Felemás múlt, stabil jelen és reményteli jövő – US Cremonese

A cremonai labdarúgás első fontos eseménye az 1900-as évek elején történt, 1903. március 24-én megalapították a Cremonese Sports Uniont a La Varesina étteremben, a Piazza Sant'Angelo sarkán. Az alapítótagok akkor még nem konkrétan a labdarúgásban gondolkodtak, csupán hét évvel később szervezték meg a focicsapatukat, hogy 1912-ben csatlakozzanak a FIGC-hez, s először az 1913–1914-es szezonban szerepeltek hivatalos bajnokságban.

Az egyesület ezután elindult a hullámvasutazására, amely a lombardiai bajnokságtól az élvonalig, majd a negyedosztályig vezetett, hosszabb, s rövidebb időket eltöltve egy-egy szinten. A klub életében a hatvanas évek végén a Serie D-t is megjárva következett a komolyabb változások időszaka. 1971-ben Domenico Luzzara elnökké választása a Cremonese legszebb napjaként emlegetett dátum. Az első évtizedben visszatértek a harmadosztályba, stabilizálták a helyüket, majd a Serie C bajnoki címe következett (1977), de a másodosztályból azonnal kiestek. Aztán már a nyolcvanas évek elején jött össze az újabb feljutás, de ekkor már megragadtak a Serie B-ben, sőt 1984-ben a harmadik helyen zárva az élvonalba is felléphetett a Grigiorossi. Ennek fő letéteményese egy bizonyos Gianluca Vialli volt, aki talán minden idők leghíresebb cremonai neveltje. Visszatérve a kronológiához, azonnal ki is estek, majd az évtized végétől egy liftező együttessé váltak az első és a másodosztály közt. A kissé túlvállalt anyagi terhek 1996-ban ütöttek vissza, mikor három élvonalban eltöltött szezont követően kiestek, majd rögtön még egy osztályt zuhantak. Innen aztán már elérhetetlen álommá vált a Serie A, melyet egészen mostanáig megközelíteni sem igazán tudtak.

None

Luzzara több mint 30 év után, 2002-ben adta el a klubot, amely komoly anyagi gondokkal küzdött. A következő öt esztendő nem szólt másról, minthogy kézről kézre járt a klub, mert senki nem akarta a különböző tartozásokat rendezni. Eközben a csapat megfordult egy szezonra a másodosztályban is, ami nem javította az anyagi helyzetét. 2007-ben egy megmentő jelent meg a színen, hogy kihúzza a financiális mélységből a klubot. A városhoz ezer szállal kötődő Giovanni Arvedi vette át az egyesület irányítását, mögötte a majd 50 éve stabil lábakon álló acélipari birodalmával. Azonnali hatállyal kifizetett minden elmaradást, megmentve az egyesületet az újabb és újabb vizsgálatoktól. Elszántan amellett tette le a voksát, hogy egy átlátható, előre tervezett költségvetéssel szeretné működtetni a klubot, hogy ne kelljen mindennapi anyagi gondokkal küzdeni.

A csapat a pályán nem tudott kimozdulni a harmadosztályból, noha a rájátszásba oda-odaért, de a feljutás nem jött össze. Eközben viszont nagyon látványos fejlődések történtek az együttes háza táján. 2011 szeptemberében átadták a Via Postumián található Giovanni Arvedi Sportközpontot, s ezzel egyidejűleg két a Serie C szintjén kiemelkedőnek mondott szponzori szerződést is kötött a klub. Ezeknek köszönhetően biztosították a jövőjüket, ami nagyon kevés olasz gárdára volt igaz az idő tájt ebben a ligában. A következő év januárjában a korára hivatkozva Averdi lemondott az elnöki posztról, mondván ő megteremtette az alapokat, ideje átadni a stafétabotot. A folytatásban nem járt sikerrel a Cremonese, mert nem jól válogatták meg a sportigazgatókat és az edzőket sem, de aztán 2017-ben eljött az áttörés.

Az elnökválasztást Averdi segítségével dr. Paolo Rossi nyerte, aki jól ismert könyvelő a városban, és korábban munkakapcsolat fűzte a klubtulajdonoshoz. Rossi a számok embere, aki a korábbi évek kissé tisztázatlan ügyei után a legjobbkor érkezett rendet tenni. Ez már csak azért is fontos volt, mert időközben Attilio Tesser irányításával sikerült a feljutás a csapatnak. A Serie B-ben a nagyobb kiadások okán kellett a biztosíték, hogy a financiális helyzet visszatért az Averdi időszakában jellemző stabilitáshoz, s ezt hozta is Rossi. A rendezett ügyek közepette a csapatnak már elég volt a pályán elért eredményekre koncentrálni, ez pedig nagyban hozzájárult a bennmaradás kivívásához is, még ha ezt már új edzővel is abszolválták.

None

A fokozatos stabil teljesítményt tudta hozni a pályán az együttes, mindeközben pedig a háttérben azon dolgoztak, hogy jobb lehetőségekkel tudják megalapozni az előrelépést. A financiális biztonság mellé igyekeztek olyan szakembereket találni, akikkel valóban lehet szintet ugrani. Ilyen volt a 2020 őszén vezérigazgatónak kinevezett Ariedo Braida, aki korábban az AC Milannál majd 30 évig dolgozott hasonló szerepkörben, de a Sampdoriánál is volt sportigazgató. Az ő személye nagyban hozzáadott a mostani sikerekhez, hiszen a kapcsolatai révén tudtak megannyi élvonalbeli csapattól számukra is előnyös kölcsönszerződést kialkudni. Márpedig ezekből akad jó néhány, mégpedig a Juventus, az Atalanta, a Napoli vagy épp a Sassuolo gárdájától megszerezve, s az edző, Fabio Pecchia nem is rest őket szerepeltetni.

• Marco Carnesecchi (21 éves, Atalanta) személyében egy olasz utánpótlás-válogatott kapus játszik náluk, aki a tavaly nyári U21-es Eb-n kezdő volt. Remek lehetőség ez számára és jó a csapatnak is, de hosszú távon aligha lehet vele tervezni, mert Bergamóban is számítanak majd rá.


• A védelemben Caleb Okoli (20, Atalanta) szintén U-válogatott, az őszi selejtezők során már stabil kezdő volt a nemzeti csapatban is, illetve a balhátvéd, Leonardo Sernicola (24, Sassuolo), aki az elmúlt években stabil B-ligás szereplővé nőtte ki magát.


• A középpályán Nicolo Fagioli (21, Juventus), aki a jelenlegi keret legértékesebb játékosa, s vele Torinóban is komolyan számolnak a jövőre nézve a hírek szerint, de itt van még Gianluca Gaetano (21, Napoli) is, akire vételi opciója is van a klubnak, ő már az előző idényt is itt töltötte kölcsönben. A kicsit idősebb Luca Valzania (25, Atalanta) biztosan marad a klubnál, mert alig pár mérkőzésre van attól, hogy megfeleljen a kölcsönszerződésében foglaltaknak, nem mellesleg majd 200 B ligás-meccsel a háta mögött már igazán rutinosnak nevezhető.


• A támadósorban a jobbszélső, Luca Zanimacchia (23, Juventus) is szépen teljesít idén, a legutóbbi spanyol kalandja után itt is megállja a helyét, s bár opció nincs rá, állítólag szeretnék megszerezni végleg a játékjogát a nyáron.

None

A stabil védekezés mellett a cremonaiaké a legjobb támadósor is jelenleg, ami azért komoly meglepetés az elmúlt évekhez képest. Viszont náluk nem egy gólvágó miatt van ez, hanem szépen eloszlanak a terhek a játékosok közt. Hét találattal már élen állhat Cristian Buonaiuto a házi góllövőlistán, de a védelemből négyszer, míg a középpályáról hatszor volt valamelyik játékos eredményes.

A szezonnak még messze a vége, a Cremonese jelenleg vezeti a tabellát és ez már önmagában nagy dolog. Hogy mit hoz a jövő, nem tudni, sőt ismerve az élvonal és a Serie B közti erőviszonybeli különbséget igencsak kérdéses, hogy egy esetleges feljutást követően mennyi esélye lenne a csapatnak a bennmaradásra. Azonban egy olyan meseszerű történetet, mint a Venezia vagy a Salernitana esete, igazán megérdemelne a klub a múltja és a jelenkori szereplése alapján is.