Felállt védelem ellen nem, pontrúgásból és átmenetekből viszont nagyon ment a trónkövetelő csapatoknak
A Premier League kilencedik fordulójának rangadóján a harmadik helyezett Arsenal a listavezető Liverpoolt fogadta. Mindkét együttes bizonyította, hogy pontrúgások után mennyire erős, illetve azt is, hogy nagyon nehéz ellene helyzetet kidolgozni. Bár az Arsenal sokáig vezetett, de a hajrában a Manchester City ellen kezdő hátvédsorból már senki sem volt bevethető, és ez a második kapott gólnál jól láthatóan kirajzolódott. Két remekül felkészült edző taktikai csatáját elemezzük.
Az Arsenal szurkolói örömmel tapasztalhatták, hogy visszatért a csapatba sérülés után Bukayo Saka és Jurrien Timber. Utóbbira azért is volt óriási szükség, mert William Saliba eltiltás, Riccardo Calafiori pedig sérülés miatt hiányzott, a holland védő pedig bármelyik poszton képes magas színvonalú teljesítményre. A középpályán és a támadósorban semmi meglepő nem volt, hiszen Martin Ödegaard szeptember eleji sérülése óta mindig két hatossal, két szélsővel és két csatárral játszik az Arsenal. Az előző idényben ezt ritkán alkalmazta az Mikel Arteta, de éppen a Liverpool elleni hazai találkozón így támadtak, csak akkor Kai Havertz mellett éppen Ödegaard játszott középen és jelentős zavart is okozott az ellenfélnek. Nem is lehetett kérdéses, hogy ezt a formációt fogja most is erőltetni Arteta, hiszen ezzel a Liverpoolt a komfortzónáján kívülre tudja helyezni, ugyanis a két belső védőnek egy az egyben kell védekeznie, ami a 33 éves Virgil van Dijknak már nem áll annyira jól. Arne Slot filozófiája éppen arra épül védekezésben, hogy az ellenfél csatárát a két belső védő őrizze és ott legyenek létszámfölényben. A liverpooliak eddig a szezonban csak az AC Milan és a Wolverhampton Wanderers ellen kényszerültek egy az egy elleni védekezésre, akkor is a meccsek második felében, mert korábban működött az alapelképzelésük.
Arteta ezt a tervet megspékelte azzal, hogy Leandro Trossard a bal oldali, míg Havertz a jobb oldali félterületbe lépett vissza folyamatosan az első sorból, hogy megpróbálják kihúzni az Ibrahima Konaté–Van Dijk páros valamelyikét.
A két bekk azonban inkább hagyta, hogy a belga és a német támadó felvegye a vonalak között a labdákat, mintsem hogy területet engedjenek maguk mögött, ezáltal viszont előbbi szituációkból alakultak ki lehetőségek az Arsenal előtt.
Az első félidőben Saka gólja is úgy született, hogy a Liverpool kénytelen volt egy az egyben védekezni hátul, így Andy Robertsonnak nem tudott senki besegíteni, mikor teljesen egyedül maradt Sakával, az angol szélső pedig könnyedén átjátszotta őt. A Liverpooltól még az lehetett volna egy megoldás, hogy ezúttal nem 4–2–4-ben védekezik, hanem egy hatost (Ryan Gravenberch) hagy a két belső védő előtt, aki a két visszalépő csatár egyikére mindig besegít, de akkor a teljes letámadási struktúráját át kellett volna alakítania Arne Slotnak. Ezúttal a középcsatár Darwin Núnez, valamint a Szoboszlai Dominik helyén kezdő Curtis Jones figyelt arra, hogy az Arsenal két hatosa (Mikel Merino és Declan Rice) ne kaphasson labdát, míg Mohamed Szalah és Luis Díaz arra ügyelt, hogy a két szélső védőt zárják ki a játékból. Gravenberch és Alexis Mac Allister pedig Rice és Merino mögött helyezkedtek, onnan támadták őket, ha labdát kaptak.
Hasonló felállásban, de máshogyan támadt le a két csapat
Az Arsenal letámadása felállást tekintve nagyon hasonló volt a Liverpooléhoz, csak a hazaiak az intenzitást váltogatták. A mérkőzést úgy kezdték a hazaiak, hogy emberezve presszingeltek egész pályán, majd az első félidő közepétől ezt már nem erőltették, hagyták hogy a Liverpool áthozza a labdát. A második félidőben pedig kirúgásnál kimentek magasan, de mikor az első fázison átjutott a Liverpool, akkor azonnal visszaálltak már-már mélyblokkba, ebben közrejátszhatott természetesen, hogy ekkor már előnyben voltak. Ami eltérés volt az Arsenal és a Liverpool letámadásában, hogy a két csatár, Havertz és Trossard a két belső védőre helyezett nyomás (sőt Caoimhin Kellehert is támadták, ha labdához ért) és nem a hatosokat próbálták kizárni a játékból, míg Merino és Rice végig ott voltak Gravenberch és Mac Allister nyakában. A Liverpool megoldása erre a problémára – hogy a labdakihozatalokért felelős hat futballistát hat londoni támadja le – az volt, hogy Jones lépett visszább, létszámfölényt kialakítva.
Jonesról érdemes bővebben is említést tenni. Szoboszlai helyére került a kezdőbe, aminek az lehetett az oka, hogy Slot – ezt el is mondta a meccs előtt – arra számított, hogy a Chelsea-hez hasonlóan az Arsenal is emberorientáltan fog letámadni, és ez ellen a védekezés ellen Szoboszlainak nem ment a játék egy héttel korábban. Logikus választás lehetett tőle Jones csapatba állítása, hiszen a 23 éves saját nevelésű labdarúgó nyomás alatt az együttes legjobbja, kevés kockázatot vállal általában, de bármilyen nehéz szituációban is képes megtartani a labdát. Slot döntése bejött, hiszen Jones 97,7 százalékos pontossággal passzolt, ami döbbenetes szám, különösen ha hozzátesszük, hogy ezúttal neki volt a legtöbb progresszív passza (hat) a csapatból. A letámadásba és a presszing átjátszása utáni visszazárásba nem tesz annyi munkát, mint Szoboszlai, és nem is annyira hatékonyan védekezik előrefelé, de a labdabiztonsága nagyon fontos volt. Szoboszlai beállítását követően Jones visszakerült a duplahatosba, ahol még több érintése lett és ezáltal még inkább tudta segíteni csapatát. A magyar középpályás pedig jól szállt be, voltak labdaszerzései és jó helyzetekbe hozta társait.
Pontrúgás specialisták találkozása: 1–1
A találkozó második és harmadik gólja is pontrúgás után született, de Merinónak még egy kihagyott ziccere is volt rögzített szituáció után. Erre lehetett számítani, hiszen az Arsenal köztudottan a liga – és talán a világ – legjobb csapata pontrúgásokat tekintve. Az elmúlt szezon kezdete óta, tehát 47 mérkőzés alatt ez volt a 27. ilyen gólja, de a Liverpool is az élmezőnyhöz tartozik 19 találatával.
A két gólban közös volt, hogy a gólszerző – Van Dijk, illetve Merino – a hosszú kapufa felől érkezett középre, tehát a védők vak oldaláról. A Liverpool első találatánál Thomas Partey maradt le Van Dijkról, de ebben szerepe volt Mac Allister zavarásának is. Az Arsenal góljánál pedig négy jól fejelő játékos kiment a hosszú oldalra, lesről indultak visszafelé, a vendégek pedig területet védtek csak, mert a lesvonalat nem akarták az öt és feles magasságáig tolni. Amikor Rice elkezdett nekifutni a szabadrúgás elvégzésének, akkor visszaléptek, már nem voltak lesen a legjobban fejelő Arsenal-játékosok, Konatét megelőzve érkezett Merino. Érdekes volt, hogy éppen a szabadrúgás előtt mutatta a kamera a csapat kiváló pontrúgás edzőjét, Nicolas Jovert, hogy instrukciót ad Rice-nak.
Az egész mérkőzésen nagyon haloványan és sok pontatlan passzal játszó Trent Alexander-Arnold éppen a második gól előtt adott egy zseniális passzt Darwin Núneznek.
Támadásban az egyik leggyengébb meccse volt addig az angolnak, a két hatos mellé behúzódva játszott és sokszor volt is előtte hely, de mégsem jöttek össze az átadásai, csak 68 százalékkal passzolt, hosszan pedig 35 százalékkal, védekezésben viszont Gabriel Martinellivel szemben remekül helytállt.
Alexander-Arnold továbbra is a liga egyik legjobb kiszolgálója, de a veszélyt jelentő passzaiból kevesebb van ebben az idényben, ami abból is adódik, hogy Slot kevesebb kockázatvállalást és nagyobb kontrollt vár el csapatától.
A rutintalan Lewis-Skelly felpasszából szerzett labdát a Liverpool, majd a fiatal balhátvéd Alexander-Arnold indítása pillanatában már le volt maradva Szalahról, a futóversenyt is elveszítette vele szemben, akárcsak Kiwior, aki ráadásul feleslegesen kifelé kezdett sprintelni.
Núnez és Szalah helycseréje, valamint sebessége teljesen összezavarta a White-tal kiegészült három Arsenal-védőt, akik végül üresen hagyták középen az egyiptomi klasszist.
A 2–2-es döntetlen az előző idénybeli londoni mérkőzésük tükrében, és egyébként vendégként is, nagyon jó eredmény a Liverpoolnak, pláne, hogy maradt négy pont előnye az Arsenallal szemben, míg Arteta csapata abból a szempontból lehet elégedett, hogy ennyi hiányzóval sem kapott ki az egyik fő riválistól, valamint 2023 áprilisa óta nem veszített top6-os csapat ellen. A Manchester City pedig közben élre állt…
Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo
Szerző
