Fehérvár, Zalaegerszeg – jó, hogy vége a szezonnak
Véget ért az OTP Bank Liga 2022-2023-as kiírása, így mi is – mint minden évad után – számot vetünk a látottakról, tapasztaltakról. Sorozatunk második részében az épp csak bennmaradó MOL Fehérvár FC-t és a kilencedik helyen záró Zalaegerszegi TE együttesét vesszük górcső alá.
NB I szezonzáró, 1. rész: Patinás klubok búcsúztak az élvonaltól, de megérdemelten
MOL Fehérvár FC (10. hely; 8 győzelem, 11 döntetlen, 14 vereség, 38–43, 35 pont)
Már az előző idény sem úgy alakult, ahogyan tervezték Sóstón és környékén, ám a német Michael Boris vezetésével, csodával határos módon sikerült elérni az európai kupaindulásra jogosító helyek egyikét, így a Fehérvár közelmúltbeli történelméhez híven elindulhatott a nemzetközi porondon. A Konferencia-ligában magabiztosan továbblépett az azeri FK Gabala (4–1, 1–2), majd a moldovai Petrocub (5–0, 2–1) csapatán is, hogy aztán 44 ezer néző előtt nyerjen Kölnben 2–1-re a csoportkör küszöbére lépve. Sajnos a visszavágón érvényesítette tudásbeli fölényét a Bundesliga-csapat, és 3–0-ra megverte a végére kissé széteső Vidit, szertefoszlatva ezzel a csoportkörös álmokat, ám ennek a tényleges levét inkább a bajnokságban itta meg a klub és a csapat egyaránt.
A keretben jelentős változások mentek végbe, a transzferpiacon kétségtelenül az szólt a legnagyobbat, amikor a klub elengedte az élő legendáját, Nikolics Nemanját szerződése lejártával ingyen, aki ráadásul hetekkel korábban döntötte meg a klubban elért gólok számának rekordját. Rajta kívül eligazolt a román válogatott védő, Adrian Rus, érte szép summát kapott a Vidi az olasz másodosztályú Pisától és még többet a Sahtar Donyecktől a hazavágyó szélsőért, Ivan Petrjakért. Kovács Istvánnal, Csoboth Kevinnel és Géresi Krisztiánnal látványosan nem tudott mit kezdeni a klub, máshol próbáltak boldogulni, miként a kapuból sokáig kiszoríthatatlan, ám aztán sérülésekkel bajlódó Kovácsik Ádám is.
Az érkezők oldalán ott volt a Zalaegerszeg észak-macedón Rus-pótléka, Nikola Szerafimov, valamint a dán Kasper Larsen, aki szintén a védősort volt hivatott megerősíteni, a középpályára érkezett a Legia Varsó villámléptű albán szélsője, Lirim Kastrati, a másik oldalra pedig Schön Szabolcs, akinek nem jött be az amerikai álom. Peter Pokorny a Real Socieadad második csapatát hagyta el azért, hogy a Vidihez csatlakozzon és bombaformában tért vissza az újpesti kölcsönjátéka után a georgiai Budu Zivzivadze is. Rajtuk kívül ígéretes fogásnak tűnt a Kisvárda remek szezont futó irányítója, Claudiu Bumba, aki az NB I egyik legjobb légiósává nőtte ki magát Szabolcsban.

Ahogy fentebb jeleztük, a bajnokságban akadtak gondjai a csapatnak, hiszen amíg Európában remekelt, idehaza sorra kapta a pofonokat. Az első hét meccséből ötöt(!) elveszített a csapat, csak a Honvédot és a Kecskemétet sikerült odahaza megvernie, így máris nagy nyomás nehezedett a játékosokra és Boris edzőre egyaránt. Október 15-én a sereghajtó Vasas vendégeként elszenvedett 2–0-s vereség után meg is köszönték a korábbi U21-es szövetségi edző munkáját, de vele együtt szinte minden jelentős vezér bukott a klubnál. Sallói István sportigazgató is repült, és lapátra tették a második csapat edzőjét, illetve a játékos-megfigyelők vezetőjét is. Ekkorra lement egy teljes kör a 33 mérkőzésből álló bajnoki idényből és a csapat szégyenszemre csak a kilencedik helyen állt. Kevesen hitték volna, hogy innen is van lejjebb, de lett.
Érkezett sportigazgatónak a közelmúlt egyik jeles csapatkapitánya, Juhász Roland, aki kinevezte régi cimboráját, Huszti Szabolcsot a csapat edzőjének, s vele együtt persze Toldi Gábort, aki a papírt adta. A csapat teljesítménye látványosan nem javult, sőt, ám végigcsinálhatott egy téli alapozást, miután öt meccsen szerzett nyolc pontjával a vonal fölött tartotta a szünetre a látványosan süllyedő hajót.
A télen a norvég U-válogatott Tobias Christensennel és a Hondurasi Deybi Floresszel próbálta erősíteni a középpályáját a Vidi, noha volt ennél problémásabb csapatrész is. Visszahívták kecskeméti kölcsönjátékából a csatár Szabó Leventét, ami előre vetítette, hogy megválnak az ősszel a keretből is kitett Zivzivadzétól. A georgiai csatár az Újpest elleni bajnoki után mezt cserélt egy korábbi csapattársával, ez pedig megbocsáthatatlan cselekedetnek bizonyult a vezetőség szemében. Végül messze áron alul, 150 ezer euróért vitte el a német második ligás Karlsruher SC. A klub dicséretes módon megvált még a hosszú ideje nem sok vizet zavaró nigériai szélsőtől, Funsho Bamgboyétól, majd a transzferidőszak hajrájában azzal dobott méretes követ a magyar foci állóvizébe, hogy szerződtette a rivális Újpest csapatkapitányát, Csongvai Áront és a tehetséges szélsőt, Katona Mátyást.
Az első öt tavaszi meccsén mindössze két pontot szereztek a piros-kékek, és ekkorra már sokan Huszti Szabolcs hozzáértését is megkérdőjelezték. A korábbi válogatott szélső alatt egyre inkább inogni kezdett a kispad, és bár 2–1-re nyerni tudtak a 22. körben a Vasas ellen, a következő héten Pakson ismét kapituláltak, ami a fiatal tréner állásába került.

Ekkor már jelenlegi és volt játékosok is kongatták a vészharangot, a Vidi nyílegyenesen tartott a másodosztály felé, csak abban bízhatott, hogy talál egy nála is ügyetlenebb csapatot az alsóházi mezőnyben, amelyet valahogy meg tud előzni. Érkezett a lengyel-svéd kettős állampolgárságú vezetőedző, Bartosz Grzelak, aki korábban a svéd AIK kispadján a fehérvárihoz hasonló helyzetet eredményesen oldott meg, mi több, később dobogóra is vezette az együttest, és ezúttal itt is ez az elvárás vele szemben. A 44 éves szakember bemutatkozó mérkőzésén 2–0-ra nyert a csapat a Honvéd ellen, ám a kezdeti lökést nem követte további felemelkedés. Az biztató volt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget a Ferencváros (2–2), az Újpest (0–0) és a Kisvárda (0–0) ellen sem. Ezek után a Kecskemét és a Debrecen ismét legyőzte a Grzelak-csapatot, így a helyzet kezdett tragikusba fordulni, a dráma pedig csak fokozódott, amikor a Mezőkövesd elleni kiesési rangadót nem tudta megnyerni a csapat Kenan Kodro 91. percben égbe lőtt tizenegyese miatt (1–1).
A 31. fordulóban a Puskás Akadémia elleni vármegyei rangadón emberelőnyben sikerült a hosszabbításban gólt kapnia a csapatnak, így két meccsel a vége előtt még mindig kieső helyen állt. Az utolsó hazai mérkőzésen aztán 3–0-ra lelépték a finoman szólva is dekoncentrált Zalaegerszeget, majd az évzárón a sereghajtó Vasas elleni idegenbeli 0–0 a Honvéd felcsúti veresége miatt elegendő lett a bennmaradás kiharcolásához.
Mindent egybevetve a MOL Fehérvár FC tényleg csak annak köszönheti élvonalbeli tagságának meghosszabbítását, hogy akadt nála két gyengébben teljesítő csapat. 2018 magyar bajnokának lassan ideje leszámolnia a nagycsapat státuszával, mert immár ahhoz, hogy ezt visszanyerje, időre és minőségi szakmai munkára van szükség. A Ferencváros beláthatatlanul távol van tőle, de a Puskás Akadémia mögött már a megyében sem ők a vezető csapat, a most zárult szezon pedig tisztán és világosan megmutatta, hogy a kecskeméti, a debreceni és a paksi koncepció is életképesebb jelenleg, mint a fehérvári. A következő években egy kicsit alacsonyabbra kell tenni a lécet és meg kell találni azokat a játékosokat, akik hajlandóan mindent megtenni ezért a klubért, mert a jelenlegi garnitúrában a légiósok nem mindegyike ilyen, illetve van egy mag, amelyik már képtelen megújulni a közelmúlt sikerei után. Egyikük, Nego Loic már be is jelentette a közösségi oldalán távozását, ez nem meglepetés, könnyen lehet, hogy az NB I-ben talál új csapatot, a hírek szerint szívesen látnák Újpesten és Felcsúton is, de egyelőre konkrétum nincs. Az azonban biztos, hogy Marco Rossi és a válogatott miatt muszáj olyan csapathoz szerződnie ahol megtalálja azokat a részsikereket, amelyekből az utóbbi időben Székesfehérváron már oly kevés jutott neki is... Illetve azt is tudjuk már, hogy Nego mellett Alef, Jevhen Makarenko és Claudiu Bumba is távozik Székesfehérvárról.

Néhány jó dolog:
·A csapat bennmaradása. Ez tulajdonképpen bravúr, mert a szezon folyamán többnyire nézhetetlen és eredménytelen volt az együttes, sok más öröme talán a szurkolóknak sincs ebből az idényből.
·A Honvéd elleni 9 pont. Az utolsó fordulókban a Fehérvár és a Honvéd harcolt a bennmaradó helyek egyikéért és a kiesés elkerüléséért, nyilván nem volt rossz ómen, hogy az egyetlen csapat, amelyet mindháromszor legyőztek a piros-kékek, az éppen a Honvéd volt (4–0, 1–0, 2–0). Ha a három közül csak egy mérkőzésük döntetlenre végződött volna, most nem bennmaradó csapatként beszélhetnénk a székesfehérváriakról.
Néhány rossz dolog:
·A kiegyensúlyozatlanság. Néha, amikor úgy tűnt, hogy kiegyenesedik a csapat és egymás után nyert, vagy szerzett pontot több mérkőzésen át, várta az ember, hogy végre elkezdik a felzárkózást a középmezőnyhöz. Ehelyett minden lendületvételt visszaesés követett, és ez nem csak csapatszinten volt így, hanem egyéni szinten is, a játékosok rettenetesen hullámzóan teljesítettek.
·Idegenbeli rémálom. A szezon során 17 mérkőzése volt vendégként a csapatnak és mindössze egyet tudott megnyerni, bizonyára kitalálják, a Honvéd ellen. Négy döntetlen mellett tizenkét vereség jött össze, 11–29-es gólaránnyal. Tragikus.
A szezon legjobbja:
Pokoli nehéz volt választani, mert a kiesőknél is látszott legalább egy-egy stabil húzóember, de Fehérváron szinte a teljes csapat csődöt mondott idén. Kenan Kodro 13 gólig eljutott egy olyan csapatban, amely alig-alig tudta kiszolgálni őt, elévülhetetlen érdemeket szerezve ezzel a bennmaradás kivívásában. Mint jeleztük, a csapat 38-ig jutott összesen, ennek egyharmadánál is többet a bosnyák válogatott légiósnak köszönhetnek és még oly sok mást.

Zalaegerszegi TE (9. hely; 10 győzelem, 9 döntetlen, 14 vereség, 37–43, 39 pont)
Jelentős változásokkal indult az idény az egerszegi kék-fehérek számára, ahová sportigazgatóként megérkezett a Soroksáron éveken át remek tapasztalatokat gyűjtő Dragóner Attila, és magával hozta korábbi ferencvárosi edzőjét, Ricardo Monizt. A tapasztalt holland szakember garancia volt arra, hogy a csapat folytatja útját a fiatalok felkutatásában és beépítésében, és ez így is történt: csak egy 24 évnél idősebb játékos érkezett, a francia-kongói Christy Manzinga (27), a nagy visszatérő, Eduvie Ikoba és a brazil Diego Carioca a maga 24 évével már szinte veteránnak számított a 17 éves Klausz Milán, a 18 éves Németh Dániel vagy a 21 éves Csóka Dániel mellett. A védelem megerősítésére érkezett még egy ukrán futballista, Olekszandr Safronov, rá azért is volt szükség, mert Bobál Dávid Mezőkövesdre tette át a székhelyét. Rajta kívül az előző évi alapcsapatból csak Emir Halilovic távozott, úgyhogy ez tényleg egy fiatal, lendületes csapatnak ígérkezett.
A nyitány jól sikerült, nyertek 1–0-ra a harmatos Honvéd otthonában, majd 1–1-et játszottak Újpesten, amit két 3–1-es vereség követett Kecskeméten és odahaza a Kisvárda ellen. A Debrecen 4–2-es hazai és a Mezőkövesd idegenbeli 5–0-s legyőzésében közös, hogy mindkét riválisnál edzőcserét váltott ki a zalaiak győzelme, majd október közepén megérkezett a csapat az ötödik helyre és azt a téli szünetig már át sem adta senkinek, ezt az időszakot olyan fényes győzelmek díszítik, mint a Kisvárda és a Paks 3–0-s legyőzése. Sajnos nehéz elmenni a 12. fordulóban a Honvéd elleni hazai bajnokin történtek mellett, ugyanis a vendégszurkolók egy része rasszista módon huhogott a zalaiak már említett játékosa, Manzinga minden labdaérintésénél, ezért Ricardo Moniz nemes egyszerűséggel leparancsolta a csapatát a pályáról. Pár perc közjáték után a mérkőzés folytatódott, mégis a holland edző kapott eltiltást, ami miatt az utolsó őszi fordulókban már nem ő, hanem a stábja, vagy épp Dragóner sportigazgató meccselt.

Tavasszal hamarabb kezdett az együttes, mint a többiek, ugyanis még augusztusból volt egy elmaradt mérkőzése a Ferencváros ellen, nos, ezt januárban vitatható körülmények között elveszítette 2–1-re, de ez sem mentség arra, hogy utána négy mérkőzésen át gólképtelenek maradtak. Elsősorban annak az Ikobának a góljai hiányoztak, aki ősszel tizenkétszer volt eredményes, tavasszal pedig nagyon nem ment neki a játék, bár sokszor csak fájdalomcsillapítókkal tudott pályára lépni. A tavasz folyamán később is csak a Fehérvárt (2–1) és meglepetésre a Ferencvárost (1–0) tudta legyőzni Monizzal a ZTE, így április közepén, néhány héttel a klubtörténeti Magyar Kupa-döntő előtt menesztették a posztjáról. A helyét az a Boér Gábor vette át, aki korábban már dolgozott a klubnál, és visszatért Sallói István is a sportigazgatói székbe, ahol így Dragóner Attilának nem volt maradása. A Magyar Kupát egyébként – ki ne tudná? – megnyerte a csapat 2–0-ra a másodosztályú Budafok ellen, hosszabbítás után, így ősszel kiléphetnek a nemzetközi porondra, ráadásul a bennmaradást is abszolválta az együttes, miután nyert Mezőkövesden és odahaza a Puskás Akadémia ellen.
A bajnokság hajrájában nemesebb célokért is küzdhetett volna a csapat, de az utolsó három meccsre talán túlzottan is megnyugodtak, és csak két pontot szereztek, így a kilencedik helyen zártak, éppen abban a pozícióban, ahol Boér Gábor átvette a csapatot. A kupagyőzelem miatt mindenképp emlékezetes szezont zár az együttes, a rosszmájú riválisok pedig azt motyogják a bajszuk alatt, hogy Sallói István két csapatot is bent tartott az NB I-ben...
Néhány jó dolog:
·A csapat a legkevesebb futballistát vetette be az NB I-es mezőnyben az idény során, összesen 26-ot. Közülük még sokan a tinédzser éveikben járnak.
·Válogatott meghívók. Marco Rossi tényleg a teljes mezőnyön rajta tartja a szemét, így szúrhatta ki az alsóházi Zalaegerszeg két játékosát is, a kapust, Demjén Patrikot, valamint a védőt, Mocsi Attilát is, akiket az idény folyamán már meghívott az A-válogatott keretébe.
Néhány rossz dolog:
·Waltner Róbert után ismét egy közönségkedvenc edzőt veszített el a zalai szurkolótábor Ricardo Moniz személyében. Végh Gábor tulajdonos döntése helyesnek bizonyult, hiszen minden kitűzött cél teljesült, ez némileg feloldozást ad neki a szurkolók haragja alól.
·A tavaszi szereplés. Mindössze négy bajnokit nyert meg a 18-ból a csapat, ennél kevesebbre csak a Kisvárda és a Fehérvár (3-3), valamint a Vasas (1) volt képes 2023-ban, igaz, ők 17-szer léptek csak pályára.
A szezon legjobbja:
A korábbi U21-es válogatott játékos, Gergényi Bence ősszel fantasztikusan, tavasszal pedig csapatával együtt mérsékelten teljesített, de még ekkor is a jobbak között volt. 29 fellépése során három gólt és hat gólpasszt jegyez, pedig jobbhátvéd, balhátvéd, jobb oldali és bal oldali középpályás is volt a szezon során, és mindenhol megállta a helyét. A kilenc kanadai pontja nem adja vissza azt, hogy a szögleteivel és a bedobásaival hány egyéb gólt készített elő, amelyek hivatalosan nem számítanak asszisztnak, de az biztos, hogy a csapatra gyakorolt hatása lenyűgöző volt az idény folyamán.

Kiemelt fotó: szekesfehervar.hu