Felkerült a csúcsdísz az Ümraniyespor karácsonyfájára

Ugyan már csaknem száz év eltelt azóta, hogy nem Isztambul Törökország fővárosa, mégis ez az ország központja, főleg akkor, ha labdarúgásról van szó. A három gigász (Fenerbahce, Besiktas, Galatasaray) idevalósi, ők határozzák meg egy-egy kivétellel azt, hogy ki is ül az ország futballtrónján. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy van élet rajtuk kívül is a városban, sőt nem is akárhol, hiszen az anatóliai rész legnépesebb körzetében található az Ümraniye Spor Kulübü, amely a városrészhez hasonlóan nagyon gyorsan fejlődött. Miközben Ümraniyespor az urbanizáció terén vált egyre korszerűbbé – amire szükség is volt a legnépesebb körzet okán –, úgy a helyi futballklub kitörve az amatőrök világából fokozatosan lépett feljebb, s lett 2022-re élvonalbeli együttes.

Az Ümraniye SK együttesét 1938-ban alapították, azonban egészen 1984-ig csak amatőr szinten szerepelt a klub. Csupán a nyolcvanas évek elején jutott el addig, hogy félprofiként könyvelhették el a csapatot, amely már némi juttatást is adott a játékosainak. Az 1984–85-ös bajnoki idényt a negyedosztályban kezdte a klub, és sikerrel is vette a bennmaradás jelentette akadályt. Három idényt töltött abban a ligában, míg vissza nem csúszott az ötödik vonalba. 1990-ben ugyanez volt a helyzet: az ümraniyei csapat három éven át szerepelt a 3. Liga névre keresztelt negyedosztályban, majd az átszervezések következtében már a regionális bajnokságba esett vissza. 1995 és 1999 közt az ötödik vonalban vitézkedtek, majd egy évre feljebb lépve a következő évtizedet ismét az amatőr ligában töltötték.

Így jutottunk el a 2000-es évek második felébe, amikor is a hihetetlen kaland kezdetét vette. Ekkorra datálható az a gazdasági fellendülés, ami megalapozta a klub sikereit. Az Ümraniye önkormányzatának támogatását élvező piros-fehérek 2007-től kezdve már profiklubként működtek. Új vezetőség lépett hivatalba, amelynek egy hosszútávú terve volt arra, hogy magasabb szintre emelje a csapatot. A következő években az infrastruktúrára költöttek sok pénzt, olyan létesítményekkel és füves pályával látták el a klubot, amellyel még jóval magasabban szereplő együttesek sem rendelkeztek. Ekkor nevezték ki vezetőedzőnek Senol Demirt, aki ugyan akkor csak egy szezont ült a padon, de egy évvel később visszatérve vele érték el a feljutást, a profi szintre.

„Klubelnökünk, Recep Yogurtcu és alelnökünk, Ayhan Ergül mindenféle támogatást ad nekünk, és készek áldozatot hozni a jövőért. Ezeket az erőfeszítéseket jutalmaztuk meg azzal, hogy a csapat a 3. Ligába jutott.”

Senol Demir előbb edzőként, majd az utánpótlásért felelős szakemberként lett a klub egyik emblematikus figurája (Forrás: amatorlig.net)

A következő években már Ergun Ortakci irányította a klubot, míg Demir az akadémia ügyeit intézte, amely fokozatosan kezdte el kinevelni a tehetségeket. Három szezon következett a negyedik vonalban, fokozatos fejlődéssel. Egyre gyakrabban bukkantak fel az első keretben is saját nevelésű fiatalok, akikre bátran támaszkodhattak. Az újoncként elért 13. hely után a második szezonban már ötödik pozícióban zártak, majd a 2013–14-es idény végén jött a bajnoki cím és a történelmi feljutás.

A harmadosztályban aztán még komolyabb tőkeinjekciót kapott a klub, amit már a további álmok megvalósítása érdekében a magasabb szinten is tapasztalt játékosok megszerzésére fordítottak. Elkezdődött a keret évről évre történő megreformálása, ami azonnal eredménnyel is járt. Az első idény végén bronzérmesek lettek, ám ekkor még a rájátszásban elvéreztek – többek közt a jelenleg is élvonalbeli Karagümrük SK, illetve a Hatayspor vetélytársaként. A második évre aztán megérkezett Ahmet Tasyürek, akit épp az említett hatayi kisparól tudtak elcsábítani, s vele már nem volt olyan akadály, ami megállíthatta volna őket a feljutásban.

A 2016-os nyár ismét komoly erősítések közepette telt, hiszen már a másodosztály erőviszonyainak kellett megfelelni, azonban a klubvezetés továbbra is szeretett volna elveihez hűen az akadémiára is támaszkodni, ha már annyi pénzt fordítottak rá. A stabil bajnoki szereplés mellett (az Ümraniyespor a nyolcadik helyen zárt) a kupában való vitézkedésre is maradt erő, a csoportkört túlélve a legjobb 16 között a végső győztes Konyaspor tudta csak megállítani egy hosszabbításos meccsen.

A feljutást követő második év mindig nehezebb szokott lenni, azonban az isztambuliak ezt másképp gondolták és egészen a negyedik helyig meneteltek. A rájátszás azonban épp ellentétesen alakult, mint a bajnoki időszak, mert hiába gyűjtöttek négy pontot is a BB Erzurumspor ellenében az alapszakaszban, a playoff elődöntőjében a hatpontos lemaradást eltörölték, a tabella ötödik helyezettje pedig oda-vissza legyőzte az Ümraniyesport és bejutott a fináléba – amit később sikerrel is zárt.

Kisebb visszaesés következett, mert a 2018–19-es idényt csak a nyolcadik pozícióban fejezték be, de ez egy áldozat volt annak oltárán, hogy a kupában való kiugró szereplést megvalósíthassák. A harmadik körben becsatlakozva nyertek az amatőr Igdir Esspor ellen. A főtáblán már oda-visszavágós párharcban kiejtették a harmadosztályú 1461 Trabzon csaptát, majd kettős sikerrel a Fenerbahcét, sőt még maradt erejük a legjobb nyolc közt a Trabzonspor két vállra fektetésére is. Az elődöntőre viszont elfogytak, az Akhisar Belediyespor jutott a fináléba, de így is hatalmas tett volt ez tőlük.

Ezt követően jött a koronavírus által megszakított szezon, ahol az Ümraniyespor mindössze a 11. helyen végzett. Ekkortájt úgy tűnt, hogy a projekt megtorpant és elérte a csúcspontját azzal a két évvel korábbi rájátszással, s innen csak visszafelé van út. Az 2020–21-es kiírást pocsékul is kezdte a csapat, kieső helyen is állt, de ekkor elcsábították a Besiktas edzői stábjából Recep Ucart, aki teljesen más szemléletet honosított meg. Egy sokkal támadóbb szellemű együttessé vált az irányítása alatt az isztambuli alakulat, amely ugyan a szezon végén csak nyolcadikként futott be, de már csak az hiányzott, hogy a helyzeteit is jobb arányban használja ki, mert a várható számok terén a legjobbak közé tartozott.

A 2021-es nyár már inkább a takarítás és a finomhangolás jegyében telt. Az edző az általa összerakott stábbal dolgozva kitalálta, hogy milyen típusú játékost szeretne, a klub pedig igyekezett a megfelelő jelölteket megszerezni. Recep Ucarnak a Besiktasnál töltött évei néhány fiatal tehetség kölcsönvétele szempontjából jól jött, így pedig valóban lehetett nagyot álmodni. Azonban az, hogy ez gyorsan valósággá is válik, talán senki által nem várt esemény volt. Akadtak komoly riválisok, erősebbnek tűnő kerettel és komolyabb anyagi lehetőséggel is, de Ucar összerakta az optimális rendszert és jól illesztette bele a játékosokat, akiknek többségénél ki tudta hozni a maximumot. Ez végül eredményességgel párosult, hiszen övék lett a legtöbb szerzett gól, valamint az egyik legkevesebb kapott találatot engedélyező védelem.

Együtt ünnepelte az egész városrész a történelmi feljutást (Forrás: Ümraniyespor Twitter)

Kiemelt kép: Ümraniyespor Twitter