„Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért a zürichi U19-et edzem” – interjú Császár Gáborral

– Néhány hónapja még az Amicitia Zürich játékosa voltál, de sérülés miatt régóta lábadozol. Hogy van a lábad?

– Sokkal jobban. Hobbiszinten már tudok vele mozogni, edzeni, de még nem 100 százalékos. Gyógytornászhoz már nem járok, erősítenem kell sokat.

– Nyilatkoztad valahol, hogy egyik nap felkeltél, és elhatároztad, hogy hazaköltöztök Svájcból a feleségeddel és két gyermekeddel. Kilenc év légiósélet után egy ilyen döntést azért nem egyik napról a másikra hoz meg az ember, mi adott végső lökést?

– Valóban, ezt a döntést nem egyik pillanatról a másikra hozza meg az ember. Hosszabb ideje gondolkodtam rajta, hogy hol lenne a legjobb az életünk a gyerekekkel. Töprengtem azon, hogy vajon itthon milyen munkát csinálnék szívesen, hogyan tudnék dolgozni a magyar kézilabdáért. Fél éven belül a második műtétet is el kellett végezni a lábamon, és ez megadta a végső lökést, hogy lépjek. Aztán végül mintha a sors is úgy akarta volna, hogy hazajöjjünk, jól alakultak a dolgaink.

Fotó: Makó András

– Azt mondod, szeretettél volna a magyar kézilabdázásért tenni. Közrejátszott bármennyire az elhatározásodban a válogatott számára félresikerült januári hazai Európa-bajnokság?

– Ahogy néztem a televízióban a hazai Eb-t, feltettem magamnak a kérdést, hogy miért a zürichi U19-es csapatot edzem, miközben otthon is lehetne tenni a sportágért.

Igen, komoly motiváció volt ez is.

– Teljesen felszámoltátok a svájci életeteket?

– Szeretnénk itthon jól érezni magunkat, de én mindig is imádtam utazni, új helyeket kipróbálni, nem zárom ki, hogy egyszer még visszatérünk. A karrierem végeztével nem arra vágyom, mint játékosként, hogy melyik újabb állomáshelyen tudok új fejlődési lehetőségre lelni. Kiegyensúlyozottságra, állandóságra áhítozom, munkára, családi életre, és ezt itthon szeretném megtalálni.

– Cegléden lesz a főhadiszállás vagy Budapesten?

– Budapesten, a srácok is itt járnak iskolába.

– Látsz rá esélyt, hogy pályára lépsz még itthon, akár a Ceglédben?

– Jelenleg nem, de azt még nem jelentem ki, hogy soha többé nem lépek pályára. Lehet, hogyha három hónap múlva beszélgetünk, másképp látom, de most másra szeretnék összpontosítani.

– A Cegléd az elmúlt tíz évben vagy kiesett az NB I-ből, vagy egy-két ponton múlt a bennmaradása. Milyen projekt indul el most Cegléden, egyáltalán ez egy teljesen új irányvonal?

– Ez egy észszerű építkezési projekt. Egy házat sem lehet pikk-pakk felhúzni, itt is időre lesz szükség, hogy célba érjünk.

Három év alatt szeretnénk egy stabil NB I-es középcsapatot kialakítani. A klub elnökével megállapodtunk abban, hogy akkor sem esünk kétségbe, ha lesz kilengés.

– Vagyis ha véletlenül kiesik a csapat, akkor is folytatjátok az építkezést.

– Igen, három évet adtunk a cél elérésére. Az új csarnokunk év végére készül el, nagyon szép lesz, helyet kap benne a nagypálya mellett egy edzőpálya is, hogy a közel 350 utánpótláskorú játékos is tudjon tréningezni. Nehézség, hogy az építkezés miatt az összes őszi hazai meccsünk pályaválasztási jogát felcseréltük, egy kivételével, akkor is Abonyban fogunk játszani.

Fotó: Makó András

– A játékoskeretből talán a korábbi válogatott Pásztor Ákos neve cseng sokaknak ismerősnek, a többieké talán kevésbé. Hány játékossal tárgyaltál a nyáron, honnan sikerült erősíteni?

– Nagyon szűk volt a mozgásterünk, hiszen nyár elején dőlt el, hogy feljutunk, és ekkor kellett játékosokat keresnünk az NB I-es szerepléshez.

A nagy klubok az első osztályban két évre előre megtervezik az igazolásokat, a kisebbek fél évre, egy esztendőre előre, nekünk néhány hetünk volt erre.

De ezt a nagyon nehéz helyzetet is igyekeztünk megoldani. Csak magyar játékosokkal erősítettünk, olyan fiatalokkal, akik júniusra még nem döntötték el, melyik csapatban folytassák, és akik nagyon éhesek a sikerre.

– Kik lehetnek a húzónevek ebben a szezonban?

– Külön nem szívesen emelek ki senkit. Az újakra komoly feladat vár, sokat kell dolgozniuk még, de látok bennük fantáziát. A régiektől pedig azt várom, hogy a rutinjukkal sokat hozzá tudnak majd tenni a játékunkhoz. Össze kell még kovácsolódniuk, elképzelhető, hogy kell még változtatnunk, de a kiindulási alap jó. A helyi utánpótlásból is megpróbálunk majd beépíteni fiatalokat. Egy erős anyagi és szakmai hátterű klubot szeretnénk építeni, ahová kecsegtető jönni.

– Az erős anyagi háttérhez milyen mértékben tud hozzájárulni az önkormányzat vagy egy bőkezű támogató, miből tud költeni a klub?

– Aki ismeri a Cegléd közelmúltját, tudja, hogy nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Fantasztikus dolognak tartom, hogy a klubvezetés ilyen körülmények között is jó eredményeket hozott. Tavaly a stabil NB I/B-s szereplés volt a cél, de végül második helyen végzett a csapat, és újra feljutott az NB I-be. Mostanra alakult ki az a helyzet, hogy nem a lyukakat kell tömködni, hanem el lehet kezdeni építkezni. Nem csak a szakmai fejlődésért szeretnék tenni, de azért is, hogy akár a személyemnek köszönhetően új támogatót nyerjen a klub. Azon leszünk, hogy Cegléden és környékén mindenki próbálja segíteni a munkánkat.

Fotó: Makó András

– Sportigazgatóként az anyagi háttér biztosításával is fogsz foglalkozni?

– Most egy kicsit mindenhol szeretnék ott lenni, és ebben is próbálom segíteni a klub működését. Ez most elég összetett feladat.

– A Testnevelési Egyetemen elvégezted a sportmenedzser szakot, Svájcban pedig szereztél edzői képesítést, ám most sportigazgató vagy. Szakmai értelemben mennyire vértezted fel magad erre a munkára?

– Biztos, hogy kell még tanulnom, de ezt Kis Róbert elnökkel is megbeszéltük.

A hírnevem talán segítséget jelent a klubnak, az, hogy egy kis faluból parasztgyerekként a Paris Saint-Germainig jutottam, hogy 247 válogatottságig vittem. A kézilabdás szférában élek, régóta készülök egy ilyen feladatra.

Mindig érdekelt, hogy egy edző szakmai és pszichológiai eszközökkel hogyan hoz ki a maximumot egy csapatból, és hogy hogyan működik maga a klub. Cegléden tanulhatok, és tapasztalhatok egyszerre.

Nikola Karabatic (b) ellen küzdve a PSG mezében (Forrás: AFP/Franck Fife)

– 14 évet töltöttél el légiósként Spanyolországban, Dániában, Franciaországban és Svájcban, hosszabb időt utóbbi három országban. Vegyük sorra őket, honnan milyen típusú tudást hozol haza?

– Nagyon sok lehetőségem volt tanulni, ahogy mondtam, Svájcban az edzői munkát is elkezdhettem. Mindegyik országból hoztam magammal valamit, és remélhetőleg ennek a Sport TV-s szakkommentátori feladatokban is hasznát látom majd, hamarosan ott is elkezdődik a közös munka.

A dániai, franciaországi, svájci lét merőben megváltoztatta a munkához való hozzáállásomat, sokkal mélyebben, komolyabban foglalkozom ma már a feladataimmal.

Svájcban például a klubműködés olyan típusát láttam, amit érdemes lenne honosítani.

– Mondasz részleteket?

– Egyelőre nem szeretnék, még jó pár tárgyalást kell ahhoz, hogy komolyan beszélgethessünk róla.

– Tervező ember vagy, látod már, hol tartasz mondjuk öt év múlva?

– Nagyjából igen. Vannak vázlatos terveim.

– Egy tatabányai, szegedi vagy veszprémi sportigazgatói kihívás is szerepelhet bennük?

– Ennyire nem szeretnék előreszaladni. Cegléden egyelőre rengeteg munka vár rám. Nagyon szeretem ezt a helyet, jó érzés beszélgetni a kézilabdáról a vezetőedzővel, időnként kedélyesen vitázni az elnökkel erről a sportról.

Most azt szeretném, hogy lássák rajtam, tényleg azért jöttem haza, mert sokat szeretnék dolgozni a hazai kézilabdázásért.

Ha itt jól dolgozom, akkor később máshol is megkaphatom a lehetőséget.

Kiemelt fotó: Császár Gábor hivatalos facebook oldal