Fegyverropogás mellett jutna ki a világbajnokságra Palesztina

Izrael 1948-as megalakulása óta állandó feszültség uralkodik a Szentföldön, mindez pedig csak még rosszabb lett, amikor 1967-ben, a hatnapos háború végén a zsidó állam megszállta Ciszjordániát, Gázát, illetve Kelet-Jeruzsálemet. Ami az egyik félnek a függetlenséget, a másiknak elnyomást jelent azóta is, és gyakoriak az összecsapások, azóta sem tudtak békét kötni a szemben álló felek.

A katari vb előtt és alatt több újság és civil szervezet foglalkozott az olajban gazdag ország kisebbségeket elnyomó politikájával, illetve az alapvető emberi jogoknak nem a nyugati sztenderdek szerint való kezelésével, majd Katar és a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) mindent átszövő korrupciós ügyeivel – ezek árnyékában minden más a háttérbe szorult. A Nyugat és a még mindig meglehetősen konzervatív arab országok közti adok-kapokból a palesztinok „jöttek ki győztesen”, hiszen nem telt el olyan nap a világbajnokság alatt, hogy valamilyen módon ne gondoskodtak volna arról a többi arab ország szurkolói, hogy felhívják a figyelmet Palesztina lassan évszázados problémájára.

Ennek az élére a marokkóiak álltak. A válogatott első afrikai és arab országként jutott be a legjobb négy közé világbajnokságon, a maratoni menetelés alatt pedig többször is fel-fel tűntek a palesztin zászlók és jelképek úgy a lelátón, mint a meccsek utáni csapatképeken. Ám ennek kevés visszhangja volt, miközben a katariak megpróbálták eltusolni a saját sarukat, a média nem foglalkozott a palesztinok ügyével.

A palesztinok „Nakbának” nevezik Izrael állam megalapítását, ami arabul katasztrófát jelent – utalva arra a mintegy 700 000 palesztinra, akinek el kellett menekülnie az otthonából. Mindez természetesen a helyi sportra is nagy hatással volt, hiszen ezek után a palesztin sportolók nem indulhattak versenyeken a saját színeiket képviselve.

A sok évnyi megrázkódtatást követően Palesztina 1998-ban lett a FIFA tagja és ekkor csatlakozott az ázsiai szövetséghez is. Bár a világbajnoki selejtezők során eddig esélye sem volt kijutni a nagy tornákra, 2015-től kezdve immáron sorozatban harmadszor kvalifikálta magát az Ázsia-kupára. A válogatott a selejtezőcsoportjában a harmadik helyen végzett Szaúd-Arábia és Üzbegisztán mögött, majd a mongóliai pótselejtező tornát imponáló magabiztossággal hozta – három győzelem és 10-0-s gólkülönbséggel a házigazda, Jemen és a Fülöp-szigetek ellenében, így készülhet a jövő év elején Katarban rendezendő kontinenstorna mezőnyéhez. (Hivatalosan ez a 2023-as Ázsia-kupa lesz.)

Tagadhatatlan, hogy Izrael nem könnyíti meg a palesztin futball fejlődését, hiszen ők is jól tudják, hogy egy-egy ilyen feszültségekkel teli övezetben milyen veszélyeket is rejthet egy futballmérkőzés – elég csak az 1990-es Dinamo Zagreb–Partizan Beograd mérkőzésre és az azt körbelengő szurkolói ribillióra gondolnunk.

A marokkóiak a palesztin zászlóval ünnepelnek a katari vb-n (fotó: Martin Meissner/AP)

A kép azonban jóval összetettebb annál, hogy ezt egy mondatban össze lehessen foglalni. A palesztin válogatott kapusa, Rami Hamadeh szerint például

„letartóztatják a játékosokat vagy akár meg is ölik őket, ám mi ezektől az akadályoktól függetlenül képesek vagyunk elérni a céljainkat és jól tudunk teljesíteni, ez az Ázsia-kupa selejtezőiben is megmutatkozott.”

Az arab többségű izraeli kisvárosban, Shefa-’Amrban született kapuvédő többnyire a palesztin bajnokságban játszott, bár pár éve néhány meccs erejéig az arab csapatként számon tartott Bnei Sakhnin együttesében is pályára lépett – a galileai csapat egyik fő támogatója egyébként a katari állam, stadionjuk névadója is a főváros, Doha.

A 28 éves kapus egyébként arra az Ahmed Daraghmehre utalt, akit 2022 december végén lőttek agyon az Izraeli Védelmi Erők tagjai egy rajtaütés során. A Thaqafi Tulkarem egykori futballistájának halálhírére már felkapták az európai futballrajongók a fejüket, bár később kiderült, hogy a 23 éves játékos közel sem volt ártatlan. Noha nem ő volt az izraeliek fő célpontja, mint később kiderült, a Gázai Övezetet irányító terrorista csoport, a Hamász tagja volt. Természetesen nem Daraghmeh volt a villongások egyetlen futballista szereplője. 2009-ben például Mahmoud Sarsakot tartóztatták le, aki Izrael szerint az Iszlám Dzsihád tagja volt. A labdarúgó mindent tagadott és nem sok mindent tudtak rábizonyítani a hatóságok, végül 2012-ben engedték szabadon, miután éhségsztrájkba kezdett.

A folyamatosan egyre jobb és jobb eredményeket elérő Palesztina végső célja egyértelműen a 2026-os világbajnokság, a kibővített mezőnybe pedig sokkal nagyobb esélyük lesz kijutni, mint eddig bármikor. Ez azonban nem csak rajtuk múlik, az izraeli hatóságok ugyanis kiszámíthatatlanul adnak engedélyeket arra, hogy az arab játékosok külföldre utazhassanak, vagy akárcsak arra is, hogy Ciszjordániából Izraelbe utazhassanak egy-egy meccsre. 2007-ben például a válogatott nem tudott elutazni Szingapúrba a 2010-es világbajnoki selejtező párharc visszavágójára, így a dél-kelet ázsiai ország jutott tovább – az igazsághoz hozzátartozik, hogy Palesztina továbbjutásához kisebb csoda kellett volna, miután az első meccsen 4–0-s szingapúri győzelem született.

Minden nehézség ellenére a palesztinok bizakodóak a vb-selejtezőket illetően, annak ellenére, hogy rendkívül nehéz, szinte lehetetlen ki-be utazni a Gázai övezetből, ahol a válogatott egy része is él. De ezen kívül is jelentős logisztikai kihívásokkal szembesül a szövetség egy-egy válogatott meccs megszervezése során, mivel a játékosok Gáza, Ciszjordánia és Jeruzsálem mellett Egyiptomban és Portugáliában élnek. A szövetség a csapat életét megnehezítő utazási korlátozásokra évek óta felhívja a FIFA figyelmét, ám mindeddig süket fülekre találtak a nemzetközi szövetségnél.

A palesztin nemzeti tizenegy (Forrás: Sky Sports)

Az észak-amerikai vb-re az első szakaszban idén novemberben kezdődnek meg a selejtezők Ázsiában, majd még további két kör következik egészen 2025-ig. E közben idén még rendeznek majd egy tornát a nyugat-ázsiai válogatottak számára is (WAFF Championship), 2024 januárjában pedig – ahogy korábban említettük – jöhet az Ázsia-kupa is, ezek remek felkészülési események lehetnek majd a palesztinok számára a vb-selejtezőkhöz.

„Komplett tervünk van arra, hogy felkészítsük a válogatottat a következő versenyekre, beleértve a januári Ázsia-kupát és a világbajnoki selejtezőket is”

– mondta egy korábbi nyilatkozatában a palesztin szövetség főtitkára, Abu Hilal.

A válogatott szövetségi kapitánya, a tunéziai Makram Daboub még tovább ment, szerinte ugyanis „azt tervezzük elérni, amit Marokkó tett a világbajnokságon.” Ez még azért elég messze van, de az is igaz, hogy nagy dolgokat elérni csak nagyot álmodva lehet.

Kiemelt kép: The New Arab