettek ahhoz, hogy ne alakuljanak ki veszélyesebb szituációk Samir Handanovic kapuja előtt.

A kiemelt szituációban Brozovic (77) labdavesztés után vehette fel a labdát Mané (10) a vonalak között. Látható, hogy csak a hátráló három védő maradt a labda mögött. Mané indította a labdaszerzés után a támadást tovább kísérő Fabinhót (3), akit csak a kétségbeesetten visszafutó Calhanoglu (20) tudott szabálytalanul megállítani már mélyen a saját térfelén. Ezekből a pontrúgásokból már az első félidő folyamán is kialakult egy-két veszélyesebb kapu előtti szituáció, előre jelezvén az Interre leselkedő fő veszélyforrást.

Emellett természetesen a vendégek is megmutatták az évek során már-már védjegyükké váló letámadásukat, amely ráadásul ezúttal is egészen stabil védekezéssel párosult. A mérkőzés elején, a 15. percben Calhanoglu csattanós kapufája jelezte igazán, hogy rendbe kell szedni a sorokat. Az Inter bal szárnya egyébként is jóval aktívabb volt leginkább Perisic jóvoltából, aki előszeretettel futotta be a Trent Alexander-Arnold mögött keletkező területeket. A 15. perc után viszont olyannyira jól tudták stabilizálni az angolok a védekezést, hogy a szünetig csupán csak egy szöglet utáni fejesre tellett a hazaiaktól. Van Dijk és Ibrahima Konaté mellett az olaszok két csatára Edin Dzeko és Martínez alig-alig jutott szóhoz, főleg az argentin szenvedése volt látványos. Az egész mérkőzést csupán nyolc passzal zárta, ebből is látszik, hogy Van Dijk milyen hatékonyan vette ki a játékból. Martínez feladata volt, hogy induljon a visszamozgó Dzeko által teremtett területekbe, viszont talán túl nagy tisztelettel viseltetett Van Dijk iránt, így párharcokba se nagyon bocsátkozott ellene. Dzekónak sem ment viszont sokkal jobban, ez főleg akkor volt látványos, amikor a félidő végére – a fokozódó liverpooli letámadás miatt is – egyre többször nyúlt felívelt labdákhoz az Inter védelem.

A 27. percben Calhanoglu (20) próbálkozott egy átforgatással, amelyet viszont a liverpooli hátsó sor remekül lekövetett. A labdát kapó Skriniaron (37) azonnal ott termett Andy Robertson (26), aki mögött az egész védelem szinkronban mozogva zárta le a területet. A szituációból végül egy félpályánál történő liverpooli labdaszerzés lett.

Összességében az első 45 perc eléggé kiegyensúlyozott erőviszonyokat hozott. Mindkét csapat előtt adódtak ígéretes lehetőségek és a letámadás is többnyire hatékonyan funkcionált. Viszont úgy tűnhetett, hogy az Inter kicsit több kockázatot vállal ellenfelénél, többször is csupán csak Salah és Mané pontatlanságain és a területeket jól elosztó védősoron múlott, hogy nem alakultak ki komolyabb lehetőségek.

Milánói nyomás

Klopp változtatott a félidőben és lehozta az első félidőben alig észrevehető Diogo Jotát. A portugálnak szemmel láthatóan nem feküdt a visszamozgó csatár szerepköre, így a Brozovic mögött keletkező réseket sem igazán tudta kihasználni, mivel nem volt képes magáról lerázni az őt követő De Vrijt. Roberto Firmino beállításával valószínűleg az üres területek jobb kihasználása lehetett az edző legfőbb célja.

Viszont megint az Inter kezdett erősebben, sőt a 60. percig tartó időszakban az angolok alig tudtak kijönni a saját térfelükről. Ezt mutatja a labdabirtoklás is, amely ebben a negyedórás ciklusban 77-23% arányban alakult az Inter javára. Apróbb, de fontos módosítások történtek az olaszok támadásépítései során, hiszen a már addig is többször fellépő baloldali belső védő Bastoni, sokszor Perisiccsel együtt biztosította a szélességet. Ezt azért tehette meg, mert eközben Brozovic visszalépett mögé a középpályáról. Így a horvát is jobban tudott szervezni, ez meglátszott a passzai számán is. A második félidő folyamán 36 átadás fűződött a nevéhez, szemben az első félidőben bemutatott 20-szal.

Az 56. percben is Brozovic (77) visszalépése indította el a támadást, ennek következtében sikerült is kiüríteni a hatos zónát, ahová Calhanoglu (20) lépett be és kapta a labdát. Közben a szélen Bastoni (95) lépett feljebb és Perisiccsel (14) együtt ketten nyomás alá helyezték Alexander-Arnoldot (66). Neki Elliott (67) próbált besegíteni, akit viszont kisvártatva szemmel láthatóan kifárasztott a megterhelő feladat. Végül kikerült a labda a szélre, ahol Bastoni menetrendszerűen indította a hezitáló Alexander-Arnold mögött mélységbe induló Perisicet.

A fentihez hasonló szituációkból több veszély is kialakult a Liverpool kapuja előtt, viszont Perisic beadásai nem voltak pontosak. Egyszer csak egy hajszál hiányzott, hogy középen megtalálja Dzeko fejét.

A Liverpool átveszi a kezdeményezést

Természetesen Klopp is érezte, hogy bele kell nyúlnia a mérkőzésbe, végül a 60. percben cselekedett egy hármas cserével. Elsősorban a súlytalanná váló középpályát próbálta megerősíteni. Az erejével elkészülő Elliott helyére Naby Keita, míg Fabinho helyére Jordan Henderson érkezett, aki át is vette a csapatkapitányi karszalagot Van Dijktól és talán a legfontosabb szerepet játszotta abban, hogy megfordult a játék képe. Keitával egyetemben gyakran mozgott ki a belső védők mellé, ezzel széthúzva az Inter letámadását, az olaszok a mérkőzés végére visszább is álltak. Emellett a labdajáratások során folyamatosan kereste az üres területeket, ezzel passzopciót biztosítva csapattársainak. Az utolsó félórára már a Liverpool volt meggyőző labdabirtoklási fölényben (67-33%). Fontos volt még a kolumbiai Luis Díaz becserélése is, aki az elég feledhető mérkőzést produkáló Manét váltotta. A támadó gyors elfutásaival és elmozgásaival komoly kihívást jelentett a milánói védőknek – elsősorban Skriniarnak – még tovább fárasztva őket.

Az angolok csapatszerkezete jóval hatékonyabbá vált a cserék után, így az Inter kedvét is elvették a magas letámadástól. A kiemelt jelenetben éppen Keita (8) lépett ki a félterületbe, így kicsalogatva a középpályáról Vidalt (22). Ez az elmozgás duplán fontos volt, hiszen így üres területet kreált középen, illetve lehetővé tette Alexander-Arnold (66) feljebb lépését, ezzel együtt pedig Salah (11) centrálisabb helyezkedését is. Konatétól (5) végül az egyiptomi kapta a labdát, aki miután azt meg tudta tartani a mélységből induló Alexander-Arnoldhoz továbbított, aki ellen a visszafutó Brozovic már csak szögletre tudott menteni. Végül pedig a sarokrúgás után Firmino háttal a kapunak egy kiválóan célzott fejessel be tudta venni Handanovic kapuját.

Az Inter nem adta fel hátrányban sem. Perisicnek még volt pár ígéretes elfutása, de aztán a 83. percben Salah érkezett a második találattal is, ami már végképp demoralizálta a hazaiakat. Az egyiptomi szintén egy pontrúgás utáni szituációból talált be.

Összegzés

A vereség ellenére az Inter és Inzaghi dicséretet érdemelnek, hiszen a kék-feketék világos tervvel léptek pályára mind labdával, mind labda nélkül. Bastoni oldalán hatékonyan kamatoztatták a háromvédős felállásból fakadó nagyobb variációs lehetőségeket is támadásépítéskor, ami a második félidő elején fizetődött ki igazán, amikor a vendégeket sikerült teljesen beszorítani.

Mindent egybevetve a mérkőzés nagy részében a milánói csapat egyenrangú ellenfele volt az idén újabb BL-trófeára vágyó Liverpoolnak, viszont végül a sok elhibázott utolsó passz megbosszulta magát és kétgólos hátránnyal elég nehéz helyzetből várhatják a visszavágót az Anfielden.

Klopp együttese végül minden nehézség ellenére profin húzta be ezt a találkozót és bizonyította, hogy ott van a helye a végső esélyesek között. A nehéz periódusokon átlendült a csapat a stabil belső védőpáros vezetésével, majd a mérkőzés végén – Klopp jó érzékű cseréinek köszönhetően – átvette az irányítást és egy egész magabiztos előnyt tudott kiharcolni a hazai visszavágóra.