Fehérvár, Zalaegerszeg – jó, hogy vége a szezonnak

NB I szezonzáró, 1. rész: Patinás klubok búcsúztak az élvonaltól, de megérdemelten

MOL Fehérvár FC (10. hely; 8 győzelem, 11 döntetlen, 14 vereség, 38–43, 35 pont)

Már az előző idény sem úgy alakult, ahogyan tervezték Sóstón és környékén, ám a német Michael Boris vezetésével, csodával határos módon sikerült elérni az európai kupaindulásra jogosító helyek egyikét, így a Fehérvár közelmúltbeli történelméhez híven elindulhatott a nemzetközi porondon. A Konferencia-ligában magabiztosan továbblépett az azeri FK Gabala (4–1, 1–2), majd a moldovai Petrocub (5–0, 2–1) csapatán is, hogy aztán 44 ezer néző előtt nyerjen Kölnben 2–1-re a csoportkör küszöbére lépve. Sajnos a visszavágón érvényesítette tudásbeli fölényét a Bundesliga-csapat, és 3–0-ra megverte a végére kissé széteső Vidit, szertefoszlatva ezzel a csoportkörös álmokat, ám ennek a tényleges levét inkább a bajnokságban itta meg a klub és a csapat egyaránt.

A keretben jelentős változások mentek végbe, a transzferpiacon kétségtelenül az szólt a legnagyobbat, amikor a klub elengedte az élő legendáját, Nikolics Nemanját szerződése lejártával ingyen, aki ráadásul hetekkel korábban döntötte meg a klubban elért gólok számának rekordját. Rajta kívül eligazolt a román válogatott védő, Adrian Rus, érte szép summát kapott a Vidi az olasz másodosztályú Pisától és még többet a Sahtar Donyecktől a hazavágyó szélsőért, Ivan Petrjakért. Kovács Istvánnal, Csoboth Kevinnel és Géresi Krisztiánnal látványosan nem tudott mit kezdeni a klub, máshol próbáltak boldogulni, miként a kapuból sokáig kiszoríthatatlan, ám aztán sérülésekkel bajlódó Kovácsik Ádám is.

Az érkezők oldalán ott volt a Zalaegerszeg észak-macedón Rus-pótléka, Nikola Szerafimov, valamint a dán Kasper Larsen, aki szintén a védősort volt hivatott megerősíteni, a középpályára érkezett a Legia Varsó villámléptű albán szélsője, Lirim Kastrati, a másik oldalra pedig Schön Szabolcs, akinek nem jött be az amerikai álom. Peter Pokorny a Real Socieadad második csapatát hagyta el azért, hogy a Vidihez csatlakozzon és bombaformában tért vissza az újpesti kölcsönjátéka után a georgiai Budu Zivzivadze is. Rajtuk kívül ígéretes fogásnak tűnt a Kisvárda remek szezont futó irányítója, Claudiu Bumba, aki az NB I egyik legjobb légiósává nőtte ki magát Szabolcsban.

Kölnben fennállása egyik legszebb győzelmét aratta a klub 2022. augusztusában (Forrás: MOL Fehérvár FC Facebook)

Ahogy fentebb jeleztük, a bajnokságban akadtak gondjai a csapatnak, hiszen amíg Európában remekelt, idehaza sorra kapta a pofonokat. Az első hét meccséből ötöt(!) elveszített a csapat, csak a Honvédot és a Kecskemétet sikerült odahaza megvernie, így máris nagy nyomás nehezedett a játékosokra és Boris edzőre egyaránt. Október 15-én a sereghajtó Vasas vendégeként elszenvedett 2–0-s vereség után meg is köszönték a korábbi U21-es szövetségi edző munkáját, de vele együtt szinte minden jelentős vezér bukott a klubnál. Sallói István sportigazgató is repült, és lapátra tették a második csapat edzőjét, illetve a játékos-megfigyelők vezetőjét is. Ekkorra lement egy teljes kör a 33 mérkőzésből álló bajnoki idényből és a csapat szégyenszemre csak a kilencedik helyen állt. Kevesen hitték volna, hogy innen is van lejjebb, de lett.

Érkezett sportigazgatónak a közelmúlt egyik jeles csapatkapitánya, Juhász Roland, aki kinevezte régi cimboráját, Huszti Szabolcsot a csapat edzőjének, s vele együtt persze Toldi Gábort, aki a papírt adta. A csapat teljesítménye látványosan nem javult, sőt, ám végigcsinálhatott egy téli alapozást, miután öt meccsen szerzett nyolc pontjával a vonal fölött tartotta a szünetre a látványosan süllyedő hajót.

A télen a norvég U-válogatott Tobias Christensennel és a Hondurasi Deybi Floresszel próbálta erősíteni a középpályáját a Vidi, noha volt ennél problémásabb csapatrész is. Visszahívták kecskeméti kölcsönjátékából a csatár Szabó Leventét, ami előre vetítette, hogy megválnak az ősszel a keretből is kitett Zivzivadzétól. A georgiai csatár az Újpest elleni bajnoki után mezt cserélt egy korábbi csapattársával, ez pedig megbocsáthatatlan cselekedetnek bizonyult a vezetőség szemében. Végül messze áron alul, 150 ezer euróért vitte el a német második ligás Karlsruher SC. A klub dicséretes módon megvált még a hosszú ideje nem sok vizet zavaró nigériai szélsőtől, Funsho Bamgboyétól, majd a transzferidőszak hajrájában azzal dobott méretes követ a magyar foci állóvizébe, hogy szerződtette a rivális Újpest csapatkapitányát, Csongvai Áront és a tehetséges szélsőt, Katona Mátyást.

Az első öt tavaszi meccsén mindössze két pontot szereztek a piros-kékek, és ekkorra már sokan Huszti Szabolcs hozzáértését is megkérdőjelezték. A korábbi válogatott szélső alatt egyre inkább inogni kezdett a kispad, és bár 2–1-re nyerni tudtak a 22. körben a Vasas ellen, a következő héten Pakson ismét kapituláltak, ami a fiatal tréner állásába került.

Huszti Szabolcs (jobbra) sem tudta megállítani stábjával a Vidi lejtmenetét (Forrás: MOL Fehérvár FC Facebook)

Ekkor már jelenlegi és volt játékosok is kongatták a vészharangot, a Vidi nyílegyenesen tartott a másodosztály felé, csak abban bízhatott, hogy talál egy nála is ügyetlenebb csapatot az alsóházi mezőnyben, amelyet valahogy meg tud előzni. Érkezett a lengyel-svéd kettős állampolgárságú vezetőedző, Bartosz Grzelak, aki korábban a svéd AIK kispadján a fehérvárihoz hasonló helyzetet eredményesen oldott meg, mi több, később dobogóra is vezette az együttest, és ezúttal itt is ez az elvárás vele szemben. A 44 éves szakember bemutatkozó mérkőzésén 2–0-ra nyert a csapat a Honvéd ellen, ám a kezdeti lökést nem követte további felemelkedés. Az biztató volt, hogy a csapat nem szenvedett vereséget a Ferencváros (2–2), az Újpest (0–0) és a Kisvárda (0–0) ellen sem. Ezek után a Kecskemét és a Debrecen ismét legyőzte a Grzelak-csapatot, így a helyzet kezdett tragikusba fordulni, a dráma pedig csak fokozódott, amikor a Mezőkövesd elleni kiesési rangadót nem tudta megnyerni a csapat Kenan Kodro 91. percben égbe lőtt tizenegyese miatt (1–1).

A 31. fordulóban a Puskás Akadémia elleni vármegyei rangadón emberelőnyben sikerült a hosszabbításban gólt kapnia a csapatnak, így két meccsel a vége előtt még mindig kieső helyen állt. Az utolsó hazai mérkőzésen aztán 3–0-ra lelépték a finoman szólva is dekoncentrált Zalaegerszeget, majd az évzárón a sereghajtó Vasas elleni idegenbeli 0–0 a Honvéd felcsúti veresége miatt elegendő lett a bennmaradás kiharcolásához.

Mindent egybevetve a MOL Fehérvár FC tényleg csak annak köszönheti élvonalbeli tagságának meghosszabbítását, hogy akadt nála két gyengébben teljesítő csapat. 2018 magyar bajnokának lassan ideje leszámolnia a nagycsapat státuszával, mert immár ahhoz, hogy ezt visszanyerje, időre és minőségi szakmai munkára van szükség. A Ferencváros beláthatatlanul távol van tőle, de a Puskás Akadémia mögött már a megyében sem ők a vezető csapat, a most zárult szezon pedig tisztán és világosan megmutatta, hogy a kecskeméti, a debreceni és a paksi koncepció is életképesebb jelenleg, mint a fehérvári. A következő években egy kicsit alacsonyabbra kell tenni a lécet és meg kell találni azokat a játékosokat, akik hajlandóan mindent megtenni ezért a klubért, mert a jelenlegi garnitúrában a légiósok nem mindegyike ilyen, illetve van egy mag, amelyik már képtelen megújulni a közelmúlt sikerei után. Egyikük, Nego Loic már be is jelentette a közösségi oldalán távozását, ez nem meglepetés, könnyen lehet, hogy az NB I-ben talál új csapatot, a hírek szerint szívesen látnák Újpesten és Felcsúton is, de egyelőre konkrétum nincs. Az azonban biztos, hogy Marco Rossi és a válogatott miatt muszáj olyan csapathoz szerződnie ahol megtalálja azokat a részsikereket, amelyekből az utóbbi időben Székesfehérváron már oly kevés jutott neki is... Illetve azt is tudjuk már, hogy Nego mellett Alef, Jevhen Makarenko és Claudiu Bumba is távozik Székesfehérvárról.

Nego Loic a továbbiakban már nem a Fehérvár szerelésében rúgja a bőrt (Forrás: MOL Fehérvár FC Facebook)

Néhány jó dolog:

·A csapat bennmaradása. Ez tulajdonképpen bravúr, mert a szezon folyamán többnyire nézhetetlen és eredménytelen volt az együttes, sok más öröme talán a szurkolóknak sincs ebből az idényből.

·A Honvéd elleni 9 pont. Az utolsó fordulókban a Fehérvár és a Honvéd harcolt a bennmaradó helyek egyikéért és a kiesés elkerüléséért, nyilván nem volt rossz ómen, hogy az egyetlen csapat, amelyet mindháromszor legyőztek a piros-kékek, az éppen a Honvéd volt (4–0, 1–0, 2–0). Ha a három közül csak egy mérkőzésük döntetlenre végződött volna, most nem bennmaradó csapatként beszélhetnénk a székesfehérváriakról.

Néhány rossz dolog:

·A kiegyensúlyozatlanság. Néha, amikor úgy tűnt, hogy kiegyenesedik a csapat és egymás után nyert, vagy szerzett pontot több mérkőzésen át, várta az ember, hogy végre elkezdik a felzárkózást a középmezőnyhöz. Ehelyett minden lendületvételt visszaesés követett, és ez nem csak csapatszinten volt így, hanem egyéni szinten is, a játékosok rettenetesen hullámzóan teljesítettek.

·Idegenbeli rémálom. A szezon során 17 mérkőzése volt vendégként a csapatnak és mindössze egyet tudott megnyerni, bizonyára kitalálják, a Honvéd ellen. Négy döntetlen mellett tizenkét vereség jött össze, 11–29-es gólaránnyal. Tragikus.

A szezon legjobbja:

Pokoli nehéz volt választani, mert a kiesőknél is látszott legalább egy-egy stabil húzóember, de Fehérváron szinte a teljes csapat csődöt mondott idén. Kenan Kodro 13 gólig eljutott egy olyan csapatban, amely alig-alig tudta kiszolgálni őt, elévülhetetlen érdemeket szerezve ezzel a bennmaradás kivívásában. Mint jeleztük, a csapat 38-ig jutott összesen, ennek egyharmadánál is többet a bosnyák válogatott légiósnak köszönhetnek és még oly sok mást.

Kenan Kodro 13 góljával alapos részt vállalt csapata bennmaradásából (Forrás: Mol Fehérvár FC Facebook)

Zalaegerszegi TE (9. hely; 10 győzelem, 9 döntetlen, 14 vereség, 37–43, 39 pont)

Jelentős változásokkal indult az idény az egerszegi kék-fehérek számára, ahová sportigazgatóként megérkezett a Soroksáron éveken át remek tapasztalatokat gyűjtő Dragóner Attila, és magával hozta korábbi ferencvárosi edzőjét, Ricardo Monizt. A tapasztalt holland szakember garancia volt arra, hogy a csapat folytatja útját a fiatalok felkutatásában és beépítésében, és ez így is történt: csak egy 24 évnél idősebb játékos érkezett, a francia-kongói Christy Manzinga (27), a nagy visszatérő, Eduvie Ikoba és a brazil Diego Carioca a maga 24 évével már szinte veteránnak számított a 17 éves Klausz Milán, a 18 éves Németh Dániel vagy a 21 éves Csóka Dániel mellett. A védelem megerősítésére érkezett még egy ukrán futballista, Olekszandr Safronov, rá azért is volt szükség, mert Bobál Dávid Mezőkövesdre tette át a székhelyét. Rajta kívül az előző évi alapcsapatból csak Emir Halilovic távozott, úgyhogy ez tényleg egy fiatal, lendületes csapatnak ígérkezett.

A nyitány jól sikerült, nyertek 1–0-ra a harmatos Honvéd otthonában, majd 1–1-et játszottak Újpesten, amit két 3–1-es vereség követett Kecskeméten és odahaza a Kisvárda ellen. A Debrecen 4–2-es hazai és a Mezőkövesd idegenbeli 5–0-s legyőzésében közös, hogy mindkét riválisnál edzőcserét váltott ki a zalaiak győzelme, majd október közepén megérkezett a csapat az ötödik helyre és azt a téli szünetig már át sem adta senkinek, ezt az időszakot olyan fényes győzelmek díszítik, mint a Kisvárda és a Paks 3–0-s legyőzése. Sajnos nehéz elmenni a 12. fordulóban a Honvéd elleni hazai bajnokin történtek mellett, ugyanis a vendégszurkolók egy része rasszista módon huhogott a zalaiak már említett játékosa, Manzinga minden labdaérintésénél, ezért Ricardo Moniz nemes egyszerűséggel leparancsolta a csapatát a pályáról. Pár perc közjáték után a mérkőzés folytatódott, mégis a holland edző kapott eltiltást, ami miatt az utolsó őszi fordulókban már nem ő, hanem a stábja, vagy épp Dragóner sportigazgató meccselt.

Ikoba (12) mesterhármassal sokkolta a Mezőkövesdet az őszi 5–0-s diadal alkalmával (Forrás: ZTE FC Facebook)

Tavasszal hamarabb kezdett az együttes, mint a többiek, ugyanis még augusztusból volt egy elmaradt mérkőzése a Ferencváros ellen, nos, ezt januárban vitatható körülmények között elveszítette 2–1-re, de ez sem mentség arra, hogy utána négy mérkőzésen át gólképtelenek maradtak. Elsősorban annak az Ikobának a góljai hiányoztak, aki ősszel tizenkétszer volt eredményes, tavasszal pedig nagyon nem ment neki a játék, bár sokszor csak fájdalomcsillapítókkal tudott pályára lépni. A tavasz folyamán később is csak a Fehérvárt (2–1) és meglepetésre a Ferencvárost (1–0) tudta legyőzni Monizzal a ZTE, így április közepén, néhány héttel a klubtörténeti Magyar Kupa-döntő előtt menesztették a posztjáról. A helyét az a Boér Gábor vette át, aki korábban már dolgozott a klubnál, és visszatért Sallói István is a sportigazgatói székbe, ahol így Dragóner Attilának nem volt maradása. A Magyar Kupát egyébként – ki ne tudná? – megnyerte a csapat 2–0-ra a másodosztályú Budafok ellen, hosszabbítás után, így ősszel kiléphetnek a nemzetközi porondra, ráadásul a bennmaradást is abszolválta az együttes, miután nyert Mezőkövesden és odahaza a Puskás Akadémia ellen.

A bajnokság hajrájában nemesebb célokért is küzdhetett volna a csapat, de az utolsó három meccsre talán túlzottan is megnyugodtak, és csak két pontot szereztek, így a kilencedik helyen zártak, éppen abban a pozícióban, ahol Boér Gábor átvette a csapatot. A kupagyőzelem miatt mindenképp emlékezetes szezont zár az együttes, a rosszmájú riválisok pedig azt motyogják a bajszuk alatt, hogy Sallói István két csapatot is bent tartott az NB I-ben...

Néhány jó dolog:

·A csapat a legkevesebb futballistát vetette be az NB I-es mezőnyben az idény során, összesen 26-ot. Közülük még sokan a tinédzser éveikben járnak.

·Válogatott meghívók. Marco Rossi tényleg a teljes mezőnyön rajta tartja a szemét, így szúrhatta ki az alsóházi Zalaegerszeg két játékosát is, a kapust, Demjén Patrikot, valamint a védőt, Mocsi Attilát is, akiket az idény folyamán már meghívott az A-válogatott keretébe.

Néhány rossz dolog:

·Waltner Róbert után ismét egy közönségkedvenc edzőt veszített el a zalai szurkolótábor Ricardo Moniz személyében. Végh Gábor tulajdonos döntése helyesnek bizonyult, hiszen minden kitűzött cél teljesült, ez némileg feloldozást ad neki a szurkolók haragja alól.

·A tavaszi szereplés. Mindössze négy bajnokit nyert meg a 18-ból a csapat, ennél kevesebbre csak a Kisvárda és a Fehérvár (3-3), valamint a Vasas (1) volt képes 2023-ban, igaz, ők 17-szer léptek csak pályára.

A szezon legjobbja:

A korábbi U21-es válogatott játékos, Gergényi Bence ősszel fantasztikusan, tavasszal pedig csapatával együtt mérsékelten teljesített, de még ekkor is a jobbak között volt. 29 fellépése során három gólt és hat gólpasszt jegyez, pedig jobbhátvéd, balhátvéd, jobb oldali és bal oldali középpályás is volt a szezon során, és mindenhol megállta a helyét. A kilenc kanadai pontja nem adja vissza azt, hogy a szögleteivel és a bedobásaival hány egyéb gólt készített elő, amelyek hivatalosan nem számítanak asszisztnak, de az biztos, hogy a csapatra gyakorolt hatása lenyűgöző volt az idény folyamán.

Mocsi Attila válogatott meghívót is kapott Marco Rossitól az őszi teljesítménye miatt (Forrás: ZTE FC Facebook)

Kiemelt fotó: szekesfehervar.hu