Feltörekvő fiatalok posztrivalizálása a DVSC-ben

Szrdjan Blagojevicsnek, a DVSC vezetőedzőjének jelentős túlkínálattal kell megbirkóznia a szélső támadók esetében, főleg ha mindenki egészséges. Brandon Domingues, Szécsi Márk, Joao Oliveira, Alekszandrosz Kiziridisz, Bódi Ádám és a fentiekben említett ifjoncok magyar szinten ritkán látott keretmélységet biztosítanak a szerb mesternek.





Az egyetlen játékos, aki stabilizálni tudta a helyét valamelyik szélen, az Domingues, akit nyáron a Honvédtól szerződtettek. A francia balszélső nem véletlenül élvez posztján elsőbbséget, mivel kilenc kanadai pontjával Dzsudzsák Balázs és Bárány Donát mögött a harmadik csapatában. Őt azonban egészen hasonló játékmennyiséggel rendelkező játékosok követik. A jobbára Domingues cseréjeként szerepeltetett Bódi Ádám, a szezon első felében standard jobbszélsőnek számító Szécsi Márk, és az utóbbi fordulókban berobbanó Vajda Botond is 800 és 1000 perc közötti lehetőséghez jutott. Oliveira és Kiziridisz a sérüléseik miatt jó pár mérkőzést kihagyni kényszerültek, Kocsis Dominiknak pedig még nem sikerült megszilárdítania helyét a csapaton belül.

A debreceni szélsők szerepe

Blagojevics pozíciós játékában nagy szerep hárul a szélsőkre. Módszeresen igyekeznek izolált egy az egy elleni szituációkat teremteni az oldalvonal mellett, hogy egyéni játékkal sikerüljön megbontani az ellenfeleket. De nem csak cselkísérletekkel, hanem kombinatív játékkal is igyekeznek legfőképpen a szélekről lehetőséget teremteni. Ehhez technikailag képzett, kreatív szélsőkre van szükség, ami alapvetően igaz is a keretben lévő játékosokra. A labda támadóharmadba juttatásánál szintén jelentős szerep hárul rájuk, ahol ugyancsak alapkövetelmény, hogy ügyesen bánjanak a labdával. Sokszor a széleken nyomás alatt kell megjátszaniuk a labdát vagy befelé húzniuk, hogy megvalósulhassanak a jól bejáratott rotációik, amik segítségével lehetőségük nyílik az ellenfelek feltörésére.

Kocsis Dominik (2002. augusztus 1.) és Vajda Botond (2004. március 15.) is tökéletesen illeszkednek ebbe a szerepkörbe.

Mindketten nagyon technikásak, robbanékonyak, jól cseleznek, kombinatívak és a végsebességük is kimagasló. Tökéletesen megfelelnek a debreceni követelményeknek és rendelkeznek olyan típusú előnnyel is a többiekkel szemben, hogy ballábasak.

A másik öt szélső ugyanis kivétel nélkül jobblábas, tehát a megszerzésükkel újabb dimenzió került a csapatba. Ráadásul Domingues példája is jól mutatja, hogy Blagojevics kifejezetten kedveli a tükörszélsőket. Erre ráerősít, hogy Vajdát is rendszeresen próbálgatta ebben a szerepben, majd amint jobb formát mutatott, már rendszeresen a kezdőcsapatban kapott helyet.

Illeszkednek a csapatba, de milyen teljesítményt nyújtanak?

Kocsisról debreceni játékosként még semmit nem lehet megállapítani, de korábbi állomáshelyén, a Honvédban már bizonyította, hogy mire képes. Ősszel a Merkantil Bank Ligában több mint 1300 percet játszott, és ez idő alatt a legalább 500 percet pályán töltő jobbszélsők közül ő próbálkozott a legtöbb csellel. Igaz, a hatékonysága még a 45 százalékot sem érte el, ami inkább közepes produkció, semmint kimagasló. Emellett a hatodik legtöbb érintése is neki volt a tizenhatoson belül 90 percenként, valamint progresszív labdavezetésben az élmezőnybe tartozott. Azonban a végtermék, a gól és a gólpassz borzasztóan hiányzott a játékából.

Egyetlen gólt ért el, igaz a várható gól (xG) mutatója is csak 2,5 volt, tehát túl sok helyzetbe sem került, de ez rendkívül kevés, még akkor is, ha egy NB II-es szinten is csak átlagosnak nevezhető Honvédban sikerült mindezt felmutatnia. Az OTP Bank Liga előző kiírásában is hasonló számokat hozott: akkor két kanadai pontja volt. Két gól és nulla gólpassz, miközben az xG-jét alulmúlta, és egész szezonban megközelítőleg másfél gólnyi helyzetet teremtett. Természetesen a 2022–2023-as Honvéd a mostanihoz képest alárendelt szerepet játszott, ez a két osztály közötti színvonalkülönbségből fakad. Ugyanakkor Kocsis az élvonalbeli ellenfelekkel szemben is igen bátran cselezett, miközben a sikerességi rátája is majdnem 50 százalékos volt, ami már egészen jó teljesítmény, főleg a magas kísérletszám mellett. Csak Ubochioma Meshack próbálkozott mérkőzésenként több driblizéssel a legalább 1000 percet futballozó jobbszélsők közül.

Vajda Botond teljesítményénél csak az idei szezonból tudunk élvonalbeli mintát venni, az eddig lejátszott 800 perc azért már biztosít némi támpontot. A legnagyobb erőssége Kocsissal szemben mindenképpen az, hogy már négy gólt is szerzett. Ennél csak három jobbszélsőnek van több találata (Yohan Croizet, Kristoffer Zachariassen, Lukács Dániel). Gólpasszt ugyan ő sem adott és ami ennél is aggasztóbb, hogy helyzeteket is csak minimális mennyiségben alakított ki, de cselekben nála sincs hiány. Azonban a 43,4 százalékos hatékonyság még fejlesztésre szorul.





A fenti összehasonlításból is kiderül, hogy igen hasonló számokat nyújt Vajda idén, mint Kocsis tavaly. Az látszik, hogy Vajda talán kevésbé direkt, kicsit kevesebbet cselezett és többet passzolt, meccsenként 31-et, míg Kocsis csak 17-et. De ez abból is fakad, hogy a Loki sokat birtokolja a labdát, míg a Tam Courts és Dean Klafuric vezette Honvédra ez nem volt jellemző. A passzpontosság tekintetében is vélhetően emiatt jobb megközelítőleg öt százalékkal Vajda.

Vajda pár hete bemutatkozott az U21-es válogatottban is, ami elismerése a fejlődésének és annak a remek formának, amit az utóbbi fordulókban mutatott. Kocsis a kevés játéklehetőség miatt ezúttal nem volt az utánpótlás-válogatott tagja, pedig az elmúlt években alapembernek számított. 2022 szeptemberében debütált, azóta pedig 12 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, három gólt szerzett.

Azonban az szinte borítékolható, hogy a két játékos egyszerre nem lesz válogatott, amíg Debrecenben játszanak, mivel nem jut elegendő játékperc nekik, mivel Szécsi Márk is ott van még a keretben. A fiatal labdarúgóknál viszont a legfontosabb, hogy folyamatosan játéklehetőséghez jussanak, e tekintetben pedig némileg érthetetlen Kocsis menedzsmentjének és a debreceni vezetésnek is a döntése. Abból a szempontból természetesen magyarázható, hogy szerettek volna még egy ballábas jobbszélsőt, aki illik Blagojevics rendszerébe. De fejlesztési és gazdasági szempontokból igencsak kérdéses ez a játékospolitika.

Kiemelt fotó: dvsc.hu